A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

23. Kályhacsempe (3. kép 13; 8. kép 5). Négyszögletes, áttört előlapú, mázatlan, világosbarna színű kályhacsempe bástyadíszekkel tagolt pártázatának, bal felső sarkának és előlapja felső szélének barnásszürke törésfelületű darabja. Három megmaradt bástyadísze domború felületű, felső széle pedig mindegyiknek síkozott. A bal oldali kiugró tag külső szélén kisebb perem látható, amely a negatívba nyomott lap száradása után is megmaradt. A három bástyadísz közeit — ellentétben a fentebb ismertetett hasonló töredékekkel — nem szögletesen, hanem szinte félkörívesen vágták ki. Az ívelt vonal mentén járó kés apró vágásainak nyoma kitűnően látható. A bal szélső és a mellette lévő bástyadísz teljes felületét — kivéve a hátoldalukat — barnásvörös földfesték borítja, a harmadik tagon viszont egyáltalán nem látszanak festésnyomok. Ebből arra lehet következtetni, hogy az eredetileg öt vagy hat elemből álló bástyadísz középső egy vagy két tagját nem festették be, csak a két-két szélsőt. A bástyadíszek alatt lévő három vízszintes, egymással párhuzamos borda felületét is csupán a csempe bal szélén fedi barnásvörös festés. Máshol a pártázatot és az előlap felső szélének felületét sárgás réteg borítja, amely az előlap utólagos, híg agyaggal való bekenéséből adódott. A kályhacsempét a pártázat alatt legalább két félköríves, az előlap síkjára merőleges vonal mentén törték át. A kivágott rész szélét mindenütt vékony, domború borda kíséri. A félköríves áttörés íve, annak szimmetrikus elhelyezkedése, az áttörést kísérő borda jellege, a csempetöredék anyaga, festése s a nyilvánvalóan azonos lelőhely arra utal, hogy a gyűjteményben található, fentebb említett vízszintes szalagdíszes darabokkal együtt ez, illetve az ehhez hasonló néhány bástyadíszes töredék is ugyanazon típusú kályhacsempék részeit képezhette. A kályhacsempedarab hátoldalán, a bástyadíszek alatt jól látható az előlaphoz ragasztott, de ma már hiányzó hátrész szélének törésfelülete. A töredék mérhető ma.: 8 cm, sz.: 12 cm, legnagyobb v.: 2,8 cm, az előlap v.: 1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/5. Pécska környékéről származik, Maté luliutól vétel útján jutott a múzeumba, 1969-ben.

43 24. Kályhaszem (3. kép 14; 8. kép 6). Négyszögletes szájú, tál alakú kályhaszem világosbarna színű, szürke törésfelületű, szemcsés tapintású, díszítetlen peremének és egyik sarkának töredéke. Felső széle egyenesen levágott, sarka enyhén kicsúcsosodó. A töredék mérhető ma.: 3,3 cm, pereme egyik oldalának mérhető h.: 6,2 cm, a másik oldalon pedig 4,3 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/7. Pécska környékén került elő, 1969. évi vétel Maté luliutól.

44 25. Kályhacsempe (3. kép 15; 8. kép 7). Sárgásbarna színű, szürke törésfelületü, áttört kályhacsempe vastag előlapjának töredéke. A csempe szélére utaló részletek a töredéken nem láthatók, így az csak az előlap középső részéből származhat. A töredék teljes felületét világos sárgásbarna bevonat fedi, amely az égetés előtti hígabb agyagba való merítés során a csempére tapadt réteg kiégetésével keletkezhetett. A csempe eredeti díszítését nem lehet meghatározni, csak az biztos, hogy a megmaradt töredék széleinek tanúsága szerint az előlapnak ezt a részét öt helyen is áttörték. Az egyenesre vágott, sima szélek között mindenütt törött felületeket találunk. Az előlap díszítéséből ma már csak egy ívelt felület vehető ki, amelynek két szélét egy-egy vékony borda kíséri, az ezek között lévő sima felületet pedig egymás mellett sűrűn elhelyezkedő félgömbös díszítősor tölti ki. Az ív belső oldalán talán kiszélesedő levélmotívum részlete maradt meg. A töredék hátoldala szintén világosbarna színű, s itteni felületén a kályhásmester ujjlenyomatai is kitűnően láthatók. A csempedarab mérhető ma.: 6,8 cm, sz.: 6,7 cm, v.: 2,1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/8. Pécska környéke, vétel Maté luliutól, 1969 45 26. Kályhacsempe (4. kép 1 ; 8. kép 8). Négyszögletes, zárt előlapú, világosbarna színű, szürke törésfelületű, szemcsés anyagú kályhacsempe bal oldali szélének felső, vékony falú töredéke. A korábban közölt pankotai (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277, 2. kép I, 6. kép 9; HUREZANSZATMÁRI 1998a, 86, Pl. IX, Fig. 1, 2), illetve a fentebb, pl. a 12. sorszámnál említett másik pécskai töredék (3. kép 2; 7. kép 6) típusával megegyező darab. Keskeny, alacsony léckerete van, széle pedig egyenesen levágott. Előlapjának díszítéséből — a többi, vele azonos típusba tartozó töredék díszítésének figyelembevételével — mindössze a bordákkal tagolt, kör alakú szalagmotívum és az előlap bal felső sarkát kitöltő koronaforma dísz kisebb részlete maradt meg. A léckeret és a szalagdísz által határolt felületen vörösesbarna földfesték nyomai figyelhetők meg. A csempe előlapjának hátoldala középen kormos, a széléhez ragasztott hátoldalnak (agyagszalagnak) pedig csak letörött nyoma azonosítható. Mérhető ma.: 7 cm, sz.: 4,3 cm, v.: 0,7 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/9. Származási helye Pécska, s ez is Maté luliutól való 1969. évi vétel.

46 27. Kályhacsempe (4. kép 2; 8. kép 9). Szürkésdrapp színű, szürke törésfelületű, szemcsés anyagú kályhacsempe előlapjának változó vastagságú töredéke. Az előlap középső részéből származik, a csempe széle nem maradt meg. Talán zárt előlapú kályhacsempe része lehetett. Díszítése domború megformálású növényi mintából áll: a töredéken igen vastag, közös függőleges szárból jobbra és balra kihajló, keskeny illetve a végeiken kerekre kiszélesedő levél motívumok részletei látszanak. Az előlap felü43 Ld. a 34. jegyzetet! A bástyadíszek közeinek félköríves kivágására a nagymágocsi és egyes gerlai darabokon szintén találunk példákat (MÉRI 1957, XLV. t. 8, 10; HOLL 1958, 273, 99. kép; SZA TMÁRJ 1985,1.1. 1-2, V. t. la-b; MRT 10, 151. t. 6, 152. t. 1, 4, 153. t. 7, 155. t. 3). 44 Párhuzamaihoz Id. a 15. jegyzetet! 45 A formával illetve a díszítéssel igen közeli hasonlóságot mutat a békéscsabai, a csorvási s különösen a nagymágocsi kályhacsempe-töredék (SZATMÁRI 1985, VU. 1.1; SZATMÁRI 1994, 4. kép 1, 3; MRT 10,149.

1.1-4; GYUCHA-MEDGYESI-SZATMÁRI1999, 37. kép, 123; SZATMÁRI 1999, 20. kép 6). 46 A töredék által képviselt kályhacsempekörhöz Id. a 31. jegyzetet is!