A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

Alsó-Ausztriában, a Leithaprodersdorf/Leitha (Lajta)-csoport (osztrák kora bronzkor la /magyarországi kora bronzkor 3) területén eddig három, kisebb-nagyobb edénydepót ismerünk (HICKE 1987, Abb. 70; KRENN-LEEB 1996, 15-16, Abb. 8). Ezek legfőbb összetevői a kis füles bögrék, melyeket tálak és fazekak egészítenek ki. A 20. század elején Trausdorf an der Wulka/Darázsfalu (A) határában 18 ép és kevésbé ép díszítetlen bögre (ma.: 7,2-9,7 cm), illetve hasonló darabok számos töredéke mellett egy füles kis fazekat és 2 kisebb fazekat találtak (PITTIONI 1940). A Trausdorf mellett fekvő, Siegendorf/Cinfalva (A) határában az 1950-es években egy kisebb, 5 bögréből és 3(?) nagyobb edényből álló lelet került elő (HICKE 1984). Az ismert leletegyüttesek sorából az edények száma alapján kiemelkedik a Duna jobb partján fekvő Enzersdorf an der Fischa község területén napvilágra került depó. Itt több tálba és a tálak köré közel 100

39 bögrét helyeztek, amit további tálakkal fedtek (KRENN-LEEB 1996, 15-16, Abb. 8). Később a Gáta/Wieselburg-csoport időszakában egy barlangból ismert depólelet (Bad Fischau-Hofmannshöhle: HAUTMANN 1931). Közép-Szerbiában a Bubanj Hum Ili/korai Vattina-időszakhoz köthető Svetozarevo (ma Jagodina)-Vecina Mala településen a 2. gödörben 17 különböző méretű és altípusú kétfülű edény, továbbá 1 tál, 2 táltöredék, egy oldaltöredék és egy agyagnehezék volt (STOJIC 1986, Sl. 3-25). Még délebbre tekintve a Bubanj Hum Ili-fejlődéssel hozható kapcsolatba (GARASANIN 1983, 723; MARÁN 1998, 322, Taf. 82) a görög makedónai Armenochori III. települése. A település utolsó rétegében, egy gödörbe 30 kétfülű és 1 egyfülű bögrét helyeztek (ún. „Pottery deposit": HEURTLEY 1939, 57-59, 85, Kat. 319-349; HANSCHMANN-MILOJClC 1976, 214-222, Taf. 89. 3-5).

40 E rövid kitekintés alapján elmondhatjuk, hogy a magyarországi kora bronzkor 2—3. időszakában eddig megfigyelt edénydeponálási szokások nem egyedülállóak a tágabban vett térség kultúrái között. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy a hasonló edénytípusok, az edényleletek hasonló összetétele, a földbe helyezésükhöz kapcsolódó szokások mögött a kulturális egységek közötti valóságos információcsere állt-e vagy sem, további adatok összevetését igényli.

41 ÖSSZEGZÉS A most bemutatott és újra felidézett leletek alapján néhány részlettel egészíthettük ki az Alföld Szeged környéki területének kora bronzkor végi (2-3.) történetét. Továbbra sem kaptunk és nem adhattunk megnyugtató választ több, már korábban is feltett kérdésre (legutóbb: V. SZABÓ 1999, 52-60; P. FISCHL-KISSKULCSÁR 1999, 99-101). Ezek közé soroljuk a térség kulturális viszonyainak tisztázását, a Nagyrév- az Óbéba-Pitvaros- és a Perjámos-kultúrák közötti kapcsolatok kérdését, ezen kultúrák eredetének vizsgálatát, a Tisza jobb és bal partjának eltérő és mégis több szállal kapcsolódó történetének összegzését. A Maros-torkolattal átellenben, immár a Tisza jobb parti szakaszán jóval kevesebb hitelesen megfigyelt telep és temető ismert. A terület kora bronzkor 2-3. időszakának kulturális képéről megoszlik a kutatás véleménye. A korszak kutatói egyrészt az Ada-csoport, majd a korai és késő Nagyrév-közösségek jelenlétével (HORVÁTH 1984; BÓNA 1992, 16), illetve a korai Maros-kultúra és a korai Nagyrév, majd ezek későbbi fázisainak egymás mellett élésével számolnak (KALICZ-SCHREIBER 1991, 8-11. kép; KALICZ-KALICZ-SCHREIBER 1998, Abb. 1-2; KALICZKALICZ-SCHREIBER 1999, 1-2. kép). A jugoszláv és 39 Hitelesen 65 darab kis bögrét és 7 tálat figyeltek meg, de a lelet körül korábban és a hitelesítéskor gyűjtött töredékek alapján jóval több, kb. 100 bögrét és további tálakat feltételeznek a kutatók (KRENN-LEEB 1996,15-16, Abb. 8). A lelet előzetes közlése ismert. 40 E. Hanschmann Armenochori utolsó (Hl.) rétegét a makedóniai kora bronzkor végére tette, szinkronba állítva a kora thesszáliai bronzkor III (FTh III) fázisával (HANSCHMANN-MlLOJClC 1976, 214-222). Ez tulajdonképpen megfelelt a Heurtley-féle kora bronzkor végi datálásnak (HEURTLEY 1939, 85). Az armenochori lelet datálását tovább nehezíti, hogy maga a kétfülű edényforma több időszakban is előfordul, kronológiai érzékenysége így nem egyértelmű; legnagyobb kedveltségét Thesszáliában a középső bronzkor alatt éri el, és emiatt a későbbi datálása tűnik valószínűbbnek, ami így a korai Helladikum II-III (FHII-III) időszakot képviseli, és a középső Helladikum (MH) eleji dotálást sem lehet teljesen kizárni (MARÁN 1998, 109, Taf. 82). 41 Ezek az adatok esetleg kiegészítésül szolgálhatnak a Bubanj Hum IH/Proto-Vattina/Obéba-Pitvaros/korai Perjámoscsoportok kapcsolatának vizsgálatához.