A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

nek mellékleteként a baksi bögrékhez hasonló darab tűnik fel (Nagyrév-Zsidóhalom, A/72, sír: CSÁNYI 1992, 84; CSÁNYI-TÁRNOKI 1992, Kat. Nr. 457), aminek formailag későbbinek tűnő változatát a pitvarosi temető 33. sírjában is megtalálhatjuk (BÓNA 1965, Pl. III. 2). Csányi Marietta ezeket a nagyrév-zsidóhalmi temetőben, különösen az „A" sírcsoportban megjelenő csontvázas temetkezéseket rítusuk — és részben mellékleteik — alapján a dél-alföldi (Óbéba-Pitvaros-, korai Perjámos-) népesség befolyásával magyarázza (CSÁNYI 1992, 84). A jánosszállási bögrék között kevés díszített darabbal találkozunk. Ezek egyszerű karcolt vonalas díszítése a Nagyrév- és Perjámos-kultúra körében elterjedt díszítőmódhoz kapcsolódik.

16 A bögrék és korsók aljrészének kereszt alakú, illetve még egyszerűbb vonalas bekarcolással való megjelölése általános kora bronzkor végi - középső bronzkor eleji szokás.

17 A karcolt vonal/sávminta és az aljrész bekarcolt díszítése a közel egyidős alsó-ausztriai leletanyagokban is megfigyelhető.

18 A vizsgált egyfülü bögretípus ismert párhuzamainak áttekintése után megállapítható, hogy a szórványleletek mellett (Ada-Mohol/Ada (Yu), Hajdújárás/Hajdukovo (Yu), Tiszasziget-Oszentiván, Sövényháza) elsősorban zsugorított csontvázas temetkezések mellékleteiként (Hajdújárás/Hajdukovo (Yu), Ószentiván), illetve erre utaló lelőkörülmények között (Jánosszállás, Röszke) kerültek elő. Feltehetően településről számláznak a Hódmezővásárhely-Kökénydombról ismert bögrék; kiemelkedik ebből a körből a baks-homokbányai település hiteles feltárásból ismert leletanyaga (P. HSCHL-KISSKULCSÁR 1999, 93-97). Tehát a bögrék változatai a Tisza mindkét partján, temetkezések mellékleteként és településeken egyaránt megtalálhatóak. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a különböző lelőhelyekről ismert bögrék között a típusváltozatok és a kísérőleletek figyelembevételével beszélhetünk-e kronológiai és kulturális különbségekről. A baksi leletek bemutatásakor már megpróbáltuk számba venni a lehetőségeket, ezt most néhány újabb megjegyzéssel egészítenénk ki. A Tisza Körösöktől az Aranka-érig, illetve a Dong-értől a Csík-érig terjedő szakaszán eddig az Ada-csoport, az Óbéba-Pitvaros/korai Perjámoskultúrák területén és a korai Nagyrév-kultúra településterületén, a kora bronzkor 2-3. időszakába sorolható lelőhelyeken kerültek elő ezek a bögrék. Megjelenésük a kora bronzkor 2-3. időszak fordulójára keltezhető, kulturálisan a Somogyvár-Vinkovci-kultúrával kapcsolatba hozható Ada-típusú kerámiaanyag helyett a korai Perjámos- és kora Nagyrév-kultúra kerámia-hagyományában kereshetjük a bögretípus gyökereit (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 95-96). Ezt a rokonságot erősíti a csontvázas temetkezési rítus követése is. Ugyanakkor a két parti sáv anyagi kultúrájában a hasonlóságok mellett egy alapvető különbségre is fel kell hívnunk a figyelmet. Néhány, a Nagyrév-kultúra kőtörési csoportjához sorolt kétfülű edény mellett (BÓNA 1963, Pl. XII. 3, 8) a Tiszától nyugatra nem találhatók meg az Óbéba-Pitvaros-csoportra és a Perjámos-kultúrára jellemző kétfülű edények. A szembetűnő eltérés magyarázatát egyelőre csak találgathatjuk.

19 A bögrék által jegyzett leletek között a legkorábbinak az Ada-Moholról, Hajdújárásról, Jánosszállásról, Röszkéről származó darabok tekinthetők, a baksi edénydepó és a településről előkerült további bögrék és a sövényházi leletek esetében már egy, a korai klasszikus nagyrévi kör felé mutató jelleget feltételezünk. A Tiszától keletre, Hódmezővásárhely-Kökénydombon talált bögrét karcolt díszítése alapján szintén egy későbbi, a korai klasszikus Nagyrév/korai Perjámos-időszakhoz sorolhatjuk. 16 Erről a baksi bögrék kapcsán legutóbb részletesen: P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 96-97. A Nagyrév-Perjámos-időszak díszítésmódját követi és annak egyik legdélibb előfordulását képviseli egy, Belegis-Gradacon talált csupor (TRBUHOVIC1956, 147, SI. 1-3). A nagyrévi-perjámosi, kifejezetten szimbolikus díszű edényeket Kalicz-Schreiber Rózsa foglalta össze (SCHREIBER 1984), melyek köre a Közép-Tisza-vidéken azóta több újabb darabbal bővült (CSÁNYI 1992, 86, Abb. 42, Abb. 48-50). Az Adria vidéki Cetina-kultúra kerámiájának díszítőelemei kapcsán B. Govedarica szoros kapcsolatot feltételez a Nagyrév-és (nála) Maros-kultúra karcolt-geometrikus díszítésű edényei között (GOVEDARICA 1989,142,144, 221, 223, 268). Ennek a feltételezett kapcsolatrendszernek a szálait legutóbb J. Marán is továbbfűzte. A karcolt-geometrikus elemekből álló szimbolikus díszítés alapelveinek/ötletének kapcsolatát nyugat-balkáni közvetítéssel (Cetina-kultúra) egészen Görögországig (Olympia) feltételezik (GOVEDARICA 1989, 144, 221; MARÁN 1998, 326-327). 17 Pl. Budapest környékén: Budapest-Békásmegyer 64. sír, korsó (KALICZ-SCHREIBER 1976, Abb. 21. 5), Szigetszentmiklós-H. vízcsőárok (KALICZ-SCHREIBER 1997, 7. kép 3), Budapest XXI, Csepel, Hajós u. (KALICZ-SCHREIBER 1997, 10. kép 13). 18 Pl. Leithaprodersdorf 32. sír (NEUGEBAUER 1994, Abb. 21. 2), Mödling-Jennyberg II (NEUGEBAUER 1994, Abb. 23. 2/5, 6), továbbá Siegendorf (NEUGEBAUER 1994, Abb. 23. 1/2, 5). 19 Stílusváltozatra, közös gyökerű, de részben eltérő szokásokat követő közösségek jelenlétére gondolhatunk.