A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 7. (Szeged, 2001)

P. FISCHL Klára: Szőreg-C (Szőreg-Szív utca) bronzkori temetője II.

— mivel itt amúgy is eltérés van a mokrini kategó­riákhoz képest —, hanem a fejdísz formai kritériu­mait kellene vizsgálni. Ez azonban a fennmaradt adatok alapján nem lehetséges. Szót kell még ejteni arról a két sírról, ahol nem viseleti helyzetben ke­rültek elö a fejdíszre utaló tárgyak. Ebben az eset­ben a mokrini közösségben a juvenis korú — tehát a közösség szabályai szerint még nem felnőtt — egyén örökletes úton jogosult volt a tisztségjelző tárgyra, viszont még nem érdemelte ki annak hasz­nálatát, tehát temetésekor a lábához helyezték a fejdíszt összehajtogatva (O'SHEA 1996, 265). A sző­regi 5. és 29. sírokban aduitus, illetve maturus korú férfiaknál a medence tájékán találtak olyan tárgya­kat, melyeket fejdísznek is értékelhetünk. A 29. sír csontlunulái azonban — mint azt a viseletet elem­ző részben leírtam (P. FISCHL 2000, 105-106, 109) — nem feltétlenül fejdísz részei. Az 5. sír esetében szintén nem egyértelmű a helyzet. A pitykék véle­ményem szerint minden esetben fejdísz elemei, de ez a fejdísz több esetben leért a medencéig. Az 5. sírban a nyak tájékán is vannak bronztárgyak, melyeket nyaklánc alkotórészeként is rekonstruál­tunk. Elképzelhető azonban, hogy az említett bronz­tárgyak együttesen egy hosszan lenyúló fejdíszt díszítettek, és így feloldható a felnőtt férfi nem vi­seleti helyzetbe elhelyezett fejdíszének kérdése. A 40. sírba temetett férfi mellett a 114. sír höl­gye tölthette be a legrangosabb szerepet a közös­ségben, mivel az O'Shea szerinti női státusjelző tárgyak mellett (öv és három tü?) kőbalta és fejdísz is volt a sírjában. Nem kizárt, hogy a közösség ve­zető férfijének felesége volt, aki a férj halála után megtartotta a közösség vezető pozícióját, és ezért kapta meg a férfiaknak kijáró baltát is temetése al­kalmával. Díszített övet két kivétellel női, illetve leánysír­ban találtak (6. táblázat). A gyöngyökkel kivarrt övvel ellátott halottak sírjában csak egy esetben ta­láltak övkapcsot (53. sír). A többi esetben az övka­pocs önállóan jelezte a sírban öv jelenlétét. A két­féle övtípus (gyöngyös és kapcsos) együtt vagy külön ábrázolva sem mutat területi elhatárolódást a temetőn belül (4. kép). A nyolc-nyolc férfi státus­jelzővel ellátott sír mellett azonban 15 gyöngyös­öves és 5 övkapcsos temetkezést számoltam össze, a bizonytalan adatokkal együtt. További 14 sírból került elő csonttű (8. táblázat). O'Shea analízise szerint a fő tisztségeket jelző tárgyakból generáci­ónként egy-egy kerül a sírba, vagyis a tárgyak szá­ma nagyjából meghatározza a temetőt használó ge­nerációk számát. Mindez a korai időszakban igaz lehet, azonban ő sem tagadja, hogy a kultúra életé­nek második felében változnak a temetkezéssel kapcsolatos szokások, és feltehetően többé nem ke­rülnek a sírba a státusjelző tárgyak. így egy olyan temetőben, mely megéri a kultúra életének végét, nem lehet egyértelműen a generációk számát meg­állapítani. A nyolc férfi státusjelző azonban még a tárgycsoportok kronológiai beosztásának figyel­men kívül hagyásával sem egyeztethető a 15 és 14 női státusjelzővel. Mindez magyarázható a női sí­rokba került tárgyak olyan értelmezésével, hogy nem csak öröklött úton lehetett őket kiérdemelni, hanem a vezető funkciót betöltött férfivel való ro­koni kapcsolat alapján is viselhették őket. 7 Az öves sírok kronológiai besorolása jórészt a korai időszakra tehető (6-7. táblázat). A 123. sír­ban a Vattina-kultúra kerámiamellékletei találha­tók, melyek kronológiai besorolása a két kultúra kapcsolatának részletes szinkronizálása hiányában nem állapítható meg. A 130. sír helyzete igen érde­kes, mivel kerámiamellékletei a RBB2 időszakba datálhatok, és így ez a temető bizonyíthatóan leg­fiatalabb sírja. Kérdéses továbbá, hogy a csípőn, il­letve a térdek környékén található 1 db átfúrt állat­fog ugyanúgy értékelhető-e, mint a több, különféle gyönggyel kivarrt öv megléte. Csonttűk két senilis korú férfi kivételével női és gyereksírokban voltak, viseleti helyzetben, a kultú­ra korai fázisú sírjaiban (8. táblázat). A temető egész területén megtalálhatjuk e tárgytípust épp­úgy, mint a bronztüs sírokat (9. táblázat; 5. kép). O'Shea szerint Mokrinban a két különböző közös­ség azonos temetőhasználata miatt egy sírban nem találhatunk együtt csonttüt és övet. A szőregi teme­tőben e tárgyak több esetben is előfordulnak egy sírban (53., 64.?, 114. és 217. sír). Ezek a sírok a kőbaltás sírok által meghatározott sávba esnek. Itt azonban újra meg kell említeni a 39-58. sírok helyzetének bizonytalanságát. A korai datálású sí­rokban előforduló csonttűk mellett a bronztük je­7 Mindezek mellett E. Rega szerint a nők társadalomban betöltött szerepének értelmezése túlmutat a sírmellékletek logikus­nak tűnő interpretációján (REGA 1997, 229,241). A szerző a mokrini temetőt —főleg antropológiai szempontból — vizsgálva, a csonttűt tartalmazó sírok esetében O'Shea-tól eltérő álláspontra jutott. Mivel az ilyen tárgyat tartalmazó sírok magas százaléka 6 és 13 év közötti leányok temetkezési helye volt, véleménye szerint ez a tárgy a félnőtt korba még nem lépett lá­nyokszimbóluma volt (REGA 1997, 233-234).

Next

/
Thumbnails
Contents