A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori korpuszok Békéscsaba-Fényesen

addigi adatainkat. A két korpusz általa megjelölt előkerülési helyét és annak nagyobb, 25x25 méteres, négyszögletes körzetét kb. 25-30 cm-es mélységig érzékelő fémkeresővel is átvizsgáltuk, de csak újkori fémhulladékot — vasszegeket, drótdarabokat, csavarokat, patkót és egyéb fémkomponensü szemetet — találtunk, régészeti leletet pedig egyet sem. Régészeti korú tárgyat (pl. edénytöredéket) egyébként az egész portán sem sikerült gyűjteni, és semmilyen régészeti lelőhelyre utaló jelenséget nem lehetett megfigyelni.

3 Az elsőként múzeumba került kisebb korpusz (4. kép 1; 5. kép 1) anyaga tömör bronz, egyoldalas öntéssel készült.

4 Csaknem teljesen ép, mindössze két keze hiányzik. Aranyozásra utaló foltok látszanak a fejtetőn, az arc bal oldalán, a bal vállon, a bal alkaron, ajobb felkar fölső szélén, a felsőtest bal oldalán és jobb szélén, az ágyékkendő bal oldalán és jobb szélén, a bal láb külső oldalán és kisebb részben az előoldalán, a két térd között, ajobb láb külső élén, ajobb és bal lábfejen, valamint a tárgy hátoldalának szélein mindenütt és a bal alkar közepén. A jelek szerint tehát eredetileg a hátoldal kivételével a korpusz teljes felületét bearanyozták. Jelenleg az egész felülete fényes, amely a múzeumba kerülését megelőző szakszerűtlen, vízkőoldóval való kezelés következménye. A korpusz egyenes tartású, tekintete előre irányul. Feje oldalnézetben lapos, szemből pedig ovális, álla felé elkeskenyedő. Feje tetejének közepén egyenes, elölről hátrafelé haladó bemélyített vonal jelöli középen elválasztott hajviseletének mintázatát. E választékból derékszögbenjobbra és balra, egymással egy vonalba esö, s a szemöldök magasságáig nyúló, három-három másik bevésett vonal jelképezi a haját. Alacsony homloka alatt jól kivehető a két ívelt szemöldöke, s az ezek meghosszabbított vonalával kialakított, lefelé enyhén kiszélesedő, lapos orra. A két szemöldök és az orr között az arc felülete bemélyített, két kerek, láthatóan nyitott szeme pedig domborúan kiemelkedik. Füle és szája nem látszik. Ennek oka talán az, hogy meg sem formázták azokat, de az utóbbi esetében az öntvény eredeti felületének roncsolódása is közrejátszhatott. E két ok miatt nem egyértelmű az sem, hogy arcát szakáll borította-e vagy nem. A feltűnően széles arc és a fokozatosan, szabályosan keskenyedő áll, valamint a felületnek a fej és a széles, rövid nyak találkozásánál látható éles törése valószínűleg mégis inkább a szakállviseletre utal. A korpusz felsőtestén semmilyen (pl. a köldökre, a mellekre vagy a bordákra utaló) jelölés nem látszik, ajobb karja egyenesen nyújtott, a bal pedig könyökben kissé behajlik. A bal váll ajobb vállhoz viszonyítva kissé felhúzott, kezei a csuklónál törtek le. A törésfelület itt mindkét karon elvékonyodó, elhegyesedő, jelezve, hogy a sérülés már régen történt, hiszen a korrózió és a törés utáni további kopás is egyenletesre simította a megmaradt törésfelületet. A két kinyújtott kar a korpusz hátoldalának függőleges síkjánál arányosan hátrébb hajlik, s ez eredetileg is így lehetett. A test tehát nem a teljes felületével érintkezett a kereszttel, hanem csak a korpusz felfogatásának pontjain, a kezeknél és a lábaknál. A Krisztus-test derekának egyik oldalán kettő, a másik oldalán pedig három vésett, illetve domború vonallal ábrázolták az ágyékkendő fölső szélét, melyet középen — a vésett vonalak által jelölt — csomózással rögzítettek. A térd fölött végződő ágyékkendöt középen egy függőleges, vésett vonal osztja két részre. Ettől jobbra, illetve balra egy-egy keskenyebb és egy-egy szélesebb felületet határol két-két, a középsőhöz hasonló, függőlegesen bevésett vonal, de a középre eső vonalak alsó végei homorú ív mentén a szélsőhöz csatlakoznak. Ez különösen a korpusz bal oldalán látszik jól, mint ahogy az is, hogy a vésett vonal mélyedésében az aranyozás nyoma szintén megmaradt. A korpusz ágyékkendőjének előoldalára eső két-két felületet balról ferdén lefelé haladó, sűrű, párhuzamosan bekarcolt vonalkák töltik ki, de a test felületének jobb oldali roncsolódása miatt ez is csak a test bal oldalán látszik. Gyengébb formában e karcolások a bal láb felületén is felbukkannak, ezért lehetséges, hogy a karcolások a legutóbbi időben keletkeztek, s a múzeumba kerülést megelőző drótkefehasználat eredményei. Az ágyékkendö két síkból álló bal szélét négy, egymás alatt szabályos távolságokban elhelyezett V alakú, határozott vésett vonallal díszítették. A vonalak közein és a mélyedésekben is aranyozás nyomait lehet látni. Az ágyékkendö jobb szélét szintén két síkból alakították ki, s itt ugyancsak a másik oldalon látható vésett mintákhoz hasonlóan díszítették. A felület ron3 Szatmári Imre jelentése: MMM RégAd 2323-2000; MNM RégAd I. 23/2001. 4 Ezt a korpuszt a bejelentő előzetesen folyékony, háztartásokban általánosan használt vízkőoldóval és drótkefével súrolta, melynek következtében a tárgy felülete sok helyen lepattogzott. Előtte egyforma, rozsdabarna színe volt az egész tárgynak. Ahol a fölső réteg hiányzik, ott az öntvény nyers bronz felülete látszik, máshol pedig igen kemény, sötétbarna/fekete rétegződés borítja a tárgy felületét. E sötét réteg alatt, a lepattogzott foltok széleinél egy világosszürke/szürkészöld, lazább szerkezetű réteg is előtűnik, szinte mindenütt. A lepattogzás csak a korpusz előoldalán figyelhető meg, a hátoldalon ez nem jellemző, ott szinte összefüggő rétegben borítja a tárgyat az említett sötét réteg. A fölső, sötét réteg alatt, illetve a sötét réteg és az alatta lévő világosszürke/szürkészöld réteg között több helyen aranyozás nyomát lehet megfigyelni, az egész korpusz felületén, egy kisebb foltban még a hátoldalán is. A korpuszokat Gábor Gabriella, a Munkácsy Mihály Múzeum restaurátora kezelte. A restauráláshoz kapcsolódó vizsgálatok megállapítása szerint az arany minősége csaknem 14 karátos. A tárgy külső felületére a talajban — minden bizonnyal a talaj összetételéből eredően — sötétbarna színű, kemény, vastartalmú ásványi réteg rakódott. Az aranyozáson helyenként zöld színű rézkorrózió nyomai maradtak meg. A világosszürke/szürkészöld réteg a vízkőoldó hatására képződött. A tárgyon előforduló sérülések nagy része a restaurálás megfigyelései szerint is még a földbe kerülés előtt keletkezett. A restaurálás dokumentciciója: MMM RégAd 2347-2001.