A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

SZATMÁRI Imre: Árpád-kori korpuszok Békéscsaba-Fényesen

csolódása miatt azonban ez már csak nagyon halványan látszik. A ferde vésett vonalak száma itt mindössze három lehetett, s a legszélső sík felületét e vésetek talán nem is érintették. Ez esetben tehát a díszítés nem V alakú vonalakból állt, hanem ezeknek csak a bal oldali szárából, a középről lefelé és kifelé tartó vonalakból. Ez azért is valószínű, mert az ágyékkendő szélének síkján kétharmad részben megmaradt az aranyozás, s ez itt sima felületről árulkodik. Szorosan egymás mellé helyezett lábai nyújtottak, a térd magasságában kissé megvastagodók. A jobb és a bal lábat középen egy olyan függőleges és mély vonal választja el, amely az ágyékkendő alsó szélétől egészen a két, egymás mellett lévő sarokig tart. Mindkét lábfej lapos, s egymástól távolodva ferdén lefelé nyúlik, tehát a talpak nem is látszanak. Lekerekített végükön négy-négy vésett vonalka jelöli a lábujjakat, s mindkét lábfejet bronzszegecs üti át. E szegecsek jelzik Krisztus keresztrefeszítését, s egyúttal a korpusz felerősítését is szolgálták. A bal lábfejen megmaradt a szegecs gömbös fejű teteje, a jobb lábon viszont nem. A szegecsek szára jól látható mindkét lábfejen, az előoldalon s különösen a hátoldalon, viszont a lábakat átütő szegecsek hegye letörött. Nem egyértelmű, hogy a szegecseket is bearanyozták-e, mert a megmaradt gömbös fejű szegecs tetején a restaurálás előtt sem látszott már az aranyozás nyoma, viszont az aranyozás könnyen le is kophatott. A két lábfej sima hátoldala nem esik egy síkba a korpusz hátoldalával, hanem a bal lábfej nagyobb, ajobb pedig kisebb mértékben elhajlik ettől. Úgy tűnik, mintha ez a deformálódás a korpusznak a keresztről való lefeszítésekor keletkezett volna. A tárgy hátoldala teljesen egyenes, csupán a két kar és a két lábfej sima felülete hajlik el kissé a test síkjától. Ezen az oldalon látszik igazán jól, hogy a tárgyat egyoldalas öntéssel készítették, hiszen az öntvény kihűlése és az ezzel együtt járó zsugorodás következtében a hátoldal sima felületében — leginkább a fejnél, illetve ajobb váll és a két térd alatt — kisebb-nagyobb mélyedések keletkeztek. Az öntésből eredő egyéb hibákat finom reszelővel egyenlítették ki, ez kiváltképpen a lábfejnél és lábujjaknál látható. Aranyozás nyomai a hátoldalon — a bal alkar közepén lévő kicsiny folt kivételével — nem észlelhetők.

5 A másodikként múzeumba került nagyobb korpusz (4. kép 2; 5. kép 2) anyaga szintén bronz s ugyancsak tömör, de valószínűleg kétoldalas öntéssel készült.

6 Ez is csaknem teljesen ép, s mindössze a két karja töredékes, illetve a talpa alatt lévő, eredetileg a korpusz felerősítését szolgáló fülecske hiányzik. Ajobb karja közvetlenül a váll alatt, a könyök fölött tört le, a bal karja pedig a csukló és a könyök között. E sérülések — a fülecske hiánya kivételével — a törésfelület korrodálódása, illetve kopása alapján igen régi eredetűek s egyértelműen még a földbe kerülést megelőzően keletkeztek. A fülecske a tárgy előkerülése után tört le s kallódott el. Ennek a korpusznak az egész felületén is megtalálható ugyanaz a valószínűleg a talajban rárakódott szennyeződéstől eredő, sötét színű, vastartalmú, igen kemény réteg, amely a másikon szintén megfigyelhető. (E hasonlóság is bizonyítja, hogy ugyanazon helyről származnak.) Ezt a korpuszt ugyancsak aranyozták. Az aranyozás rétege több helyen kilátszik a legfölsö, talajban rárakódott, sötétbarna réteg alól. Legjobban a fejen, az arcon, a mellen és a bal karon, az ágyékkendőn és a lábakon láthatók az aranyozás nyomai. A restaurálás közben tett megfigyelések szerint a tárgy hátoldalát itt sem aranyozták, mindössze a fej tarkórészét. A korpusz jobb oldaláról nézve enyhén S alakú, melynek oka az, hogy a hátoldal a vállaktól az ágyékkendő alsó széléig ugyan egyenes, de a nyak, illetve a fej kissé előre, a lábak pedig kissé hátra hajlanak. Ennek ellenére a Krisztus-test sarka (nyilvánvalóan a letört fülecskével együtt) és a váll egy síkba esik az egyenes hátoldallal, s csupán a nyak és a fej távolodik el kis mértékben ettől a vonaltól. Bizonyos, hogy ez eredetileg is így volt, vagyis a korpusz jelenlegi tartása semmilyen deformálódási nem mutat. Az alig észrevehetően enyhén jobbra billenő fej előre hajlása azonban nem a test ernyedt, gyengülő tartására, vagyis a haldokló Megváltóra utal, hanem inkább csak arra, hogy a — vélhetően magasra tartott — keresztről is az emberekre tekintett. Az arc így még jobban látható volt. Az élő Krisztus megformálásáról árulkodik két, nagyra nyitott szeme is. A gömbölyű fejű, de kissé lapos és ovális, a lefelé hajló áll irányában elkeskenyedő arcú korpusz haját vésett vonalakkal jelölték. A homlok közepétől hátra, a tarkón át csaknem a nyakig tartó egyenes vonal mutatja, hogy középen elválasztott hajviseletet mintáztak meg. Az elválasztó vonaltól jobbra és balra hét-hét, oldalra ívesen haladó, sekélyen vésett vonal jelképezi a hajat. Az első vonal mindkét oldalon a homlok közepétől a fül helyének irányába fut, majd hátul, a nyak fölső szélénél visszajut csaknem a középső elválasztó vonalig. A hajat formázó többi vésett vonal mindkét oldalon ezekkel párhuzamos, a fejtetőn mindegyik a középső vonaltól indul, s a tarkón oda is tér vissza. A hajviseletnek ez a formája eredményezheti azt, hogy a homlok meglehetősen alacsonynak tűnik, mely alatt a szemöldököt sem ábrázolták. A homlok felületének törés nélküli ívelődésével alakították ki a lapos, széles orr helyét, melynek környékén az arc felülete mindenütt enyhén bemélyített. Közvetlenül a homlok alatt és az orr mellett, széles, oválisán vésett vonalak mintázzák meg a két fül helyének irányába enyhén lefelé húzott, kissé mandula alakú, hatalmas, nyitott szempárt. Ugyanilyen széles és hosszú, vízszintesen vésett vonal jelöli a szájat is, amely nem pontosan középre esik, hanem kissé balra csúszott el. 5 MMM ltsz.: 99.2.1. Magassága: 10 cm, mérhető legnagyobb szélessége: 6,3 cm, legnagyobb vastagsága: 0,9 cm, súlya: 63,24 gramm. Fotónegativ: MMMfotótára, ltsz.: 62083-62084 (elő- és hátoldal, restaurálás előtt); diapozitív: MMM fotótára, ltsz.: 24656 (előoldal, restaurálás után). Közölve: SZATMÁRI 1999, 48. 35. kép d. 122, No. 35 d. 6 Ennek hátoldalán az ágyékkendö alsó szélét if). Alt György reszelte meg, hogy megismerje a tárgy anyagát. A restaurálás közben elvégzett vizsgálatok szerint az aranyozás hozzávetőlegesen 16 karátos arannyal készült. A restaurálás dokumentációja: MMM RégAd 2347-2001.