A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KOREK József: Életem s korom. Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátta: Anders Alexandra és Kőhegyi Mihály

Zöldkeresztes Intézet egyik szárnyában volt összezsúfolva, néhány szobában a nagy anyag. A ládák egy része a szárazbejáraton feküdt összetörve, felfeszegetve, csupán egy része kirakva. Úgy látszik, ha kellett egy láda, kiürítették, és lett láda.

162 Az in situk az udvaron hevertek megrokkanva, és még látni is rossz volt pl. a kökénydombi peremes tűzhelyet, amelynek felvételével annyit bajlódtunk. Nagyon nyagda állapotban volt János bácsi üdvöskéje, a kotacparti hármas Körös-temetkezés, amely később annyi vitát váltott ki Csalog J. részéről.

163 Tenni nemigen lehetett semmit. A volt múzeumépületből a Szoc. Dem. Párt székháza lett.

164 Takács Ferenc

165 elvtárs, a párt országos vezetőségének tagja, vásárhelyi képviselő, a háborúban viszont a „botos" király, aki a gyékénycsizmákat szövetkezeti alapon gyártatta didergő honvédfiainak útját állta. Kiebrudalták tehát a múzeumot az emeletről is, az udvarról is, csupán a fej fákból hagytak ott néhányat. A kényszermunkások, a volt nyilas elítéltek szállították át az anyagot, s nem nagyon kímélték az „ősöket". Gondolom, Miklós sem figyelt oda, előbbre valók a barátok, a nők, és bizony Kis bácsi nem lehetett ott mindenütt egyszerre. Ott lakott a múzeum udvarán, és nagyon rendes ember volt. Sokat voltam Vásárhelyen, és kevesebb munka mellett én is beültem a mindig tömött vendégkoszorúba, s ment a duma Miklósnál múltról, irodalomról, József Attiláról és köréről. Megismertem mindenkit, aki a demokratizálás nem fasiszta pártját képviselte. Azok a múzeumba nem jártak. De nem találkoztam ott Oláh Mihály

166 polgármesterrel sem, sem Gyáni Imre tanár úrral, előbb Csongrád megyei, majd bajai főispánnal. Nem tette be a lábát Borsi elvtárs

167 sem, sem a már említett Takács Ferenc. De itt ismertem meg Pákozdi Ferencet, az írót,

168 Kárász Józsefet,

169 Csohány Kálmánt,

170 Szabó Ivánt,

171 Kurucz Dezsőt,

172 AImássi Bélát,

173 Tornyai Mariját,

174 a Czeglédi családot Csillával együtt és több tanárt. Almássi Györgyöt, Mátyás Sándort, Szász Károlyt, Zentay Jánost, több művészt, még több művészpártoló hölgyet és urat, református papot és civilt. Hiányzott a katona, és ritkán volt ott valamelyik párt funkcionáriusa. Gallyasi

175 müveit humanista volt, aki sokat legyeskedett pipaszár lábaival az asszonyok körül. Korábban a jól menő Reisenger pék fia, aki írt is, 162 Banner János írt az egyetem dékánjának 1946. január 7-én egy levelet: „ Vasárnap délután séta közben a Klebelsberg-téren a Hősök-kapuja előtt egy vastargoncával találkoztam, melyet egy öreg asszony tolt. A vastargonca vastagabb deszkákkal volt felszerelve. A targonca végén lévő deszkán Régiségtudományi Intézet felírás volt. Megkérdeztem a targoncát toló öreg asszonyt: kinek a tulajdona a jármű. Pillanatnyi zavar után kijelentette, hogy Pamuk Mihály Zerge-utca 30. szám alatti lakosé. A beszélgetésnek fültanúja volt Tompái Kálmán nyugalmazott városi főpénztár os is. " Kéri a dékánt, hogy tegyen feljelentést (CSML VIII. 16. SZRI 14. d. 1946-os csomó. A 14. doboz legelején vannak egy spárgával átkötött kis iratcsomóban a SZRI 1946-os aktái). 163 Ezekre a vitákra nyilvánosan a szegedi fiatal régészek találkozóin került sor. Írásbeli nyoma alig van, mert ezt előadásaiban nem mondta el Csalog József. Következésképpen megjelent cikkeiben csak áttételesen szerepelnek ezek a kérdések (CSALOG 1964, 6-7. kép). 164 A városi múzeum részére a Lloyd-palotát akarták átadni (DM 1947. augusztus 18.). Előzőleg 5 millió forintot kapott a múzeum az épület restaurálására (A kultuszminiszter 5 milliót utalt ki a Városi Múzeum restaurálására. DM 1946. január 30.), de ez nem bizonyult elégnek ezért újabb háromszázezer forintot kapott (Háromszázezer forint segélyt ad a kormány a szegedi kultúrpalota helyrehozására. DM 1947. április 23.). 165 Takács Ferenc (1893-1956) szociáldemokrata politikus, iparügyi miniszter (KENYERES 1967-1981 III, 774). 166 Oláh Mihály a hódmezővásárhelyi MKP titkára volt (DÉGI1971. 73, 75, 77, 81, 84, 86). 167 Borsi János (1878-1959) kőműves (KOVÁCS 1984, 48). 168 Pákozdi Ferenc (1904-1970) költő, műfordító. 1944-45-ben Hódmezővásárhely város jegyzője. József Attila baráti köréhez tartozott (BATA 1977; KISS 1979). 169 Kárász József (1914-) író, szerkesztő, könyvtáros (ILIA 1963; KŐSZEGFALVI 1984). 170 Csohány Kálmán (1925-1980) grafikus (SOLYMÁR 1976). 171 Szabó Iván (1913-) szobrász (SZELESI1975, 237, 258-259, 270, 278, 335). 172 Kurucz Dezső István (1914-) festőművész. Táblaképeket, freskókat, kerámia faliképeket is alkotott (SZÍJ 1967; SZELESI 1975, 259; SEREGÉLYI1988, 355-356). 173 Almási Gyula Béla (1908-1976) festő, grafikus (SZELESI 1975, 259; SEREGÉLYI 1988, 17). 174 Tornyai özvegye (Kovács Mária) eltűntnek je lentette ki a Tornyai festményeket férje halála után. Tornyai János özvegyének drámai nyilatkozata az eltűnt festményekről és a művész utolsó napjairól. Magyarország 1936. szeptember 26. Az özvegy halála után (1938. szeptembere) előkerültek szobájának padlója alól a képek Minderről bővebben: BODNÁR 1986,1-24. 175 Galyasi Miklós (1903-1974) költő, művészettörténész, 1946-tól a hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója. Lakásán, a „Műverömben" írók festők találkoztak (László J.: Arcképvázlatok Galyasi Miklósról. CSMH 1987. július 11.).