A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VADAY Andrea – SZEKERES Ágnes: Megjegyzések az Alföld korai szarmata telepeinek kérdéséhez.(A jazyg bevándorlás és a megtelepedés kérdésköre)

(29. kép 1-2; 32. kép 14). A karcsú korsók mellett előfordul a meredek nyak- és peremállású típus (28. kép 6; 32. kép 1), párhuzama szintén előfordul Gyomán (VADAY-BERECZ 1996, 126. ábra 21). Azt még meg kell jegyezni, hogy a gyomai anyagban a hombárok és korsók felületkezelése és díszítése eltér az újhartyániakétól. Ugyanis Gyomán általános a besimított díszítés, Ujhartyánon viszont csak igen kevés esetben fordul elő, s Kompolt lelctanyaga is hasonló volt, csak 9 edénytöredéken volt bcsimított díszítés (VADAY 1999a, 183-184). Az újhartyáni besimított edényeknél a kerámia rosszul égetett, a felület általában matt, ritkán van csak eltérés, de ezekben az esetekben is feltehető, hogy szannata kereskedelmi áruról van szó. Ezt támasztja alá az is, hogy például a feketére fényezett felületű hombárokból csak két töredék volt az újhartyáni anyagban, a Tiszántúlon viszont számuk meglehetősen magas. A kompolti anyag sokban emlékeztet felületkezelését illetően az újhartyánira, a korongolt kerámia legnagyobb részén (4655 db!) nem volt felületkezelés, s csak 38 töredéken lehetett agyagbevonatot megfigyelni (VADAY 1999a, 182). A korongolt kerámia fésűs díszítése Gyomán és Kompokon hiányzott, Ujhartyánon valószínűleg római hatásra ez is előfordult. A tálak a telepanyagok legnagyobb változatosságot mutató edényei. A Drag. 37-es tálfonna barbár utánzatai, annak közelebbi és távolabbi hasonlóságotjelző változatai jellemzők mindhárom korai telepre. A behúzott peremű, nyomott félgömbös tálformák mind Ujhartyánon, mint Gyomán megtalálhatók (13. kép 1; 14. kép 7 stb. = VADAY-BERECZ 1996, 92. ábra 2-3 stb. Az újhartyáni 27. kép 4 egyszerű, sima, illetve bordás változata (32. kép 2) ismeretlen a gyomai anyagban, de a Közép-Tiszavidéken előfordul (VADAY 1989, 333, Abb. 41/1). A tálakra is jellemző, amit a korsóknál és hombároknál elmondtunk a díszítéssel kapcsolatban. Itt ismételten ki kell térni egy olyan jelenségre, amely nem egészen világos a szannata-kutatók egy része számára (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2000, 504), azaz az edények egy részén felfedezhető rádliszerű, vízszintesen haladó „díszítésre". Jobb híján a díszítések között tárgyaltuk a kompolti anyag kapcsán, de hangsúlyoztuk, hogy: „A szarmata anyagnál igen nehéz eldönteni, hogy szándékos díszítésmódról van-e szó, vagy a korongolás után a felület elsimítása során véletlenszerűen az edény felületére kerülő szerszám nyoma-e. Ha díszítés, akkor ebben is a római anyag utánzását kellene látni. " (VADAY 1999a, 184). A provinciális kerámiában számos rádlis díszű edényt találunk, ezek legnagyobb részénél a festett sávokon, felületeken fut körbe több sorban a rádlisor (Rädchenverzierung), a nyers kerámia felületének színét mutatva. A szarmata edényeknél nincs szó festésről, így a vonalkás benyomódás színben nem tér el az edény színétől. Kétségeinket a rádlinyom mindenkori, kizárólagos díszítés-meghatározásában az is megerősíti, hogy a kompolti edények nagyobb részén az egyenetlen nagyságú rádlisor megszakad, nem fut körbe az edényen. Sok esetben figyelhetjük meg, hogy a nagyobb edényeknél a korongolás során valamiféle szerszámot (kő, csont, esetleg fa) használnak az edény felső részének illesztésekor, s ha a korong gyorsan forog, a fakés vagy egyéb szerszám „megugrik" a fazekas kezében. Ennek nyoma viszont kísértetiesen hasonlít a rádlis díszítéshez. A másik — kétségre okot adó — megfigyelés, hogy a szarmata rádlinyomok az esetek legnagyobb részében nem szabályosak, nem egyenlő távolságban helyezkednek el, ami kizárja a rádliszerszám használatának lehetőségét! Ahogy leírtuk, Kompokon a tálak, gömbtestü edények, ritkábban a hombárok pereme alatt és a hombárok, korsók oldalain fordult elő a rádliszerű nyom. Jellegzetes készítési hiba során létrejövő „rádlinyom" figyelhető meg például a kompolti 69. és 252. objektumból (VADAY 1999a, 27. tábla 22, 37. tábla l) előkerült töredékeken, míg a Gyomán előkerült három (!) edénynél (tárolóedény és tál) — amely formájában is közel áll a római előképeihez — a rádlisor szándékos díszítési elemként kezelhető (A fázis, 60. objektum: VADAY-BERECZ 1996, Fig. 51/6; B fázis, 97. objektum: Fig. 91/11; 259. objektum: Fig. 93/12). A rádlis díszítés a római fazekasgyakorlatban az edények külső oldalán és tálak belsejében fordul elő, a tena sigillaták egy részénél is. Kételyünket a barbár rádlis „díszítést" illetően a kompolti hombárok pereme alatt (!) előforduló nyomok is megerősítik, amelyek kizárólag csak szerszámnyomként foghatók fel. Remélhetően a közeljövőben általánossá válik a kerámia-feldolgozásoknál az a készítési folyamatot szem előtt tartó szemlélet, amelyről Pölös Andrea nemrég megjelent munkája is tanúskodik (PÖLÖS 2000), és amelyet a késő kelta és római kori kézzel formált kerámia vizsgálata során Horváth Friderika kandidátusi értekezésében is

48 nagy sikerrel alkalmazott. 48 Horváth F.: Esztergom és környékének késő kelta - római kori, kézzel formált kerámiája. Kandidátusi értekezés. Budapest 1997. Kézirat. Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani a Szerzőnek, hogy kéziratát olvashattuk.