A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

jesen feltárt temetkezésekről.

31 A sándorfalvai 9 sír mellékleteiről csak néhány szűkszavú adat ismert, miszerint a zsugorított helyzetben eltemetett halottak mellett arany hajkarikák és már a kialakuló Nagyrév-kultúrára mutató kerámia volt (HORVÁTH 1983, 8l).

32 A sírleleteket az Ada-csoporthoz sorolják (HORVÁTH 1983, 81; HORVÁTH 1985, 58, Note 19). A közöletlen leletek között említhetünk még egy lelőhelyet. Az észak-bácskai Horgos belterületétől délnyugatra található Szűcshalmon szőlőforgatáskor sírokat bolygattak meg, melyek mellékletei többek között „apró csuprocskák" voltak. A temetkezéseket Szekeres László említi a kora bronzkor perjámosi időszakot megelőző lelőhelyei között; talán itt szintén e fenti temetkezésekre rímelő leletekkel számolhatunk (SZEKERES 1971, 41-42; SZEKERESRICZ 1998, 37). A Szabadkától délre eső terület kora bronzkor 2-3. korú lakottságára szinte semmilyen közelebbi adat nem áll rendelkezésünkre; ennek okát részben a térség természetföldrajzi adottságaiban, az egykor Közép-Dél-Bácskát borító kiterjedt erdőségekben kereshetjük (SZEKERES-RICZ 1998, 37). Végezetül a kora bronzkori zsugorított csontvázas temetkezési rítus hagyományát tovább követve, a Dunától délre, a Kelet-Szerémségben két lelőhelyet emelnénk ki. Korábban Belegis-Gradac lelőhely kapcsán két csontvázas temetkezést említettek, de e megfigyelések helyességét ma nem tudjuk teljes biztonsággal elfogadni.

33 A Belegistől kissé délebbre, szintén a Duna jobb partján fekvő Zimony/ Zemun (Yu) sljunkarai városrészében az utóbbi évtizedek egyik legfontosabb temetkezését tárták fel, mely igazi kuriózum a kora bronzkori temetkezések között. A zsugorított pozícióban (K-NY) eltemetett fiatal nő fejénél és lábánál összesen 8 edény feküdt. A magas edényszám mellett a temetkezés fontosságát hangsúlyozza a halott fején talált arany lemezdiadém (VRAN1C 1991).

34 A sír mellékleteinek és viseletének párhuzamai a közeli Belegisen túl, az Óbéba-Pitvaros- és a korai Perjámos-csoportok körébe vezetnek.

35 A zemun-sljunkarai temetkezést és a feltehetően vele egykorú, északabbra fekvő belegis-gradaci temetkezés(eke)t is a kora bronzkor 2-3. folyamán a Morava-Duna-Tisza mentén megjelenő, részleteiben jól elkülönülő, de összességében mégis számos hasonlósággal bíró csoportokkal/leletkörrel hozhatjuk kapcsolatba.

36 31 A szkíta kori temető területén 1980—81-ben 9 kora bronzkori sírt tártak fel. A feltárást vezető Galántha Márta első híradásában az Óbéba-Pitvaros-csoport temetkezéseként említ három sírt (RégFüz 35 (1982), 111. th., 61). A leletek első értékelését Trogmayer Ottó az 198 l-es xanthi konferencián ismertette (közöletlen előadás-kézirat). A későbbiek folyamán az Ada-, Somogyvár-Ada-csoport lelőhelyei között többször utalnak rá (HORVÁTH 1983, 81; HORVÁTH 1985, 58, Note 19; BÓNA 1992, 15; V. SZABÓ 1999, 55, 12. j.). 32 Ugyanebben a publikációban szerepel egy füles bögre, mely lehet, hogy a sándorfalvai temetkezésekhez tartozik (HORVÁTH 1983, 82, 12. grafikai melléklet/g). 33 A legelső híradások a lelőhelyen két hamvasztásos temetkezésről számoltak be, akkor azokat még a „Kisapostagcsoporthoz " sorolták (TRBUHOVIC 1956). Később további két csontvázas temetkezést említettek; ezek közül az egyikben volt melléklet: a halott lábainál egy kétfülű edény és egy füles korsó feküdt; a temetkezéseket a Vinkovci-kultúrához sorolták (TASIC 1968, 23-24, Taf. III. 12-13). Utóbb ezeknek a temetkezéseknek a létezését nem megfelelő dokumentációra hivatkozva megkérdőjelezték a leletek egy részét pedig a Nagyrév-kultúra Tisza-vidéki csoportjaival rokonították (TASIC 1976, 152-153). Legutóbb Belegis Gradac és Sancine területrészén egy urna- és két csontvázas temetkezést említenek; ezeket a Vinkovci-kultúrához sorolják (TASIÓ1984, 24). Sajnos a kutatás a mai napig adós maradt a szerémségi lelőhelyek leletanyagának leletösszefüggéseinek részletes adataival és azok elemzésével. Ezért egyelőre csak megemlítjük ezeket a temetkezéseket. A rövid összefoglalásból is látható, hogy a Belegis-Grada-i temetkezések száma (1 vagy 2 urnasír, nem értékelhető urnasír, illetve a 2 csontvázas temetkezés) és azok mellékleteinek összetétele és kulturális meghatározása (Kisapostag-, Vinkovci- és Nagyrév-kultúra) az idők során többször változott. A mai ismereteink alapján annyi mondható el, hogy a lelőhelyen 1 csontvázas, mellékletes sír, 1 melléklet nélküli csontvázas sír és egy 5 edényből álló leletegyüttes ismert, melyhez még legalább 4 szórvány edény és töredék kapcsolódik. 34 A síregyüttest az ún. „protovinkovci-horizont "-hoz sorolták (VR.4NIC 1991,25); e korszak pontos definiálását egyelőre közelebbről nem ismerjük. 35 A sír mellékletei között a kétfülű korsók a legjellegzetesebb darabok (VRANIC 1991, T. III. 2-3). A kis bögre párhuzamait megtaláljuk a pitvarosi temető sírjaiban (Pitvaros: BÓNA 1965, Pl. II. 12), a belegis-gradaci csontvázas temetkezés mellékleteként (TASIC 1968, Taf. III. 12). Ugyanitt találjuk meg a nagyobb edényhez formailag legközelebb álló, de annak egyfülű változatát is (Belegis-Gradac: TASIC 1968, Taf. III. 13). Az edényformákat (duplafülű tálak, kétfülű bögrék), a temetkezési rítust (zsugorított csontvázas) és a mellékletadás részleteit (lemezdiadém: pl. Mokrin, 73., 80. sír: GIRIC 1971, T. XXII, T. XXVII) az Óbéba-Pitvaros- és a korai Perjámos-kultúra körében fedezhetjük fel. 36 A közép-szerbiai Velika Morava völgyében feltételezett kulturális áramlás (Bubanj Hum III - Óbéba-Pitvaros-temetők kapcsolata, korai Perjámos-kultúra kialakulása) miatt érdekes lehet a korai Vattina-kultúrával való kapcsolatrendszer