A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

VADAY Andrea – SZEKERES Ágnes: Megjegyzések az Alföld korai szarmata telepeinek kérdéséhez.(A jazyg bevándorlás és a megtelepedés kérdésköre)

Az e jegyben készült további közlemények remélhetően egyértelművé teszik mindenki számára az edényeken látható, készítés közben keletkező hibák, valamint a szándékos díszítés (nem felületkezelés!) közti különbségeket. Fontos az is, hogy az újhartyáni lelőhelyen meglehetősen magas a rádlinyomos barbár kerámia előfordulása Gyomához képest. Ha figyelembe veszszük, hogy a tiszántúli kerámiaanyagra ebben a korai időszakban a kövér, zsíros agyag használata jellemző, szemben az újhartyáni és kompolti anyaggal, amelynek az agyaga kissé homokos, „száraz", s éppen ezért merevebb, nehezebben fonnázható, rögtön érthetőbbé válik, hogy a korongolás során könnyebben kerülhet rá a szerszám nyoma az edény — leggyakrabban kezeletlen — felületére.

49 A gömbtestü edények előfordulási arányukban ritkábbak a telepeken, Ujhartyánon is csak kevés és formailag értékelhetetlen töredékeik fordultak elő. A 4/61. objektum = 1. sír gömbtestű edényének jellegzetessége a talpgyürűs kiképzés, ez a centrális Barbaricumban csak ritkán fordul elő (VADAY 1989, 334, Abb. 42. 14). Az újhartyáni telepen több, kissé kónikus hasú, gömbös testű edényvariáns került elő (13. kép 2; 24. kép 5, 7; 30. kép 14). Ez a római területen is ismert forma — a quadoknál is meghonosodik, a szarmata Barbaricumban azonban csak a vandál beköltözéssel terjed el nagyobb számban (PÁRDUCZ 1941 a, 318). Északkelet-Magyarországon, majd a Kr. u. 4. század utolsó harmadában válik a korszak egyik jellegzetes típusává. A lassú korongolt kerámia igen elvétve jelenik meg a telepen, ugyanezt jelezte Gyoma és Kompolt leletanyagának vizsgálata is. A kézzel formált ún. házi kerámia Ujhartyánon két csoportra osztható. Egyikbe sorolhatók az általánosan elterjedt „szarmata" fonnák, másikba a dák leletanyagban honos forma- és díszítésjellegzetességeket magukon viselő darabok. A szannata, kézzel formált anyagban a kihajló peremű fazekak és fogógombos fedők a jellegzetesek Ujhartyánon is. Ami viszont nem általános jelenség, hogy az újhartyáni anyagban megtalálható a dákoknál jellegzetes, benyomkodott oldalú fazék (29. kép 3), ennek párhuzamai megtalálhatók Gyomán is (VADAY-BERECZ 1996, 65. ábra 6, 64. ábra 15-17) és a Közép-Tisza vidékén (VADAY 1989, 346, Abb. 54/23) egyaránt.

50 Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy a késői időszakban ismét feltűnnek részben germán hatásra, részben a hunok elől a Kárpát-medencébe sodródó szabad dákokkal, így keltezésüket mindig az adott leletkörülmények határozzák meg. A kézzel formált fazekak ferde bevagdalással történő díszítése (19. kép 10; 29. kép 3), illetve ujjbenyomkodásos tagolása (25. kép 7, 9, 11, 13 stb.) szintén széles körben ismert, feltűnnek már Gyomán, a Közép-Tisza vidékén és az északi határsávban egyaránt. A kézzel formált kerámiák között a 18. kép 12 párhuzam nélkül áll, fonnája inkább a korongolt kerámiára jellemző. Ugyancsak párhuzam nélküli a behúzott, egyenes peremű, kézzel formált edény (18. kép 14). Kézzel formált tál (9. kép 19), illetve kis tálka (18. kép 10) szintén előfordul Ujhartyánon, Gyomán és a Közép-Tisza vidékén egyaránt, bár ezt a funkciót inkább a korongolt kerámia tölti be a telepeken. A 20. kép 7 díszített, kézzel formált edényét kell még megemlíteni. Díszítésének nincs párhuzama. Az ujjal behúzott, mélyebb vonaldísz Gyomán, illetve a Közép-Tisza-vidéken a dák jellegű szarmata kerámia körében fordul elő (VADAY 1989,346, Abb. 54. 24-25). Végül a kétosztatú, kis, kézzel fonnált edény (20. kép 10) töredékét kell megemlíteni. Ennek egyetlen párhuzamát ismerjük, Gyomáról (VADAYBERECZ 1996, 170. ábra l).

51 Kompolton, a 72. „bcmosódásból" előkerült szarmata anyagban volt három sütőlaptöredék (VADAY 1999a, 188). Két 60 és egy 64 cm átmérőjű, alacsony peremű, eltérő iszapolású, nyersanyagú töredék. Ujhartyánon egy került elő (30. kép 2), amely a kompoltiaknál lényegesen kisebb. Mindössze 14 cm átmérőjű, 2 cm vastag, a kompoltiaktól eltérően perem nélküli változat. A sütőlapoknak egyenetlen, elsimítatlan az alsó fele, ami ana mutat, hogy ezeket a földön fonnázták ki. A parázsborító (30. kép 12) ugyancsak ritka, és inkább a késő szannata leletanyagokban ismert eddig. A felül nyitott, átlyuggatott falú, parázsborítónak nevezett kerámiák egy része világításra szolgálhatott, kis alátétedénnyel együtt. A fenőkövek a telepeken használt típusokat képviselik (VADAY 1989, 121). Az orsógombok közül 49 A bevonatok és festés készítése során a hibákat a fazekasok legtöbbször kijavítják. 50 Kecskemét-Belsőnyír, 51. objektumából előkerült (GALLINA 2000, 10. kép 3) edénytöredéknek nem tudjuk pontos korát, mivel a terra sigillatával keltezett tüzelőberendezések között (GALLINA 2000, 43) nem szerepel az objektum. 51 Több példány került elő a Bánátban, eddig közöletlenek. Szekeres Agnes anyaggyűjtése.