A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

KOREK József: Életem s korom. Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátta: Anders Alexandra és Kőhegyi Mihály

tarn a néprajz rovására. Ekkor döbbentem rá, hogy a Kass János

l20-féle gyűjteményben mennyi a hamisítvány. Gyönyörű alabárdok, szerszámíjak, páncélok, sisakok: hamisak, de szépek; mégis összeraktam őket. A puskák fegyverállványra kerültek, utolsó a sorban a szovjet gitár. Sok volt benne az első világháborús Manlicher, Mauser, sőt Schwarzloser-géppuska is. Ezek is bekerültek a sorba, hisz a második terem csak a tűzfegyvereké volt. A várostörténet annyira hiányos és rossz állapotban állt, hogy nem lehetett még kiállítani. A nagy fegyvertörténeti kiállítás azonban nem volt szerencsés ötlet, mint utóbb ki is derült. Pedig iparkodtam jót csinálni, képeket, metszeteket raktam a fegyverek közé, s különösen a hosszú kuruc tőrök érvényesültek a trófeákban, ami egyébként elég mulatságos fegyver lehetett. A baj 1947 végén tört ki, amikor kiszállt a rendőrség, a fegyverek egy részét elvitte, illetőleg a závárakat egy ládába kellett tenni, és lepecsételték.

121 Annyi volt a fegyver, hogy forradalmat lehetett volna vele csinálni, ha lőszer is lett volna hozzá! Az pedig elég kevés volt, mert az épületből csak itt-ott került elő néhány töltény, és az sem vágott bele a puskába. Hogy mi lett a zavarok sorsa, ma sem tudom, hisz 1948. január 1-től a Magyar Nemzeti Múzeum állományába tartoztam. Foglalkoztam a vidéki közgyűjteményekkel is. Makóval a földeáki ásatáson jegyeztem el magam.

122 A régészeti anyagot Banner János és Bálint Alajos ásta. Az egész anyagot 1943-ban az Alföldi Kataszteri Intézet elszállíttatta Szegedre, és rendbe tetette.

123 Kaptunk két helyiséget a vármegyeházán, és ünnepélyesen 1944 kora tavaszán megnyitottuk igen nagy díszebéd közepette. Banner volt a fővezér, nekem Lojzi öröke maradt. Ez a kiállítás olyan volt, mint a többi. Az apró anyagot táblára fűztük, Boros IIa ráírta a lelőhelyeket, s ügyeltünk a kronológiára. Arra volt jó ez a kiállítás, hogy ne az egyetemen tárolódjék a sok anyag, mert a hódmezővásárhelyi sok lelet már mindent kiszorított onnan. Utólag nézve, kár volt Makóra szállítani, vagy ki tudja. Amikor 1946 végén Makóra utaztam, Oltványi Ferenc

124 néhány ládát mutatott, köztük a jól ismert cserépládákat, a nagy pithoszt a kelta edényekkel. Ez minden, ami megmaradt a két teremnyi, kb. 30 láda anyagból. De milyen nagy anyag volt! Gótikus csont övdíszek, több éremlelet, a táblákon csak itt-ott maradt meg néhány mutatóban belőlük. A leltárkönyv is elveszett. Talán az egyetem irattárában meg lehetne találni,

125 hiszen a múzeum minden évben először gépelt lapra leltározott, és abból másolták be a leltárkönyvbe. Behoztam a megmaradt anyagot Szegedre, kartont készítettem róluk a cserépanyag kivételével. Kb. 400 tárgy maradt meg. Később Bálint Alajos Makón kiállítást készített, kiegészítette a szegedi anyaggal, és úgy összekeverték az anyagot, hogy azóta is azonosítják. Borzalmasan kár, nem tudni, kinek volt útjában a régészeti anyag, kik voltak a tisztességtelen magángyűjtők. Egyébként senkinek sem fájt. Árva eltűnt Makóról, a levéltár meg két új helyiséget kapott. A múzeum sem hiányzott, csak a MOK élesztette újjá és Péter László erőszakossága.

126 O irodalmár volt, a köcsög, még ha az első jelképes zóki sír is, nem nagyon érdekelte, nem tudta, mi fán terem. A vége az lett, hogy mikor a régészet már nem kellett még a főhatóságnak sem, az 1960-as években Bálint Alajos visszavitte az egészet Szegedre, és ha mégis ráéheznének a makóiak a vöröskereszti szarmata bögrékre, majd Szegedről megkapják vándorkiállítás formájában. Időm nagyobb részét az egyetemen töltöttem. Valami rendféle már volt, legalábbis a helyiségek felosztásában. A szegedi iskolából senki sem maradt a helyén. Foltiny Ausztriában maradt, Széli Márta pedig férjhez ment egy repülőszázadoshoz, 120 A Kass szálló alapítója, a grafikus Kass János nagyapja. 121 Ezt nyilván az ország minden múzeumában megcsinálták „ éberség" jelszó alatt. A bajaiban is ez történt. 122 A makói régészeti kutatásokról BANNER 1943b; TÓTH 1993, 56-57; TROGMAYER 1993, 125. 123 Árva János titkár jelenti a Csanádvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat 1944. június 14-én tartott ülésén: a munkát a társulat elnökségénekfelkérésére a szegedi m. kir. Horthy István Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetének igazgatósága végezte el és kereken 2793 kisebb-nagyobb muzeális tárgy került szakszerű elhelyezésre és kiállításra. " (MMAd 10/27). A szép elképzelésből igen kevés valósult meg. Hiányát — ma egyre súlyosabban — érezzük. 124 Oltvai (nem Oltványi) Ferenc 1947-től Csanád megye főlevéltárnoka, akire a múzeum anyagának a kezelését is rábízták (TÓTH 1993, 76). 125 A Szegedi Tudományegyetem irattárában hiába kerestük a leltárkönyveket. 126 Péter László (1926-) irodalomtörténész. 1952-ben lett a makói múzeum igazgatója, 1954-től a szegedi Egyetemi Könyvtár munkatársa. Hatalmas tudományos munkásságát APRÓ 1986 bibliográfiája tartalmazza. Makói tevékenységéről: TÓTH 1993, 59-60.