A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

A fentiek összegzéseként megállapíthatjuk, hogy a Kárpát-medence déli részén a kora bronzkor 2-3. időszakába sorolható zsugorított csontvázas temetkezések számos hasonlóság mellett, több önálló jellemzővel is bírnak. A Tisza jobb partján a zsugorított csontvázas rítusú temetkezésekre van több adatunk, melyek csak részben kötődnek a Nagyrév-kultúrához. Arra a kérdésre, hogy a korábban az Ada-csoporthoz sorolt temetkezés (Hajdújárás-Pörös, 7. sír) és a szórványleletek (AdaMohol, Nosza) elválaszthatók-e az Ada-csoporttól, és a röszkei, jánosszállási, szatymazi, esetleg sándorfal va-eperj esi leletekkel egy egységbe sorolhatók-e, csak újabb, hiteles leletegyüttesek alapján kaphatunk megnyugtató választ. Bár a híradások nem emlékeznek meg a jánosszállási bögrék legalább egy részének egymás mellett való előkerüléséről, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy az edények egy, azonos típusú edényekből (bögrék) álló kerámiadepó részei voltak. Az Alföld Duna és Tisza közötti területén eddig két, hitelesen megfigyelt, kora bronzkori edénydepó ismert. Az elmúlt évben közzétett kecskemét-csukáséri (TÓTH 1999) és baks-homokbányai (3. gödör: P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 79-80, 93-101, 7-9. kép) leletek több szálon is kötődnek egymással. Mindkét lelet településen belül került elő; kisebb bögrékből (Bäks), illetve kisebb-nagyobb korsókból (Kecskemét-Csukásér) állnak. Bakson egy kupacban 18, Kecskeméten két kisebb, egymás melletti halomban 9 és 13, összesen tehát 22 edény volt. Az edényeket mindkét esetben egyszerre, eredetileg épen helyezték a földbe; a kecskeméti megfigyelések alapján a bögréket nem hulladéktároló gödörbe tették, hanem egy négyszögletes gödörbe, melyet csak az edények elhelyezésére használtak. A baksi depót tartalmazó kerek gödörben a pontos megfigyelést a korai lakófelületet fedő felső, vatyai rétegből induló gödör (15. gödör) beásásának elválasztása nehezítette. A kecskeméti lelet a Nagyrév-kultúra korai időszakának ritka, Duna-Tisza közi leletei közé sorolható, korsóinak tipológiai párhuzamai a kultúra szinte teljes településterületén megtalálhatóak (TÓTH 1999, 30-33, 35-36),

37 de a baksi kora bronzkori településen nincsenek meg (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 93-101). A jánosszállási bögrék méretük és formájuk alapján is közelebb állnak a baksi edényekhez, de a tipológiai észrevételeink alapján kissé korábbiak lehetnek azoknál (ld. fentebb). A deponálási és azon belül az edénydeponálási szokásokkal a szakirodalom többször foglalkozott.

38 A magyarországi kora bronzkor közepére-végére keltezhető kisebb (7), nagyobb (20-40) és kiemelkedően magas (100 körüli) edényszámú depók közös sajátossága, hogy elsősorban ivóedényekböl (bögre, korsó) állnak, melyek sorát néha tálak/nagyobb edények egészítik ki. Az összetétel alapján tehát a folyadéktárolással, ivással összekapcsolható szokások kellékeit, emlékeit láthatjuk bennük. A kecskeméti, baksi és a feltételezett jánosszállási edénydepókkal közel hasonló időszakban és hasonló összetételben földbe került edényleleteket ismerünk északabbra Alsó-Ausztriából és délebbre Közép-Szerbiából és görög Makedóniából. tisztázása is. A Vattina-kultúra kialakulása a Maros/Perjámos, Óbéba-Pitvaros-csoportokhoz hasonlóan még nem tisztázott. Ennek okai hasonlóak lehetnek: kevés a jól datálható, rétegtani adatokkal is alátámasztott leletanyag különösen a korai időszakra vonatkozóan; továbbá a nagy földrajzi távolságokon belül megjelenő kétfülű edényekkel jellemezhető csoportok között hiányoznak az összekötő láncszemek. 37 A kora nagyrévi időszakban több helyen fordulnak elő több-kevesebb ép edényt tartalmazó leletek Ezek között említhetjük a Hódmezővásárhely-Kökénydombon, 1941-ben feltárt 1. tűzhely mellett, ép edényekből álló leletet: négy bögre/korsó és egy karcolt-vésett díszű pohár feküdt egymás mellett (BANNER 1951, 31; GAZDAPUSZTAI 1957, 80-81, 1. kép, XIX. i. 1-5). A Nagyrév-kultúra időszakában számtalan szórvány ép kis bögre, korsó ismert, melyeket ép voltuk miatt általában sírmellékletként értelmezünk. Ugyanakkor a kecskeméti, baksi és talán a jánosszállási leletekpéldái alapján nem zárható ki, hogy azok eredetileg szintén kisebb-nagyobb depók részei lehettek. Külön kategóriába sorolhatók a telltelepülések, főként azok pusztulási rétegeiben koncentrálódó, bögrékből álló leletek (pl. Szelevény-Menyasszonypart: CSÁNYI 1983, 49, 15-17. kép; Tószeg-Laposhalom: BÓNA 1980, 85, 99, 12. kép), továbbá a tárolóedényekből álló edénycsoportok (ld. még TÓTH 1999, 33-35). 38 Az őskor folyamán az edényekből álló depóleletek összetételük előkerülésük helye stb. alapján különböző szerepet játszhattak az adott időszak mindennapi és/vagy kultikus életében (pl. ételáldozat/élelemtárolás (nagyobb tárolóedények esetében) és italáldozat (bögrék, csészék, korsók). Az edénydeponálási szokások gazdag irodalmának idézésére itt nincs mód. A késő rézkori, bronzkori edénydeponálási szokásokról többek között: EIBNER 1969; KOVÁCS 1978: KA US 1984; CZYBORRA 1997. A kárpát-medencei késő bronzkori edénydeponálási szokásokat legutóbb V. Szabó Gábor foglalta össze további, részletes irodalommal: V. Szabó G: Edénylelet Tiszacsege határából. Fiatal Oskoros Kutatók I. Összejövetele. Debrecen, 1997. DME1999 s. a. A kora bronzkori időszak problematikáját legutóbb a kecskemét-csukáséri edénydepó kapcsán részletesen (TÓTH 1999, 33-35), a baksi leletek közlésekor rövidebben (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 99) érintették.