A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VÖRÖS Gabriella: Övek a szarmata férfiak sírjában. (A hódmezővásáhely-kopáncsi sír leleteinek újraértelmezése)

kés, pénz, ár, valamint a kettős szíjvég, melyet bronzesüngőként értelmez) a II. övhöz tartozónak határoz meg. A sírrajzon is szereplő két bronzszegecsről nem ejt szót. Nagy Margit munkájában is találkozunk e síregyüttessel, a város monográfiájának régészeti fejezetében (NAGY 1984,204,11. ábra). Az ő értelmezése az előzőhöz képest egészen új, bár abban megegyezik Párducz Mihállyal, hogy a derékon széles övet viselt a férfi. A nagyszíjvéget és a csatot azonban egy tarsoly tartozékaiként értelmezi, annak tartalmaként pedig a pénz-ár-kés együttest. A kettős szíjvéget, annak ellenére, hogy az alsó lábszár felső harmadában került elő, és csupán az egyiken, lábbeli szíjazatának végét díszítő tárgyaknak tartja. Legutóbb felmerült, hogy kettős övként lehet értelmezni a derék környékén előkerült két csat két szíjvég együttest. A kettő szíjvég és a kisebbik csat egymáshoz viszonyított helyzetének problematikáját azonban, ti., hogy egymáshoz igen távol helyezkednek el, nem sikerült feloldani (VÖRÖS 1986,22). Az értelmezések különbözősége miatt fontosnak látszott a síregyüttes újraközlése, és vele együtt az újabb eredmények és párhuzamok segítségével a leletek közötti összefüggések tisztázása. A sír leletei több, egymással összekapcsolódó kérdést vetnek föl, melyek közül kettővel foglalkozom. Az egyik fontos megfigyelés, hogy a temetkezésben kettő öv fordul elő, így ezek egymáshoz való viszonyáról, helyzetéről és néhány párhuzamáról lesz szó. Másfelől pedig egy eddig még közöletlen új típusú öv, illetve ismeretlen tartozéka, a kettős szívég tartozik e rövid tanulmány keretébe. KET OVA SZARMATA FÉRFIAK SÍRJAIBAN Előfordulásuk kizárólag a férfiakra jellemző, és gyakrabban találkozunk velük a szarmata kor késői periódusában. A vásárhelyi sír öveinek vizsgálata során felmerült, hogy különböző funkciójuk volt, az egyik a ruházathoz, a viselethez tartozott, tehát annak rögzítésére szolgált. A másik a hordozó eszköz szerepét töltötte be, egyéb tárgyak, itt pl.: a kés, az ár, felfüggesztését szolgálta. A sírt Nagy Margit a 3. század végével induló tágabb időszakba helyezi (NAGY 1984, 204), ami megegyezik Párducz Mihály korhatározásával (PÁRDUCZ 1942, 120). A síregyüttes csatjai és fibulája azonban arra utal, hogy ez a korhatározás csak az alsó értéket jelentheti, ugyanis használatukra a szarmata kor legvégéig vannak adatok (VADAY 1989,67). Az adatok alapján felmerül, hogy a késő szarmata korban a két öv előfordulása a fegyverek sírba helyezésével hozható összefüggésbe. Ennek a jelenségnek azonban az lehet a helyes értelmezése, hogy nem a viselet változott — ti., hogy két övet kezdtek volna használni egyszerre —, hanem hogy a temetkezési szokások módosultak. A korábbi időszakkal összehasonlítva, kb. a 4. század közepétől egyébként is gazdagodtak a sírmellékletek. Új tárgycsoportok jelentek meg, melyek közül a legjelentősebb, hogy a fegyverek sírba kerülése jóval gyakoribb lesz, mint a korábbi évszázadokban (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 1995, 19). Két öv jelenlétére a sírokban legtöbbször csupán két csat utalhat, melyek mérete többnyire eltér egymástól. Mivel egy csatnak azon kívül, hogy övet rögzíthetett, számos más funkciója is feltételezhető elméletileg, pl. felfüggesztés, lábbelihez is tartozhatott, ezért különösen fontos a sírbeli helyzete és a többi tárgyhoz való viszonya. Ebből következik, hogy elsősorban a bolygatatlan temetkezések vizsgálata jöhet szóba, mégpedig olyanoké, melyek dokumentálása a részletes megfigyeléseken alapul. Kivételes eset, hogy a csatokon kívül az öveknek egyéb tartozékai is legyenek a temetkezésekben, mint ahogyan pl. a hódmezővásárhelyi sírban a szíj végek és a szíjazatot díszítő szegecsek. A Hódmezővásárhely-Lelik-tanyai 3. sír leírásánál kitűnt, hogy a két övnek nem csupán a funkciója volt eltérő, hanem a sírbeli helyzete is. A ruházathoz tartozó öv (I. öv) a deréknak megfelelő részen került elő. Ezt nem csupán a csat helyzete, hanem az övet merevítő-díszítő pántok előkerülési helye is megerősíti. Ezzel szemben a másik öv (II. öv) és vele együtt a kés, az ár és a pénzt tartalmazó erszény, a derék vonalánál jóval lejjebb, az elhunytra helyezve került elő. Azt, hogy ez utóbbi öv biztosan nem volt becsatolva, a csatfej tálalási helyén kívül a hozzá tartozó kettős szíjvég helyzete is bizonyítja, amely eredeti állapotában az alsó lábszáron vagy alája becsúszva volt (4. kép 2). Elméletileg az övhöz tartozó tárgyak, amelyeket a férfi, feltételezésünk szerint az övre felfüggesztve hordott — tehát itt a kés és az ár —, a bal combcsonton keresztben kerültek elő. A bontáskor megfigyelt helyzetük azt bizonyítja, hogy az övről