A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

A Kárpát-medence déli területein a zsugorított csontvázas rítus nagyobb arányú és szinte kizárólagos szokásával a kora bronzkor 2-3. időszakban megjelenő Óbéba-Pitvaros-csoport és korai Perjámos-kultúra körében találkozunk.

23 Az egymással rokon csoportok települései és temetői a Tiszától keletre, a Maros és a Tisza árterében, magaspartjain koncentrálódnak.

24 A következetes szabályokat, hagyományokat követő zsugorított csontvázas temetkezések között elvétve megjelenő hamvasztásos rítusú sírok egy részét a szomszédos Nagyrév-kultúrával kapcsolják össze.

25 A térségben megjelenő Nagyrév-kultúra temetkezési szokásai, igaz jóval kevesebb hiteles lelet alapján, változatosabb képet mutatnak. A Tisza Csongrád megyei szakaszának jobb partján egyértelműen a Nagyrév-kultúrához sorolható, hitelesen feltárt temetkezések nem ismertek. Korábban ezek közé sorolták az ásotthalom-borgazdasági csontvázas temetkezést és egy, feltételesen sírként értelmezett szatymazi leletegyüttest (KÜRTI 1974, 46, 48). Ma mind az ásotthalmi (HORVÁTH 1984, 15, T. V), mind a szatymazi sír (?) a Nagyrév-kultúra egységén kívül is értelmezhető (ld. lentebb). A (baks-)sövényházakőtörési szórvány leletek tálalási körülményei kapcsán szintén csontvázas sírokra utaló (?) „csontokat" említenek (BÓNA 1963, 15). A Nagyrév-kultúra keleti településterületén a meghatározó hamvasztásos rítus mellett a csontvázas rítusú temetkezésekre is egyre több adatunk van: mind a Körösöktől délre (Hódmezővásárhely-Kökénydomb, Szentes-Berek: BANNER 1951, 33; GAZDAPUSZTAI 1957, 79-80, XVIII. t. 5-8, XIX. t. 8), mind attól északra, immár a Tisza jobb partján is (korai: Rákóczifalva-Kastélydomb, Nagyrév-Zsidóhalom, TószegLaposhalom, Tószeg-Ökörhalom, későbbi időszakban: Tiszainoka; BANNER-BÓNA-MÁRTON 1959, 136, 139; CSÁNYI 1983, 34-40, 55; CSÁNYI 1992, 83-85). A hitelesen feltárt sírcsoportokon belül soha nem kizárólagosan jelennek meg a csontvázas sírok, hanem mindig a hamvasztásos rítusú temetkezésekkel együtt (Nagyrév-Zsidóhalom A és C sírcsoport; Rákóczifalva-Kastélydomb: CSÁNYI 1983, 34, 40, 1. kép; CSÁNYI 1992, 83-85); és erre utalnak a kevésbé jól megfigyelt temetkezések körülményei is (pl. Tószeg-Ökörhalom, Tószeg-Laposhalom: BANNER-BÓNA-MÁRTON 1959, 136, 139). A zsugorított csontvázas temetkezések mellékletei részben a Nagyrév-kultúra formakincséhez állnak közel (Hódmezővásárhely-Kökénydomb, Rákóczifalva-Kastélydomb, Szentes-Berek), részben, így pl. a nagyrév-zsidóhalmi temetőben feltárt sírok esetében, a rítus mellett a mellékletek is déli, az Óbéba-Pitvaros- és a korai Perjámos-körrel szoros kapcsolatban álló „személyekre" utalnak (CSÁNYI 1992, 84). A Nagyrév-kultúra Duna-Tisza közi és Duna menti, Budapest környéki területén a hamvasztásos rítus tűnik uralkodónak (KALICZ 1957; BÓNA I960; BÓNA 1963; KALICZ-SCHREIBER 1984; KALICZ-SCHREIBER 1995, 32-37).

26 Mindezek figyelembevételével egyetérthetünk Csányi Marietta véleményével, miszerint a nagyrévi temetkezési szokásokban az egyéni elképzelések is helyet kapnak (CSÁNYI 1992, 83), illetve regionális jellegzetességek is kimutathatóak. A kultúra déli és közép-Tisza-vidéki településterületén ennek egyik bizonysága a csontvázas temetkezési rítus és a déli eredetű tárgyak gyakoribb megjelenése. 23 A korszak sírcsoportjaival, temetőivel és temetkezési szokásaival a szakirodalom számtalan közlésben, tanulmányban foglalkozott: pl. BANNER 1931; BÓNA 1965, 17-39; GIRIC 1971; BÓNA 1975, 79-111; SOROCEANU 1975; PRIMAS 1977; GIRIC 1981; GIRIC 1984; SCHUMACHER-MATTHÄUS 1985, 42-60; CHICIDEANU-CHICIDEANU1989; O'SHEA 1996; V. SZABÓ 1997. 24 A két kulturális egység településterületéről legutóbb összefoglalóan: SOROCEANU 1992. Ujabb adatok, elsősorban a kultúra kései időszakára vonatkozóan: P. FISCHL 1997; P. FISCHL 1998; P. F1SCHL 1998a. 25 Ezt a kulturális meghatározást a szőregi temető négy sírja esetében a mellékletek alapján is valószínűnek tarthatjuk (BÓNA 1963, Pl. X, Pl. XI. 1-4). A szőregi hamvasztásos sírok időbeli viszonya (előzmény és/vagy együttélés?) a Perjámos-kultúra temetkezéseivel további kronológiai kérdéseket vet fel (erről legutóbb: V. SZABÓ 1999, 57). További hamvasztásos/szimbolikus sírokkal a mokrini temetőben találkozunk (107., 176., 213., 275., 276., 298., 306., 311. sírok — GIRIC 1971; GIRIC 1984, 41; O'SHEA 1996, 173-176). A jugoszláv kutatás a mokrini temető hamvasztásos temetkezéseit és azok mellékleteit az északi Nagyrév-kultúrával, illetve stílussal hozza kapcsolatba (GIRIC 1971, 201-202; TASIC 1976, 153). Ezt a nagyrévi vonásokat magán viselő leletkört több kelet-szerémségi lelőhellyel kibővítve (Belegis-Gradac, Belgrad-Rospi Cuprija, DobanovciCiglana, Vrdnik-Pecine) a közép-Tisza-vidéki Nagyrév-kultúrával és annak déli térnyerésével kapcsolják össze (TASIC 1976). Legutóbb, a Duna menti löszplatón található lelőhelyek (Belegis, Belgrád, Dobanovci, Dunaszekcső, Ilok, Vrdnik) jellegzetességeinek a figyelembevételével, a magyar kutatás egy fordított irányú, a Duna mentén délről észak felé haladó folyamat, az ún. Proto-Nagyrév időszak képét rajzolta meg (BÓNA 1992, 14-16; SZABÓ 1992, 83). A szerémségi kora bronzkor 2-3. korú leletanyagok zömének bemutatásával és részletes elemzésével még adós a kutatás. 26 A klasszikus Nagyrév-kultúrához sorolható csontvázas rítusú sírok között néhány példát említhetünk: Szigethalom (SCHREIBER 1986); Budapest-Pannonhalmi út (SCHREIBER 1984, 14; KALICZ-SCHREIBER 1995, 33, ll.j.).