A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
KOREK József: Életem s korom. Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátta: Anders Alexandra és Kőhegyi Mihály
ÉLETEM S KOROM 1 KOREK József Irodalmi hivatkozásokkal és jegyzetekkel ellátta: Anders Alexandra és Kőhegyi Mihály. Régészeti munkálkodásom idején évente többször is megfordultam a Magyar Nemzeti Múzeumban, hogy ott baráti beszélgetést folytassak kollégáimmal. A találkozás székhelye többnyire az Eremtár melletti „restaurátormühely" volt, ahol a szekrények előtt egy pad, az alacsony asztal két végén egy-egy hokedli állt. Ezeken ülve beszélgettünk az Eremtár dolgozóival (két évfolyamtársam is dolgozott itt: Sey Katalin és Gedai István) feketekávé és tea mellett, az újabb ásatási eredményekről, megjelent könyvekről, külföldi ösztöndíj-lehetőségekről, kiállításrendezési módszerekről, de szó esett új kapcsolatokról, házasságokról, elválásokról, kinevezésekről és hasonló dolgokról is. Mindmegannyi hasznos információnak bizonyult később egy vidéken dolgozó régész számára. A másik színhely a népvándorlás kori szoba mellett volt, ahol ma Dobosi Viola dolgozószobájába lehet jutni. Itt többnyire szakmai kérdések kerültek elő. Mindkettőben gyakori vendég volt a Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese, Korek József, aki gazdag tapasztalatai alapján adott útmutatást szíves szóval, a felmerült muzeológiai, régészeti problémák megoldásához. Közben azonban szinte egyfolytában szidta főnökét, Fülep Ferencet, emberi és szakmai intézkedései miatt. Bőven és sokszor esett szó pályakezdéséről, a szegedi egyetemen eltöltött éveiről, majd első munkahelyéről, a Banner János vezette Régészeti Intézetről. Sorjáztak a nevek, lelőhelyek, események — mintha csak tegnap történt volna mindez, noha 3-4 évtized is elmúlt azóta. Ezeknek a beszélgetéseknek páratlan tudománytörténeti értékük volt. Örökre sajnálni fogom, hogy nem kerítettünk magnót és nem vettük fel ezeket az emlékezéseket, mert — mi tagadás — már ott is, akkor is nehezen tudtuk követni a sok adatot, nevet. Én mindig is szívesen foglalkoztam rég elment, kedves, öreg árnyakkal, kiváló elődeinkkel. Éppen ezért folyosói találkozásainkon is faggattam Józsi bácsit (mindenki így hívta, néhányan Jocót mondtak, persze csupa szeretetből, s természetesen nem az ő jelenlétében) emlékeiről, és egy idő után arra kértem, hogy írja le azokat. Egy darabig csak csöndben mosolygott a bajusza alatt, évek múlva bevallotta, hogy részben már megírta és folyamatosan írja őket. Kezével felmutatta tollát, ceruzáját, és ujját annak felső vége alá téve vagy két centire, azt mondta: nézz ide, két ív van ebben a tollban. Azaz hogy éjszaka éppen kétívnyit írt. Ez különösen élete vége felé vált gyakoribbá, amikor nem tudott aludni az őt kínzó, gyilkos kórtól. Néha — elmondása szerint — feleségének diktált. Egyik nap azt közölte, hogy feljegyzéseit az Országos Széchenyi Könyvtárnak adja, és azt kéri majd, hogy bizonyos ideig zárolják. Ott azonban, később hiába kerestük azokat, s a Magyar Nemzeti Múzeum adattárában lévő hagyatékából sem kerültek elő. Arra gondoltam, hogy esetleg rosszul emlékszem, ám Fodor István és a nemrég elment Kiss Attila is megerősített hitemben. Abban, hogy többször is elmondta szándékát nekik is. Szerencsés esetben még előkerülhetnek feljegyzései a lányától. Mindenképpen nagy vesztesége lenne tudománytörténetünknek, ha végképp elvesztek volna. Trogmayer Ottótól tudtam, hogy az 1980-as évek elején letétbe helyezett a szegedi múzeumban egy visszaemlékező írást. Ezt kértem el 1999-ben, és egy éjszakába nyúló délutánon elolvastam. Rögtön elhatároztam jegyzetekkel ellátott közlését, hiszen belőle a két világháború között tevékenykedő — ma már bízvást mondhatjuk — iskolát teremtő szegedi egyetem ásatásai bontakoztak ki a maguk teljességében. A módszeren túl a környék értelmiségével (pap, orvos, tanító, ügyvéd, polgármester, tisztviselő) kialakított gyümölcsöző kapcsolat, de az ásatási munkásokkal való törődés, a tanyák népének segítése apró-cseprő dolgaikban, mind-mind életközeibe került, és sok tanulsággal szolgál a ma induló fiataloknak. Lőrinczy Gábor felkérésére Anders Alexandra elsősorban a régészeti tárgyú irodalom összegyűjtését, jómagam a magyarázó jegyzetanyag megírását végeztem el. Kőhegyi Mihály 1 Korek József (1920-1992) régész-muzeológusról köztudott, hogy életének eseményeiről, fontosabb fordulópontjairól megemlékezett máig kiadatlan, hatalmas terjedelmű kéziratában. Ezen önéletrajzi krónikából jelentek már meg szemelvények különböző folyóiratok hasábjain (KOREK 1983). A most bemutatásra kerülő részlet, jellegéből következően, természetesen tartalmaz apróbb pontatlanságokat, és nem követi napról-napra a történéseket. Mindezek ellenére fontos dokumentuma Korek József életének Banner János és a „ szegedi régészeti iskola " históriájának. Korek József visszaemlékezése a Szegeden eltöltött egyetemi évekről szól. A Szegedi Tudományegyetem történelem-földrajz szakára 1938-ban nyert fölvételt, s 1942-ben szerzett tanári oklevelet e tárgyakból. Belföldi ösztöndíjas 1942-1944 között, majd a háború és a hadifogság évei következnek. Szegedre ezután már csak rövid időre, 1946-1947-ben tér vissza. 1948-tól haláláig a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozik (FODOR 1995).
