A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VADAY Andrea – SZEKERES Ágnes: Megjegyzések az Alföld korai szarmata telepeinek kérdéséhez.(A jazyg bevándorlás és a megtelepedés kérdésköre)

lesz a római távolsági kereskedelemnek és a barbár behozatalnak. jVégül a telepen előkerült szannata sírról. A szarmata telepek és temetők köztudottan elkülönülnek egymástól. A Kárpát-medencében csak akkor fordul elő telepen sír is, ha kronológiai különbség van köztük. Gyomán szintén feltártak egy szannata sírt, a telep szélén. Itt is vágta a korábbi telepobjektumot, ugyanúgy, mint Ujhartyánon. Az utóbbi lelőhelyen a sírt a telep e részének feladása után ásták meg, s a lelőhely feltárt részének legkésőbbi időszakát jelenti. A megrongált temetkezésről csak annyi állapítható meg, hogy az Alföldön a leggyakoribb D-É-i tájolású volt. Az összeroppant edénymellékletet a jobb combcsont mellett találták, de nem biztos, hogy nem a földmunkák során került oda, másodlagos helyzetben. Amennyiben ez volt az eredeti pozíciója, úgy a ritkább rítushoz sorolható. Altalános ugyanis, hogy a szarmaták a Kárpát-medencében a lábhoz helyezik az edénymellékletet. A D-E tájolású sírokban a medencetájékhoz, comb mellé tett edény elsősorban csak a Kr. u. 3-4. század folyamán figyelhető meg (ld. KULCSÁR 1998, 67-68, a szokásostól eltérő pozícióra és keltezésre!). A sír szuperpozíciója is legkorábban a 3. század közepénél határozza meg a sír megásásának időpontját. Érdekes egybeesés Gyoma és Ujhartyán esetében, hogy mindkét telepen előfordul a telepnél későbbi temetkezés is. Miután az alföldi szannatáknál — ahogy már említettük — a temetők elkülönülnek a telepektől, a későbbi sírok

60 a lelőhely szempontjából azt jelentik, hogy a temetők részben a korábbi, már felhagyott teleprészen terjeszkedhetnek. Az 1. képen is feltűnik a tároló vennék és hulladékgödrök nagy száma. Még akkor is nagy a számuk, ha tudomásul vesszük, hogy a telep több, kisebb fázisához tartoztak. Még feltűnőbb, ha arra gondolunk, hogy csak egy kisebb kunyhó és két ház került elő. Bár a település kiterjedését meg lehetett határozni az objektumok megszűntével az ÉÉK, illetve DDNy-i oldalon, illetve a mélyebb vízjárásos résszel, nincs infonnációnk arról, hogy a negyedik irányban — ahol a sír is előkerült — meddig terjedt a település. A telcpobjektumok részleges szuperpozíciója — amely néhány esetben telepstruktúra-módosulásra is utalt — azt jelzi, hogy a teljes település hosszabb életű lehetett, mint ahogy lentebb megállapítottuk. A hosszú életű szarmata telepeknél megfigyelhető, hogy a településcentrum horizontálisan „elhúzódik", s a korábban centrális telcprész a telep széle lesz, majd meg is szűnnek a telepjelenségek. Az előkerült leletanyag töredezettségejellege és az objektumok feltöltése és betöltődése az objektumok tennészetes felhagyására utal, ez pedig azt jelzi, hogy a telepcentrum áttevődött, a feltárt teleprészlet elnéptelenedett, s feltehetően erre a telepre is alkalmas a fentebb vázolt telepmodell. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy az eddig elmondottak egy keskeny, lineáris feltárásra vonatkoznak, és nem a teljes telepre. A lineáris jellegű megelőző feltárások és leletmentések feldolgozása során tehát többé-kevésbé inkább csak a telepek és temetők egészére vonatkozó tendenciák állapíthatók meg, s a keltezésre, etnikai, gazdaságtörténeti, temető- és telepjellegi következtetésekre stb. csak megszorításokkal érvényesek.

61 Az újhartyáni tcleprészlet a Kárpát-medencébe legkorábban bevándorló szarmata törzs, a jazygok telepe, a nomadizmust felváltó letelepedett életmód időszakából. Jellemzőek a közeli római tartományból, illetve annak közvetítésével távolabbi provinciákból bekerült árucikkek. A pannóniai termékek származási helye biztossá teszi, hogy Aquincum, illetve az eraviscus körzet játszott szerepet a térség ellátásában. Kevés utalást találtunk a szarmata belkereskedelemre is. A dák leletanyag — a gyomaihoz hasonlóan — jelzi, hogy a markomann háborúk folyamán keletről bevándorló iráni népességen kívül dákok is besodródtak Sarmatiába, akik hosszabb-rövidebb idő elteltével beolvadtak a helyi lakosságba. 60 Nem tartjuk rituális temetkezésnek a késő szarmata - hun kori telepek egy részén hulladékvermekbe dobott hullákat. 61 Az 504-es út megelőző feltárásainak közreadását egy kötetben tervezte a koordinátor, Csongrádiné Balogh Éva. A megállapodás szerint a cikket 1995-ben leadtuk a Studia Comitatensia szennára. Miután azonban több mint öt év telt el, úgy döntöttünk, hogy Lőrinczy Gábor szívességéből itt közöljük le a lelőhelyet, részben lerövidítve, részben kiegészítve pár olyan adattal, amely a kézirat első lezárása óta vált aktuálissá, megszüntetve azt az abszurd helyzetet, hogy már megjelent kötetekben olyan hivatkozást talál az Olvasó, amelyek eredeti forrása nem ismert. Végezetül itt köszönöm meg Vörös Gabriellának (MFM) lektori munkáját.