A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VADAY Andrea – SZEKERES Ágnes: Megjegyzések az Alföld korai szarmata telepeinek kérdéséhez.(A jazyg bevándorlás és a megtelepedés kérdésköre)

zishoz áll közelebb, a lassú korongolt kerámia vi­szont itt lényegesen magasabb, a gyomai 0,2%-kal ellentétben 3,9% (ld. VADAY 1999. Fig. 5). Az anyag funkcionális megoszlását nézve szintén az általá­nos kép tárul elénk. Legtöbb a hombártöredék (324 db), nagyságrendben megközelíti a fazéktöredék (282 db), 54 viszonylag nagy számban fordul elő tál (140 db), majd a gömbtestű edény (110 db), 12 db korsó, 11 db fedő egészítette ki a sort. 55 Gyomán a funkcionális megoszlás meglehetősen hasonló. Azonos az arány a hombár, fazék és tál esetében. Itt azonban a negyedik helyen a korsó áll, s ezután következik a gömbtestü edények csoportja. A fedő itt is az anyag legkisebb részét alkotja (VADAY-BE­RECZ 1996, 46-47. ábra). A kerámiaanyagot a továb­biakban vizsgálnunk kell a technika/technológia szempontjai alapján is. A gyorskorongolt kerámiá­nál legtöbb a homokos soványítású anyag (365 db), még eléggé nagymennyiségben fordul elő a mész­rögös agyagból készített kerámia (188 db), és leg­kevesebb a soványítás nélküli, kövér agyagú edény (94 db). 56 A kézzel formált anyagban a legtöbb a tört cse­réppel és homokos kaviccsal kevert adalékanyag­gal soványított kerámia (226 db). Igen kevés a ho­mokos kaviccsal vagy tört cseréppel soványított anyag (16, illetve 20 db). A meszes soványítású anyag hiányzik, de van néhány homokos anyagú és soványító anyag nélküli kerámia. A lassú korongolt anyagnál a tört cserép és ho­mokos-kavicsos soványítás fordul elő legnagyobb arányban (25 db), a homokos soványítás 11 eset­ben, a tört cserepes soványítás csak két esetben fordult elő. A kézzel formákhoz hasonlóan itt sincs mészrögös, csak homokos, illetve soványító anyag nélküli kerámia. A soványító anyagok használata a fentiek alap­ján jellemző a technikára is. Közismert, hogy a késő szarmata, hun kori szannata időszakban vi­szont már a gyorskorongolt kerámiánál is talál­kozunk a kavicsos, homokos, illetve kavicsos-ho­mokos soványítással a háztartásban használt főző­edényeknél, ami alátámasztja, hogy a soványítás funkció- és használatfüggő. Mind Kompolt, mind Újhartyán korongolt anyaga kissé homokos volt, ami nem feltétlen utal szándékos soványításra. El­képzelhető, hogy a Duna-Tisza közi terület kerá­miakészítésre használt nyers agyaga nagyobb ho­moktartalmú, mint a Tiszántúlé. 57 Ugyanakkor az újhartyáni edényeknél nem fordult elő a vöröses mangán- vagy bauxitszemcse. A kompolti lelet­anyaggal kapcsolatban már utaltunk ana, hogy ez is agyagbánya-eltérést jelez (VADAY 1999a, 182). 58 Még egy bizonytalansági tényezőt kell megemlíte­nünk. Éppen a kompolti és újhartyáni — gyomaitól eltérő — kövér agyag minősége is jelezte, hogy más fazekaskörzet készítményéről van szó. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a korai időszakban fel­tehetően kisebb területre juthatott el az egyes bar­bár fazekasműhelyek terméke. 59 Éppen ezért a ko­rai telepeknél viszonylag könnyen kiválasztható az a kerámia, amely feltehetően távolabbról került a településekre. Ha eredet szerint nézzük az anyagmegoszlást, akkor megállapíthatjuk, hogy eléri az 1,8%-ot, azaz magasabb a megszokottnál (Gyoma, Kom­polt-Kistér). A három korai szarmata telep római leletanyagának relatív mennyiségi eltérése azzal magyarázható, hogy az újhartyáni telep a limeshez közel (kb. 40 km) fekszik, s így a határmenti keres­kedelem, illetve kishatárforgalom érződik az ex­port (és jelen esetben az import) százalékában is. Gyoma a Tiszán túl, a Barbaricum belsejében van, ahová csak a távolsági kereskedelem útján jut el a római áru, Kompolt-Kistér pedig az Aquincum­Porolissum közti kereskedelmi útvonal mellett fek­szik, amely fontos szerepet játszott az északi ger­mán területek felé, egésze a Balti-tengerig eljutó római kereskedelmi tevékenységben. Amennyiben több hasonló korú és regionálisan különböző telep leletanyagát lehet majd összehasonlítani, a százalé­kos eltérés a regionális egységek között mutatója 54 Mindkét edénytípusnál figyelembe kell vennünk a töredezettséget, a tényleges edényszám ennél természetszerűen alacso­nyabb. Ez érvényes a többi edényre is, bár a kisebb edényeknél az edényszám és töredékszám közelebb áll egymáshoz, mint a nagyobb edényeknél. 55 A gyakoribb edényfajkik relatív összehasonlítására ld. VADAY 1999, Fig. 6.' 56 Ez a statisztika a teljes leletanyagot jelenti, azaz a populációban benne foglaltatik mind az objektumok, mind a félületek objektumhoz nem köthető leletanyaga. 57 A nyersanyag vizsgálatánál még csak a kezdeti lépéseket tettük meg, de úgy tűnik, hogy segítségével ebben a kérdésben is előbbre léphetünk. 58 A mangán- vagy bauxitszemcse az ún. tarkaagyag-lelőhelyekre jellemző, így ezek regionálisan könnyebben beköthetők. mint az általánosan, nagyobb régiókra jellemző agyagfajták. 59 A szarmata belkereskedelem fellendülését csak a Kr. u. 3. század 30/40-es éveitől figyelhetjük meg.

Next

/
Thumbnails
Contents