A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória: A Vattina-kultúra kutatása és északi kapcsolatainak kérdése

MFMÉ - StudArch VIII (2002) 125-145 A VATTINA-KULTÚRA KUTATÁSA ES ÉSZAKI KAPCSOLATAINAK KÉRDÉSE P. FISCHL Klára - KISS Viktória A Perjámos-kultúra és a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának kutatása számos ponton kapcsolódik a Vattina-kultúráéhoz. Ugyanakkor a kapcsolatok körvonalazását megnehezíti, hogy a jugoszláv — illetve a térség anyagát tárgyaló más nemzetiségű — kutatók között sok tekintetben máig nem alakult ki véleményazonosság a Vattina-kultúra időrendi helyzetét, fejlődési fázisait, illetve ezek elnevezését tekintve. Ehhez hozzájárul az is, hogy utóbbi kultúra területéről meglehetősen kevés hitelesen feltárt leletanyagot publikáltak: a közöletlen adatok miatt az eltérő területi és kronológiai csoportokat, illetve a különböző kutatók álláspontját meglehetősen nehéz értelmezni. Emiatt nem egyértelmű a Dél-Magyarországon, a jugoszláviai Bánátban és a Vajdaságban, illetve Horvátország területén a Drávától délre előkerült, a Vattina-kultúra emlékanyagával kapcsolatba hozható leletek meghatározása. Az említett kultúrák kapcsolatának vizsgálata fontos a magyarországi kutatás szempontjából is, mivel az újabban átértelmezett Ljuljaci I - preVattina-Pancevo „Donja Varos" horizont elkülönítése új lehetőséget kínál a Perjámos-kultúra eredetének magyarázatához. A Perjámos-kultúra életének végén a kultúra déli telepeinek és temetkezéseinek megszűnését is a Vattina-kultúra expanziójához kötik. E kultúra hatásával magyarázzák a késő perjámosi anyagban a barokkos és szilvamagszájú edényekkel jellemezhető kerámiastílus kialakulását. A Gerjen-csoport kerámiaművességében a szőregiektől eltérő elemek meghatározásakor is e kultúra anyagi műveltségének hatása merült fel magyarázatként. A vajdasági és bánáti mészbetétes kerámia (dunántúli importok, illetve a Szeremlekultúra helyi emlékanyaga) sem értékelhető a Vattina-kultúra ismerete nélkül. Mindezek és a magyarországi középső bronzkor végén, a koszideri korszakban (a közép-európai szakirodalomban ez a kora bronzkor végének - középső bronzkor kezdetének felel meg

1

) lezajlott folyamatok megvilágítása céljából tartottuk fontosnak a Vattina-kultúra kutatásában kialakult vélemények és a jelenlegi kutatási állapot áttekintését. Munkánk nem tartalmaz alapjaiban új kutatási eredményt, de számos kérdéskör az eddigitől eltérő megvilágításba helyezhető a tárgyalt térség újabb eredményeinek összegzése segítségével. A Vattina-kultúra kutatásának problematikáját három fő részre tagolva tárgyaljuk: a kultúra alapvető fázisai, illetve a Vattina- és Belegis-kultúrák egymáshoz való viszonya; a Vattina-kultúra és a Perjámos-kultúra viszonya a korai és a későbbi fázisokban; a mészbetétes kerámiával való kapcsolat kérdésköre.

2 A VATTINA-KULTÚRA TAGOLÁSA Az első leleteket a névadó lelőhelyről és Versecről (Vrsac, Yu) Millekker Bódog közölte (MILLEKKER 1891; MILLEKKER 1894; MILLEKKER 1895; MILLEKKER 1897; MILLEKKER 1897a; MILLEKKER 1899; MILLEKKER 1902; MILLEKKER 1903; MILLEKKER 1905). A kultúra első összefoglalása M. Grbic tollából származik, aki a tószegi kronológiához kapcsolta a Vajdaság időrendi sémáját. A legkorábbi, Tószeg 1 A jugoszláv kutatás a közép-európai terminológiát követve a magyarországi középső bronzkornak megfelelő időszakot kora bronzkornak nevezi. Tanulmányunkban a magyar szakirodalom keltezési gyakorlatának megfelelően járunk el, de a szerzők véleményének tárgyalásánál az eredeti keltezést és kultúraneveket követjük. 2 Tanulmányunk Perjámos-kultúrával kapcsolatos része P. Fischl Klára, a mészbetétes kerámiát tárgyaló része Kiss Viktória munkája.