A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória: A Vattina-kultúra kutatása és északi kapcsolatainak kérdése

A-fázis leletei véleménye szerint hiányoznak a térségből, a Tószeg B-fázist e területen az általa Mokrin-Perjámosnak nevezett kultúra képviselte, majd ez után következett a Tószeg C-időszakban az ún. Vatin- és egy ún. Vrsac-kultúra (GRBIC 1939). 1953-ban tipológiai alapon a Vrsac-csoportot határozta meg a Vatin- és a Dubovac-csoportok közötti összekötő elemként (GRBIC 1953). Ugyanekkor B. Gavela különböző lelőhelyekről közölt a kultúrához tartozó leleteket (GAVELA 1953). 1954-ben Milutin Garasanin Grbic kronológiai rendszerének változtatását javasolta. Véleménye szerint a Bánátban a legkorábbi bronzkori horizontot a Perjámos-kultúra képviselte a mokrini és a csókái (Coka, Yu) lelőhellyel.

3 Garasanin cáfolta a Grbic által két külön egységnek vélt Vatin- és Vrsac-kultúrák létezését, ehelyett egységes VatinVrsac-kultúráról beszélt, melyet az ún. PancevoOmoljica-fázis előz meg; utóbbi fázisba sorolta a kultúra jellegzetes, volutamintás kerámiáját. A Vatin-Vrsac-fázis életének végét a bronzkor végére tette, és a Dubovac-Zuto Brdo-kultúrával való egyidejűséget hangsúlyozta (GARASANIN 1954). A kétfülű (kantharosz-) edényeket tárgyaló dolgozatában M. Garasanin a balkáni-anatóliai területek és Délkelet-Európa kapcsolatát vizsgálta. Ez utóbbi területek kultúráinál előforduló, eltérő formájú kétfülű edények eredeténél déli impulzussal számol a helyben kialakuló csoportoknál. A déli hatások közvetítője véleménye szerint a balkáni-anatóliai területek legfiatalabb és legészakabbi eleme, a Bubanj Hum-csoport volt. A stratigráfiai adatok szerint Bubanj Hum I = Baden, Bubanj Hum II = mükénéi befolyás kora, Bubanj Hum III = Perjámos- és Vatin-kultúra kora (GARASANIN 1956). A Vattina- és Perjámos-kultúrák déli kapcsolatait, illetve déli eredetét valló elmélet egyik alapkövét tette le ezzel a tipológiai-kronológiai párhuzamosítással. Garasaninnal szinte egyidőben jut hasonló eredményre M. Grbic is a Vattina-kultúra közép-balkáni, nyugat-makedóniai eredetét illetően. Mivel véleménye szerint a Perjámos-kultúra mokrini temetőjének kerámiaanyaga megelőzi a Vattina-kultúrát és elterjedési területük nem azonos, Szerbiában, Szlavóniában és Boszniában egy kora bronzkori ún. pre- vagy Vor-Vattina-kultúrát kell feltételezni, mely a déli hatásokat átvette (GRBIC 1956; GRBIC 1958). A Szerbia és Makedónia őskorát tárgyaló munkájában M. Garasanin korábbi kutatásainak eredményét összegezte. A Vattina-kultúra leletanyagát két területi csoportra osztva tárgyalta. A vajdasági csoport (GARASANIN 1959, 75-82) lelőhelyei közé sorolta Vattina (Vatin, Yu), Zsidóvár (Zidovar, Yu), Mozsor-Földvár (Mosorin-Feudvar, Yu) telepét és a verseci (Vrsac, Yu) és ilandzai temetőket. A csoportot két fő fázisra osztotta: 1. Pancevo-Omoljica; 2. Vatin-Vrsac. A nyugat-szerbiai csoport (GARASANIN 1959, 95-103) legfontosabb lelőhelyei közé Ljuljacit és Dobracat sorolta. Kiemelte a ljuljaci lelőhely Bubanj Hum Ill-kapcsolatait. A két területi csoport kronológiai összefüggése mellett fontosnak tartotta a vajdasági csoport perjámosi és Bubanj Hum Ili-kapcsolatát is. A kultúra életének végét a Dubovac-Zuto Brdo-csoport idejére helyezte. Garasanin munkájával egyidőben született Bona István — 1975-ben megjelent — összefoglalása is a kultúráról. A Vattina-csoportot egy nagyobb kultúrkör, az ún. kantharoszedények kultúrájának részeként értelmezi, melyet a vezető kétfülű edényforma köt össze. A Vattina-kultúra életét — Garasaninnal azonos módon — két fázisra osztotta (A és B), ám a második fázis végét korábbra tette. Míg Garasaninnal az ún. Tolvadia-típus és a Dubovac-Zuto Brdo-korszak a Vattina-kultúra része, addig ezeket és a Vattinán és Versecen előkerült urnasírokat Bóna az általa késő bronzkorba sorolt koszideri periódusba helyezte. A Vattina-kultúra élete véleménye szerint még a koszider periódus előtt lezárult. A Grbic által javasolt pre-Vattinafázis elkülönítését azzal az okkal vetette el, hogy az elnevezés a helyi eredetet sugallja, noha maga Grbic és más kutatók is a déli kapcsolatokat hangsúlyozták. Bóna szintén a déli eredet mellett foglalt állást, szerinte a Vattina-kultúra kialakulása az utolsó, negyedik déli bevándorlási hullámhoz köthető. A Bubanj Hum IV-Vattina-kapcsolat megállapítása magában hordozza, hogy a Bubanj Hum III-Perjámos-időszaknál fiatalabbnak értékelte ezt az anyagi műveltséget. A Vattina-kultúra kialakulása után annak északi expanziójával számolt, melylyel összefüggésbe hozta az észak-bánáti perjámosi lelőhelyek megszűnését (BÓNA 1975.179-190). A hetvenes években két — közel egyidőben megjelent — összefoglalás jól mutatja, hogy mennyire nehéz volt e nagy területen elterjedt kul3 A Csókáról korábban közölt edények (VULIC-GRB1C 1937, 7, Taf. 19/1-3) és fémlelet (BÓNA 1975, 85, Taf. 125/1-5) kora valóban egybeesik a mokrini temető használatának idejével, de ugyaninnen ismert egy „ barokkos " korsó (GIRIC 1960) is, amely késő perjámosi típus, és semmiképp sem sorolható a Vattina-kultúra ideje elé.