A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

típusnak a párhuzamai nem találhatók meg a Tiszától keletre. Pontos analógiáit nem ismerjük, de részleteiben, kidolgozásában a hasonló darabok között említhetjük a kecskemét-csukáséri lelet egyik korsóját (TÓTH 1999, 3. kép 4), a sövényháza-kötörési leletek egyik kis korsóját (BÓNA 1963, Pl. XII. 7) és az ásotthalom-borgazdasági sírlelet edényeit (HORVÁTH 1984, T. V. 2-3). Füles tálak Jánosszálláson a füles tálak két típusa található meg. Egy hengeres nyakú, legömbölyítetten kettős kónikus testű edény (6. kép 4) és egy szélesebb szájú, rövidebb nyakú változat (6. kép 5). A szélesebb szájú, tálszerü füles edények a jánosszállási leleteken belül a magasabb edényekhez tartoznak \ (10,2 és 11,5 cm). A rövid nyakú, nyomott kettős kónikus testű füles tál (6. kép 5) párhuzamait a kora nagyrévi körben találjuk meg. Ezekre a tálakra általánosan jellemző a vállukon és a fül alsó csatlakozásánál megjelenő bordadísz. A Dél-Alföldön a sövényháza-kötörési leletek között (BÓNA 1963, Pl. XII. 5), illetve jóval északabbra, a Duna mentén fordulnak L elő (Dunaalmás: BÓNA 1963, Pl. XIII. 13). A másik füles tál (6. kép 4) pontos analógiái nem ismertek, de arányai alapján a fenti edények körébe sorolható. Bögrék A jánosszállási leletek gerincét a füles kis bögrék jelentik. Horváth Ferenc összegzése óta tagadhatatlan, hogy a korábban Vatya-kultúrához sorolt jánosszállási (KÜRTI 1974, 48) és baksi (GOLDMANSZÉNÁSZKY 1971, 263, 265, 5-6. edény) bögrék a Vatya-kultúrát megelőző időszakba sorolhatóak, és kulturálisan nem kapcsolódnak a Vatya-kultúrához (HORVÁTH 1984, 21, 23). Legutóbb a baks-homokbányai bögredepó elemzése kapcsán ugyanezt az álláspontot erősíthettük meg (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 93-97). Általánosságban elmondható, hogy a bögrék pereme enyhén kihajló, nyakuk hosszabb-rövidebb, íveltebben-meredekebben csonka kúpos, válluk legömbölyítetten öblös vonalú. A fül általában a peremből indul és a vállvonalra csatlakozik; egy bögre esetében a perem alól indul (2. kép 7), illetve három esetben a perem töredékessége miatt csak feltételezhetjük, hogy a peremből indult (2. kép 9; 6. kép 2, 7). A vállvonal gyakran erösebben-sekélyebben bemélyített vonallal kiemelt, ami elég gyakran megkopott. Ritkábban a váll/nyakvonalat nem jelzi éles vonal, a profil ívelt (2. kép 6; 6. kép 7). A belső arányok tekintetében több típust lehet elkülöníteni: a zömökebb és nyúltabb testű darabok egyaránt megtalálhatóak. Bár a bögrék szinte mindegyike más-más formát mutat, de az látható, hogy a jánosszállási bögrék között a rövidebb nyakú, összeszűkülő szájú, zömök darabok vannak többségben a hosszabb nyakú, nyúltabb bögreformával szemben. A bögrék általában díszítetlenek. Ritkán, ha díszítik az edényeket, akkor a vállon, a füllel szemben jelenik meg egy (2. kép 9; 3. kép 6; 5. kép 2), illetve szimmetrikusan három (6. kép 2) kis bütyök. Az egyszerű karcolt vonalas és beszúrt pontos technikájú díszítés a vállon körbefutó vízszintes, eredetileg mészbetétes sávminta (5. kép 7), vagy a vállvonalhoz csatlakozó függőleges vonalköteg (3. kép 5) lehet. Három esetben (4. kép 3; 5. kép 9; 6. kép 1) találkozunk a fenékrészen bekarcolt keresztmintával. A bögrék magassága 7,1-10,5 cm között mozog, ezen belül a 8-9,5 cm magas bögrék a leggyakoribbak. Az égetés technikája alapján a foltosra égett darabok a jellemzőek. Az összes edény tekintetében a barnásszürke, szürkésbarna színárnyalatok variációja a leggyakoribb, egy esetben (31. sz. edény; 5. kép 3) találkozunk teljesen feketére kiégetett darabbal. A világosbarna árnyalat jóval ritkábban figyelhető meg (pl. 11., 33., 38., 44. sz. edény). A jánosszállási edények felületkezelésében a szépen elsimított, de matt (nem felfényezett) felület a jellemző. Természetesen az enyhén fényezett felületre is vannak példák, különösen, ha figyelembe vesszük a megkopott, de eredetileg fényezett darabokat is. Az igen gondosan fényezett felületű darabok ritkának mondhatóak (28., 44. sz. edény). Ezekkel a bögrékkel állnak rokonságban a röszkei karcolt díszes bögrék (7. kép 1-2) és a sövényházi edények is (8. kép 4-7). A hasonló jellegű füles bögrék kérdését nemrégiben a Baks-Homokbánya lelőhelyen feltárt település edénydepója és egyéb telepleletei kapcsán érintettük (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 93-101). Az egyelőre tágan értelmezett, hasonló jellegzetességekkel bíró bögréket a Tisza jobb és bal partján egyaránt megtaláljuk. Most a korábbi adatok felidézésével néhány újabb részletre hívjuk fel a figyelmet. A Tiszától nyugatra fekvő területeken a bögrék első ismert darabjait az Ada-csoporthoz sorolták