A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

Mindezekkel együtt tagadhatatlan, hogy a nagyrévi és jánosszállási-baksi-ószentiváni egy fülű bögrék alapgondolata egy közös fazekas-hagyományból eredeztethető, és a tárgyak annak párhuzamosan futó, egyedi jellegzetességekkel bíró változatait képviselik. E stílus (kerámia) és a hozzákapcsolódó szokásrendszer (temetkezések, ékszerviselet), gazdasági háttér (telltelepülési forma) gyökereit a Kárpát-medence déli részén, a Szerémségben és még délebbre (egyelőre csak részben bizonyíthatóan) a Morava völgyében kereshetjük. Az egyre gyarapodó kora bronzkor végi folyamatokat jelző adatoknak az értékelése a közeljövőben remélhetőleg közelebb vihet a Nagyrév- és Perjámos-kultúra kialakulási kérdéseinek megválaszoláshoz is.

20 A LELOKORULMENYEK A most újra felidézett leletanyagok esetében az egyik összekötő szálat a hiányosan dokumentált lelőkörülmények jelentik. A sövényházi leletek előkerülési körülményeiről nincs közelebbi információnk. A röszkei leletek, bár bizonyosan zsugorított csontvázas sírok mellékleteinek tekinthetőek, de a leletösszefüggések rekonstruálásra nincs lehetőség. Jánosszálláson a hiányos dokumentáció alapadataiból kiindulva, a leletanyag értelmezésére két lehetőség kínálkozik: az edények csontvázas temetkezések mellékletei és/vagy edény depó részei lehettek. A leírások (ld. fentebb is) szerint a lelőhelyen 1934-ben a 26 honfoglalás kori sír mellett 4 zsugorított csontvázas temetkezés került napvilágra, igaz, azokban nem figyeltek meg mellékleteket. Szembetűnő viszont, hogy az összegyűjtött bronzkori leletanyag főként füles bögrékből és korsókból áll. A hasonló típusú füles bögrék igen magas száma (38 darab) még abban az esetben is elgondolkodtató, ha feltételezzük, hogy elsősorban az ép tárgyak jutottak a Múzeumba és maradtak meg az idők során. Ezért nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy a lelet egy részét edénydepóként értékeljük. A korabeli adatokból kiindulva tehát elsőként csontvázas temetkezések mellékleteiként próbáljuk meg értelmezni a jánosszállási edényeket. A Kárpát-medence déli részén ismert kora bronzkor 2-3. korú csontvázas temetkezésekben az egyfúlü bögrék, hasonlóan a kétfülűekhez egyesével jelennek meg,

21 ritka kivételként kerül két bögre

22 a sírokba. Ennek alapján a 38 hasonló bögre és a további 4 edény ismeretében egy legalább 20-30 sírós temetőrészlettel is számolhatnánk Jánosszálláson. Ugyanakkor a kis bögrék nem kizárólagos mellékletei a síroknak, általában tálakkal, ékszerekkel egészülnek ki a síregyüttesek. Ezek hiánya a jánosszállási leletanyagban több szempontból magyarázható: annyira töredékesen kerültek elő, hogy azokat a leletmentés során nem őrizték meg, illetve a bögrék többsége nem sírmelléklet, hanem edénydepó része volt (ld. lentebb). 20 A Nagyrév-kultúra mellett az Óbéba-Pitvaros- és Perjámos-kultúra eredetének, kialakulásának kérdései több ponton mind a mai napig nem tisztázottak. A hagyományos délkelet-európai eredeztetés (BÓNA 1965; BÓNA 1975,108-109; BÓNA 1992, 13, 21) mellett a helyi gyökerű átalakuláson alapidő kulturális átrendeződés gondolata is felmerült (O'SHEA 1996, 363). A Kárpát-medence déli területeit az észak-balkáni kultúrkörrel összekötő folyók mentén megjelenő közép-szerbiai proto és korai Vattina-csoportok szerepe ebben a folyamatban nem elhanyagolható (BOGDANOVIC 1986, 100; GRÖKI-STANIMIROV 1996, 72-76). A Vattina-kultúra elterjedésének déli peremén, Közép-Szerbiában fekvő Ljuljaci korai, I. rétegében pl. a jellegzetes kétfülű edények mellett egyfülű bögrékkel is találkozunk melyek nem pontos, de emlékeztető párhuzamai a most vizsgált kis füles bögréknek azoknak magasabb (20,3 cm) és kisebb (5,6 cm) változatai: BOGDANOVIC1986, 47, 48, Sl. 70, 203: Sl. 76, 209: Sl. 220). 21 Legutóbb J. O 'Shea vizsgálta az általa Maros-kultúrának nevezett egység 7 fontos temetőjét, többek között a mellékletek összetétele alapján (O'SHEA 1996). A kerámiamellékletekről: O'SHEA 1996, 84-100, 231-253. 22 Előfordul, hogy 1 egyfülű és 1 kétfülű edény is kerül a sírokba (pl. Pitvaros: 4., 33., 36. sír (BÓNA 1965); Mokrin 103., 165., 282. sír (GIRIC 1971)). A mokrini temetőben találkozni azzal a szokással, hogy 2 kétfülű edény van a sírban (pl. Mokrin 6., 82., 191. (?), 210., 212., 290., 292. sírok), vagy 1 kétfülű és 1 fületlen (Mokrin: 279. sír); vagy 1 kétfülű és 1 több fülű (Mokrin: 244. sír (GIRIC 1971)). A Hajdújárás-Pörös/Hajdukovo (Yu) 7. sírban egy tál mellett két bögre volt (SULMAN1952, 122-126, Tab. IV. Sl. 28, 29). A Nagyrév-kultúra közép-Tisza-vidéki csontvázas temetkezései közül szintén két bögre/korsó volt a rákóczifalva-kastélydombi 4. sírban (CSÁNYI 1983,34,2. kép), míg a 138. sírban két nagyobb edény mellett egy kisebb korsó volt (CSÁNYI 1983, 40, 7. kép). Tehát általában egy-két bögre, illetve korsó kerül a csontvázas rítusú sírokba.