A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KULCSÁR Gabriella: Kora Bronzkori leletek a Tisza jobb partján (Csongrád megye)

révi, óbéba-pitvarosi") leletanyagból a Bóna István által közölt leletek mellett további három edényre és átfúrt kagyló-, csiga-, állatfog és fajanszgyöngyökből álló ékszer darabjaira hívta fel a figyelmet (ltsz.: Ö.53.18.1., 8-9., 11-12.; KÜRTI 1974, 49, 51-60. kép). Az 1970-es évek közepén T. Soroceanu a Pitvaros-csoport temetői mellett említette a röszkei lelőhelyet, és az akkor ismert leletanyagok alapján a Nagyrév-kultúrával való kapcsolatára is rámutatott (SOROCEANU 1975,174); később a röszkei csontvázas temetkezéseket a „Mures-Kultur" lelőhelyjegyzékében a Mures I. időszak lelőhelyei között sorolja fel (SOROCEANU 1991, 139, Fo. 88).

10 Más román kutatók az általuk „Periam-Pecica-Kultur"-nak nevezett egység legnyugatibb lelőhelyei közé sorolják Röszkét (CHICIDEANU-CHICIDEANU 1989, 5, Abb. 1). Horváth Ferenc az Ada-csoporthoz sorolt kis bögrék (Hajdújárás/Hajdukovo (Yu), Ada-Mohol/Ada (Yu)) elemzése kapcsán utal a fentebb bemutatott röszkei bögrékre, nemcsak formai hasonlóságuk, hanem a csontvázas temetkezési rítus miatt is (HORVÁTH 1984, 21, Note 50). A röszkei leletekkel legutóbb a baksi edénydepó és telepleletek elemzése kapcsán foglalkoztunk (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 94, 35. j.). (BAKS-)SO VENYHAZA A 19. század végén, Tisza Lajos ajándékaként, a szegedi múzeumba került több őskori (neolit, rézkori, késő bronzkori) edény között néhány kora bronzkor végi edény is megtalálható.

11 A ma rendelkezésünkre álló adatok alapján egyelőre sem a lelőkörülményeket, sem a pontosabb lelőhelyet nem tudtuk azonosítani.

12 A leletanyag leírása 1. Enyhén kihajló peremű, ívelten csonka kúpos nyakú, legömbölyített vállú, kettős kónikus testű bögre (8. kép 4). A fül kissé a perem alól indult. Durvább anyagú. Szürkésbarna színű. Enyhén fényezett felületű. Ma.: 8,4 cm, pá.: 7 cm, fá.: 4,2 cm. Ltsz.: 54/1884.2. Enyhén kihajló peremű, ívelt profilú bögre (8. kép 5). A füle a peremből indul. Barnásszürke, foltosra égett. Simított felületű. Ma.: 7,9-8 cm, pá.: 6 cm, fá.: 3 cm. Ltsz.: 55/1884. 3. Enyhén kihajló peremű, csonka kúpos nyakú, legömbölyített vállú bögre (8. kép 6). A vállvonala bemélyített vonallal kiemelt. A fúl kissé a perem alól indul. Szürkésbarna színű, fényezett felületű. Ma.: 7,9 cm, pá.: 5,9 cm, fá.: 3 cm. Ltsz.: 55/1884. (REIZNER 1899,11,1. kép). 4. Enyhén kihajló peremű, kónikus nyakú, legömbölyített vállú bögre (8. kép 7). A vállvonala bemélyített vonallal kiemelt. Szürke színű, fényezett felületű. Ma.: 8,3 cm, pá.: 5,3 cm, fá.: 3,2-3,6 cm. Ltsz.: 56/1884. A FELIDÉZETT LELETANYAGOK TIPOLÓGIAI KAPCSOLATAI A tipológiai elemzés kiindulópontjául a jánosszállási edények vizsgálata szolgál. A jánosszállási kora bronzkori edények 3 fő típust képviselnek: bögrék (2. kép 2-9; 3-5. kép; 6. kép 1-2, 7; összesen: 38 db

13

), füles korsók (2. kép 1; 6. kép 3) és füles tálak (6. kép 4-5). Füles korsók A jánosszállási leletanyagban két hengeres, enyhén kónikus nyakú, kettős kónikus testű, öblös vállú füles korsót ismerünk (2. kép 1; 6. kép 3), melyek magasságuk (7,1 cm; 8,5 cm) alapján inkább a bögrék, kisebb korsók közé sorolhatók. A leletanyag zömét jelentő bögrékkel ellentétben ennek a 10 T. Soroceanu adatai között szerepel még, hogy a sírok mellékletei között fémek is voltak és a sírokat Reizner János tárta fel (SOROCEANU 1991, /39, Fo. 88). Mai ismereteink szerint ezek, továbbá az irodalmi hivatkozás adatai (BÓNA 1965, 21ff. — ez elsősorban az óbébai lelőhelyre utal, helyesen: BÓNA 1965, 25) valószínűleg nem helytállóak. 11 A leleteket a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, az 54/1884, 55/1884 (kétszer), 56/1884 leltári számok alatt őrzik. 12 Sövényháza nevéhez több, kora bronzkori szórványleletanyag kötődik. A Nagyrév-kultúra kőtörési csoportjának névadó leletcsoportja a Dóchoz közel fekvő Sövényháza-Kőtörés lelőhelyen, „csontok között" került elő (MFM ltsz.: 13/1904), míg Baks-Sövényháza néven további három edényt tartanak számon (MFMltsz.: 12/1911) (BÓNA 1963, 15, Pl. XII. 1-10). 13 Korábban a szerző, sajnos tévesen, 39 bögrét említett: P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 95.