A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

(HORVÁTH 1984, 21, 23). A részben szórványként (Ada-Mohol/Ada (Yu); Nosza/Nosa (Yu) — HORVÁTH 1984, 18, Tab. VII. 1-2, 4), részben feltételesen csontvázas temetkezés mellékletének tartott (Hajdújárás-Pörös/Hajdukovo 7. sír (Yu) — HORVÁTH 1984, 18, Tab. VII. 5-6) edények kevés biztos párhuzammal bírtak. Már ekkor felmerült, hogy közvetetten ezek a bögrék kapcsolatba hozhatók az Óbéba-Pitvaros - kora Nagyrév-időszak folyamataival; a hajdújárási temetkezés rítusa és mellékletei (Id. még lentebb) alapján rokonságban állhat a jánosszállási és röszkei temetkezésekkel, továbbá a baks-homokbányai település korai időszakának leleteivel (HORVÁTH 1984, 21, 23). Baks-Homokbánya lelőhelyen egy, a Nagyrév-időszakhoz sorolt településrészleten hasonló bögrék edénydepóként és gödörleletként egyaránt előkerültek (P. FISCHLKISS-KULCSÁR 1999, 7-9. kép, 27. kép 1, 40. kép 1-2, 52. kép 7, 55. kép 6-7, 56. kép l). Mai ismereteink szerint ez a leletcsoport jelenti a bögretípus megjelenésének északi határpontját. A Tisza bal partján, a Maros völgyétől északra és délre a korai Perjámos-kultúra időszakának településein és temetkezéseiben egyaránt találkozunk a vizsgált bögretípus változataival. A jánosszállási bögrék legjobb párhuzamait a Maros völgyétől délre, a tiszasziget-ószentváni településen és temetőben találjuk meg. Sajnos elsősorban a szórványleletek között jelenik meg (BANNER 1928, 5. kép 6,6. kép 5,9-12,14,16), de a 31. sír mellékleteként leletösszefúggései is ismertek (BANNER 1929, 67-68, 16. kép 3). A röszkei, perem alól induló füles bögréhez (7. kép 2) arányaiban hasonló, de annak magasabb (ma.: 19 cm) korsóváltozatát szintén az ószentiváni szórványleletek között találhatjuk meg (BANNER 1928, 151, 67. kép 1). Az ószentiváni lelőhelyhez hasonlóan a mokrini temető korai, zsugorított csontvázas (GIRIC 1971, VI. T. Gr. 13/1, IX. T. Gr. 23/1, XLVII. T. Gr. 163/3) és hamvasztásos/szimbolikus (GIRIC 1971, XXXIX. T. Gr. 131/1, LXXII. T. Gr. 275/2, CIV. T.) temetkezéseinek mellékletei között, ha nem is teljesen azonos, de hasonló stílusú bögréket figyelhetünk meg. Az ívelt nyakú, nyúlt testű perjámosi bögréktőlkorsóktól eltérő, zömökebb bögretípus változata még a temető kései periódusába sorolható temetkezés kerámiamellékletei között is megtalálható (GIRIC 1971, LVI. T. Gr. 208/1; SOROCEANU 1975, 167, Abb. 8). Egy hasonló, egyfúlü kis bögre a névadó perjámos-sánchalmi/Periam-Movila Çantului (Ro) település szórvány leletei között is megjelenik (SOROCEANU 1991, 118, Abb. 35. 49/5, Taf. 49. 5).

14 A Marostól északra, Hódmezővásárhely-Kökénydombon, a korai Perjámos-kultúra településére utaló leletek között, közelebbi leletösszefüggés nélkül került elő egy díszítetlen és két, karcolt díszítésű, csonka kúpos nyakú bögre (FOLTINY 1940,183-184, XXXIII. t. 4, 6-7, 18-19; V. SZABÓ 1997, 71, V. t. 1, 4).

15 A vizsgált bögretípus peremből induló füle és belső arányai alapján eltér a Nagyrév-kultúra eddig ismert Duna menti és közép-Tisza-vidéki korai, perem alól induló füles bögréitől és korsóitól (pl. BÓNA 1963, Pl. I-XVIII; CSÁNY1 1983, 58, 14. kép 9, 16. kép 5-6; KALICZ-SCHREIBER 1984, Taf. XXXI-LI; SZABÓ 1992, LXXX. t.; TÓTH 1999, 3-10. kép). Alapvetően különbözik a Tisza jobb partján található korai nagyrévi csoport, az ún. Kőtörés-típus ismert bögre- és korsóformáitól (BÓNA 1963, Pl. XI. 8, Pl. XII. 1-2, 6, 9, 12). A teljes hasonlóság igénye nélkül, a jánosszállási bögrékkel hasonuló példák között sorolhatjuk fel a szentes-bereki csontvázas, kora nagyrévi temetkezés ívelt nyakú bögremellékletét, melynek a füle a nyakról indul (GAZDAPUSZTAI 1957, XVIII. t. 7) és több szórvány, közép-Tisza-vidéki edényt is (pl. Szelevény: CSÁNYI 1983, 16. kép 5). Tószegen, az 1876-1906 közötti időszakban feltárt alsó rétegek válogatott leletei között hasonló bögre (ma.: 8,5 cm) rajza köszön vissza (BANNER-BÓNA-MÁRTON 1959. 92, Abb. l. 14). A Közép-Tisza-vidék korai nagyrévi korszakában használatos egyfülű kis bögrék közös sajátossága, hogy a fül a perem alól/ nyakról indul, és ehhez következetesen ragaszkodik a nagyrévi fazekasság. Ugyanakkor a bögrék formája: a csonka kúpos nyakrész, öblös váll, a vállvonal sekély árkolással való kiemelése nagy hasonlóságot mutat, pl. a baksi bögretípussal (pl. Szelevény: CSÁNYI 1983, 16. kép 5-6, 17. kép 1, 3, 8-9). A peremből induló fülű, rövid nyakú korsókat a késői nagyrévi időszak jellemzői közé sorolják (Szolnok-Szőlősi-halom, Kunszentmárton, Fegyvernek: CSÁNYI 1983, 58, 11. kép 5, 14. kép 1, 3). A Nagyrév-kultúra közép-Tisza-vidéki csoportjainak déli kapcsolataira utalnak a Nagyrév-Zsidóhalmon feltárt sírcsoportok. Ebben a temetőben az egyik, elkülönülő sírcsoport (A) csontvázas temetkezésé14 A tárgyat a Nagyrév-kultúrához kapcsolódó leletek között elemzi T. Soroceanu (SOROCEANU 1991, 118). 15 A bögrék lelőkörülményei nem tisztázhatóak, ezért fontos adat lehet a későbbiekben, hogy a hódmezővásárhelyi Kökénydombon a korai Nagyrév-kultúra leletei is napvilágra kerültek (zsugorított csontvázas sír és gödör/tűzhely: GAZDAPUSZTAI 1957, 80-81, XIX. t. 1-5, 8).