A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS Gabriella: Övek a szarmata férfiak sírjában. (A hódmezővásáhely-kopáncsi sír leleteinek újraértelmezése)

A 3. sír és leleteinek leírása A temetkezés 118 cm mélyen, DDNy-ÉÉK-i tájolással került elő, a csontváz hossza 171 cm volt. A publikáció ismertetése alapján egyértelmű, hogy a sír bolygatatlan állapotban került napvilágra (PÁRDUCZ 1942, 119).

1 A sírrajzra tekintve azonnal feltűnik, hogy a váz középső része, a derék és a csípő környéke feltűnően gazdag leletekben (4. kép 1). Ismertetésükkel együtt az értelmezésüket is meg kívánjuk adni, ezért az összefüggő darabokat együtt tárgyaljuk. 1. Fibula (2. kép 1). A sírrajz alapján a bal mellkas közepén volt. Bronz, kéttagú, a tűje hiányzik. A kengyel láb felőli vége tagolt, a rugó felőli részen gomb díszíti. H.: kb. 5 cm. Elveszett. I. öv: 2/a Csat (2. kép 2). A bal medencelapáton feküdt, csatfejjel a váz gerincoszlopa irányába. Bronzból öntött, szegletes, trapéz alakú csatfej, a pecek a karikára hajlik, töve tagolt. Tengelyét két végén egy-egy félgömbös sapka rögzíti. A kettős lemezes szíj szorítót öt félgömbös fejű szegeccsel erősítették a szíj végére, ma egy van a helyén, és további 3 tartozik hozzá. Teljes h.: 6,5 cm, szíjszorító átm.: 4,2x3,2 cm, csatfej átm.: 4,5><3 cm. 2/b Övdíszítő bronzpálcák (2. kép 3), végükön egy-egy lyukkal. Jelen állapotukban kivétel nélkül töröttek, hiányosak. A leírásban négy szerepel a váz fölött, alatta pedig kettő darab, ezzel szemben az említett közleményben hét darab található a táblán (PÁRDUCZ 1942, vm. 1.15-21). Egy kivételével nem dönthető el, hogy a síregyüttesben található apró szegecsek közül melyek tartoztak a bronzpálcákhoz. Most összesen 8 db van, de a felerősítésükhöz eredetileg 14 db kellett. H.: 6 cm, 5,7 cm, 5,4 cm, 5,4 cm, sz.: 0,4 cm (ezek díszíthették az övet elöl), h.: 3,9 cm, 4,8 cm, sz.: 0,2 cm, 0,3 cm. 2/c Nagyszíjvég (2. kép 4). A váz tengelyére merőlegesen feküdt, a felerősítésre szolgáló szélesebb végével az övet díszítő szegecsek irányába. Öntött bronz, vége pálcaszerű, tagolt. Kiszélesedő, kettéváló végét erősítették a szíj végére két félgömbös szegeccsel, melyek megegyeznek a csaton megfígyeltekkel. H.: 7,4 cm, sz.: 1,7 cm. 2/d A csat és a szíjvég között 2 db bronzszegecs (2. kép 5).

3 II. öv: 3/a Csat (2. kép 6). A jobb combcsonton keresztben feküdt. D alakú csatfej, kettős szíjszorító lemeze mára apró darabokra törött. Eredetileg a vége lekerekített volt, és 3 nittszeg rögzítette az övre. A tengelye vaspálca volt. Csatfej átm.: 2,4x1,6 cm, szíjszorító sz.: 2,2 cm. 3/b Kettős szíjvég (2. kép 7). Két, szorosan egymás melletti összetartozó darabból áll. A leírásban úgy szerepel, hogy a bal lábszárcsont alá voltak becsúszva, ezzel szemben a rajzon fölötte vannak. Témánk szempontjából e kérdés eldöntése lényegtelen. A szíjvégek öntöttek, bronzból készültek, egyik végüket ellapították. A lapos részen két lyuk szolgált a felerősítésükre. H.: 7,8 cm, sz.: 0,6 cm. 4. Pénz (3. kép 2). A késsel és az árral egy csomóban, a bal combcsonton bontották ki Marcus Aurelius 156-ban vert érmét (PÁRDUCZ 1942,119, 5. j.). Elveszett. 5. Kés (3. kép 1). ívelt hátú, ívelt élű, felső nyélállású, nyelével a bal kézfej irányába feküdt. A bal combra merőlegesen helyezték el. H.: kb. 14,5 cm. Elveszett. 6. Ar (3. kép 3). A hegye felé egyenlegesen vékonyodik. A nyele a jobb comb irányában volt, tehát elhelyezése ellentétes a késével. A helyzete viszont azonos, vele párhuzamos. Elveszett. 7. Edény (3. kép 4). A bal lábfej mellett volt, szürke, korongolt, gömbös hasú. A leírás szerint a bokák között volt, a rajz alapján viszont a bal boka külső oldalánál.

4 Ma.: kb. 8 cm, pá.: kb. 6,5 cm, fá.: kb. 3,5 cm. Elveszett. 8. A sír leírása szerint mindkét lábfejen bronzpitykéket bontottak ki. A síregyüttesben azonban csupán néhány szegletes fejű szegecset, hozzájuk tartozó alátéteket és szabálytalan alakú lemeztöredékeket találtunk (2. kép 8). A sírrajz ezzel szemben 8 db kerek formájú „pitykét" mutat, melyek a két lábfejen és környékén kerültek elő (PÁRDUCZ 1942,119,2. kép). Bár az előbb leírt tárgycsoportnak az eredeti helyét és funkcióját nem tudjuk, valószínű, hogy inkább tartozhattak a II. öv végét záró veretek felerősítéséhez. A lemezek pedig talán a II. övcsat szíj szorító lemezének töredékei. A 3. sír leleteivel előkerülése óta — mint már említettem — többen foglalkoztak. A szerzők azonban kivétel nélkül különbözőképpen értelmezték a derék környékén előkerült leleteket. Az alappublikációnak számító Párducz Mihály-cikkben (PÁRDUCZ 1942) a szerző két övet feltételez. Az egyik a széles, a derékra szorosan illő, bekapcsolt öv, melyhez véleménye szerint, a merevítő bronzpálcák és a nagyméretű csat tartozott. Az összes többi combcsontok környéki leletet (csat, nagyszíjvég, 1 A leletek egy része ma már nem lelhetőfel a Tornyai János Múzeum régészeti gyűjteményében. A hiányzó tárgyak leírását a publikáció felsorolásai, illetve az ott közölt rajzok alapján adom meg, ezért a méretek pontossága kérdéses, így került a számok mellé a „ kb. " rövidítés. A táblákon a meglevő tárgyak mostani állapotukat tükröző rajzon jelennek meg, ahol szükséges volt az eredeti, még ép vagy épebb állapotot tükröző alappublikációs rajzot is hozzuk. A hiányzó tárgyak rajzai természetesen az alappublikációból (PÁRDUCZ 1942) lettek átvéve. 2 Megjegyzem, hogy Párducz Mihály 1942-es közleményében a szíj szorító ezüsmek van meghatározva. Ez azonban helytelen. A publikációban szereplő rajz azt sugallja, hogy eredetileg mind az öt szegecs a helyén volt (PÁRDUCZ 1942, VIII. t. 26. a-b). 3 Nem tudtuk azonosítani, ábrázolását az idézett cikkből vettük át (PÁRDUCZ 1942, VIII. t. 2-3). 4 Az ábrázolást fogadtuk el, bár a bokák közötti elhelyezés sem idegen a korszakban. Mivel az ellentmondás feloldása nem lehetséges, és a téma szempontjából lényegtelen, e kérdéssel nem kívánunk foglalkozni.