A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

létén foltokban sötétbarna földfesték nyomai is megmaradtak; vélhetően az egész felületet ilyen festés borította. A barna festés alól azonban a töredezett felületeken fehér foltok tűnnek helyenként elő, így nem lehetetlen, hogy a festés alatt fehér meszelésnyomok is vannak. A töredék hátoldala szürke színű, de koromra utaló jelek egyértelműen nem állapíthatók meg. Jól látszanak viszont azoknak az ujj nyomásoknak a helyei, amelyekkel a nyers agyagot nyomkodták a negatívba. A töredék ma.: 6,4 cm, sz.: 7,5 cm, v.: 08-1,6 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/10. Pécska környékéről való, és Maté luliutól került vásárlás útján a múzeumba, 1969-ben.

47 28. Kályhacsempe (4. kép 3; 8. kép 10). Világosbarna színű és törésfelületű, szemcsés anyagú, mázatlan, valószínűleg négyszögletes kályhacsempe pártázatának töredéke. Megmaradt egyetlen, kiugró bástyatagjának eleje domború, felső széle vízszintes bordával hangsúlyozott, tetejét pedig ferdén levágták. A bástyadísz két oldalának szélét egyenesen vágták ki, és sarkosra alakították. Alatta a pártázatot három vízszintes, egymással párhuzamosan futó, lekerekített szélű borda tagolta. A csempe előlapjából annak töredezett szélén kívül sajnos semmi sem maradt meg. A töredéken festésnyomot nem lehet látni, viszont a pártázatot borító, vékony sárgás réteg arra utal, hogy az előlapot az égetés előtt egy híg agyagkeverékbe még külön is bemártották. A bástyadísz hátoldala teljesen egyenes, sima, ez alatt pedig töredékes. Mérhető ma.: 5,7 cm, sz.: 3,6 cm, legnagyobb v.: 3,2 cm, az előlap v.: 1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/11. Pécska környéke, vétel Maté luliutól, 1969.

48 29. Kályhacsempe (4. kép 4; 8. kép 11). Sárgásbarna színű, szürke törésfelületű, szemcsés anyagú, mázatlan, négyszögletes, valószínűleg zárt előlapú kályhacsempe egyik szélének — s talán sarkának — töredéke, de nem lehet pontosan meghatározni, hogy a csempe melyik szélének vagy sarkának a darabja. Enyhén előreugró, keskeny léckerettel határolt előlapjának megmaradt részletét domború bordával kialakított körben elhelyezett háromszög alakú formák díszítik. Mindegyik háromszög rövid, egyik végükön összeérő, s így csúcsaikkal a kör közepe felé néző bordákból áll. Harmadik oldalukat az említett körív jelenti. A körben összesen hat ilyen, szimmetrikusan elhelyezkedő háromszög fért el. A csempe sarkában e kör alakú, rozettaszerű díszítőelem mellett egy további ívelt borda is található. Az előlap felületén és a csempe egyenesen levágott külső szélén sárgás színű bevonat látszik, amely az előlap égetést megelőző híg agyagba mártására vezethető vissza. Az előlap hátoldalán az agyaglap negatívba nyomkodására utaló ujjnyomok láthatók, valamint az előlap széléhez ragasztott, keskeny — az előlappal együtt 2 cm széles és 1,2 cm vastag — agyagszalag lekerekített szélének töredékei. Az agyagszalag belső oldalának tövén egyetlen ujj húzással dolgozta össze a még nedves előlap és hátoldal ragasztását a kályhát készítő mester. A töredék mérhető ma.: 4,6 cm, sz.: 5,3 cm, hátmélysége: 2 cm, az előlap v.: 1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/12. Pécska környékéről származik, vétel Maté luliutól, 1969.

49 30. Kályhacsempe (4. kép 5; 8. kép 12). Négyszögletes, mázatlan, áttört előlapú kályhacsempe szélének világosbarna színű, szürke törésfelületű, szemcsés anyagú töredéke. A másik, ehhez nagyon hasonló pécskai töredék (2. kép 6; 6. kép 12) alapján valószínűleg a kályhacsempe alsó szélének része lehetett. Enyhén előreugró, széles, lapos léckeret határolja, melynek belső oldalán vékony, egyenes, háromszögekbe rendezett pálcatagok sorakoznak. Ez a díszítés tölti ki azt a felületet, amely a csempe széle és az ettől 3,3 cm-re húzódó, egyenes vonalú, vízszintes áttörés között megmaradt. Elképzelhető, hogy ezt a felületet — részben vagy egészben — vörösesbarna földfestékkel is díszítették, legalábbis a töredéken látható két, csúcsaikkal lefelé fordított háromszög belső felületén apró nyomokban megmaradt festésrészletek erre utalnak. A kályhacsempe hátoldalából semmi sem maradt meg, viszont az előoldalhoz ragasztott felületének helye jól látszik a töredék alsó szélének vonalában. Az előlap hátoldalán az agyag negatívba nyomkodásakor keletkezett ujjnyomok is megfigyelhetők. A töredék ma.: 3,8 cm, sz.: 4,6 cm, v.: 1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4539/14. Ez is a Pécska környékéről származó leletegyüttes részeként, Maté luliutól való vásárlás útján került a múzeumba, 1969-ben.

50 A korábban közölt (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 278-279, 2. kép 4-5, 6. kép 12, 7. kép 1; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 88, Pl. XII, Fig. 1, 2, Pl. XIII, Fig. 1, 2) és a fentebb felsorolt pécskai leletek mellett másik három — alább ismertetett — tárgyat is meg kell említeni, melyek a ma érvényben lévő nyilvántartás szerint ugyan ismeretlen lelőhelyű tárgyként szerepelnek, viszont többé-kevésbé szintén pécskai lelőhelyre azonosíthatók. Egészen biztos ugyanis, hogy a M.F. 19. és a M.F. 20. leltári számú kályhaszem (4. kép 12-13; 9. kép 7-8) Pécskán került elő (BARBU-HUREZAN-SZATMÁRI 1999, 506, No. 40, 549, No. 40), a M.F. 12451. leltári számú, szintén a múzeum régi anyagából származó darab (5. kép 8; 10. 47 Hasonló (ör edékeket említhetünk például Cs orvosról (SZATMÁRI 1999, 21. kép 1-2, 4). 48 A hasonló pécskai töredékek sorába tartozik. Ld. a 34. jegyzetet! 49 Az itt 10. sorszám alatt ismertetett másik pécskai töredékkel (2. kép 10; 7. kép 4) megegyező típus, a kettőnek még a mintája is azonos. Ld. a 29. jegyzetet! 50 A pécskai leletek közöttfentebb említett 6. sorszámú tárggyal (CMA ltsz.: M.F. 4474/3 — 2. kép 6; 6. kép 12) megegyező típusba tartozik s hasonlósága alapján minden bizonnyal ide sorolható még egy másik, az 5. sorszám alatt említett, három darabból összeragasztott töredék egyik tagjának alsó széle is (CMA ltsz. : M. F. 4493/3 — 2. kép 5; 6. kép II). Ld. még a 24. jegyzetet!