A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

széles, 0,8 cm vastag, lekerekített szélű agyagszalagot ragasztottak. A meglehetősen kis méretben megmaradt csempedarab hátoldalán koromnyomok ugyan nincsenek, de a hátoldal peremének kialakítása miatt a kályhacsempe csakis zárt előlapú lehetett. Mérhető ma.: 11,7 cm, sz.: 5,1 cm, hátmélysége: 4 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4493/2. A Pécska határában lévő egyik csatornánál (la canal) került elő, vétel Maté luliutól, 1967.

33 15. Kályhacsempe (3. kép 5; 7. kép 9). Szögletes bástyadíszekkel tagolt, mázatlan, világosbarna színű, kékesszürke törésfelületű, szemcsés anyagú kályhacsempe pártázatának töredéke. A megmaradt két bástyatag tetejét, elejét és két oldalát, valamint a kiemelkedő tagok közötti felületet barnásvörös földfesték borítja. A bástyadíszek felső, lekerekített szélét egy-egy vízszintes bordával is hangsúlyozták. Az előreugró bástyatagok alatt a kályhacsempe pártázatai másik három, egymás alatt vízszintesen elhelyezkedő, lekerekített szélű borda tagolja. Ezeken festésre utaló nyomokat jelenleg nem lehet látni, s valószínű, hogy itt festés eredetileg sem volt. A vaskos töredék egyenes hátoldalán még a kályhásmester ujjbenyomásai is azonosíthatók, viszont az előlapnak kis részlete sem maradt meg. A töredék mérhető ma.: 6,1 cm, sz.: 6,4 cm, legnagyobb v.: 3 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4493/4. Pécska határa, a csatornánál (la canal), vétel Maté luliutól, 1967.

34 16. Kályhacsempe (3. kép 6; 7. kép 10). Világosbarna színű, szürkésbarna, illetve kékesszürke törésfelületü, szemcsés anyagú kályhacsempe bal felső sarkának és szögletes bástyadísszel tagolt pártázatának töredéke. Az előlap csak négyszögletes lehetett, és bizonyára mázatlan volt. A megmaradt egyetlen bástyadísz felső szélét vízszintes bordával hangsúlyozták, előoldal felőli felülete pedig domború. Két éles szélén kitűnően látszik, hogy fába faragott negatívot használtak. A bástyadísz felső szélének hátoldalán a fazekasmester ujjlenyomatai szintén kivehetők, s ezek is az agyaglap negatívba nyomkodásakor keletkeztek, akárcsak az említett éles vonalú szélek. A bástyatagok közeit még az előlap nyers állapotában éles szerszámmal vágták ki, a kés nyoma ezen a töredéken kitűnően látható. A kiugró dísz alatt a csempe pártázatát három, egymással párhuzamos, vízszintesen futó, lekerekített felületű borda tagolta. Ezek alatt az előlap bal felső sarkának csak kis részlete maradt meg, viszont jól látható rajta, hogy a csempét a bal szélén két, lépcsős léckeret határolta. Az alsó lépcső a pártázatot díszítő legalsó bordával van azonos szinten, a második lépcső pedig a középső bordával. A kályhacsempe hátoldalának csupán a felső széléből maradt meg kis töredék, így ebből az egész hátoldal formájára, szerkezetére nem lehet következtetni. Az előlaphoz ragasztott hátoldal indítása ugyanakkor például a sarkadi, lovat ábrázoló kályhacsempe hátoldalához is hasonlítható (SZATMÁRI 1997,4. kép 1-2), ez alapján pedig eredetileg e pécskai darab is zárt előlapú, hátul nyitott hátrésszel kialakított kályhacsempe lehetett eredetileg. Mérhető ma.: 8,1 cm, sz.: 5,6 cm, hátmélysége: 4,3 cm, az előlap v.: 0,4 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4493/5. Pécska határában, egy csatornánál (Pecica, canal) kerülhetett elő, s Maté luliutól vásárlás útján jutott a múzeumba, 1967-ben.

35 17. Kályhaszem (3. kép 7; 7. kép 11). Alacsony, kerek, tálka alakú, világosbarna színű, finoman soványított kályhaszem közepének szürke törésfelületű darabja. Vékony aljának belső oldalát két koncentrikus kör mentén haladó borda díszítette. A belső, szélesebb bordát ferde, sűrű bevagdosások tagolták, a külső, keskenyebb bordát pedig ritkább közű benyomkodások. Aljának hátoldala egyenes. A töredék mérhető h.: 5,2 cm, sz.: 2,1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4493/6. Pécska határában, az egyik csatornánál (la canal) került elő, s ezt is Maté Iuliu adta el a múzeumnak 1967-ben.

36 18. Kályhacsempe (3. kép 8; 7. kép 12). Világosbarna színű, kékesszürke törésfelületü, szemcsés anyagú, mázatlan kályhacsempe bástyadísszel tagolt pártázata középső részének töredéke. Egyetlen bástyatagjának felső szélét vízszintes bordával hangsúlyozták, hátoldala kivételével pedig teljes felületét élénk barnásvörös festéssel díszítették. A festés a pártázat legfelső bordáját is befedi, viszont az egyes bástyadíszek közeit ennél a kályhacsempénél valószínűleg nem festették be. A pártázatot e darabnál — a már említett hasonló daraboknak megfelelően — szintén három, egymással párhuzamosan futó, vízszintes, lekerekített szélű borda díszíti. Az alsó két borda felületét sárgás színű bevonat fedi, de ez valószínűleg nem festésre vagy meszelésre utal, hanem annak a híg agyagrétegnek a kiégetett nyoma, amelyet még égetés előtt vittek fel az előlapra. Sajnos a kályhacsempe előlapjából semmi sem maradt meg. A töredék hátoldala sima, egyenes, az alsó, előlap felőli széle azonban már ívelődik. A csempe ragasztott hátoldalára utaló részlet nem áll rendelkezésünkre. A töredék ma.: 6,8 cm, sz.: 4,1 cm, legnagyobb v.: 2,8 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4493/7. Ez is a pécskai csatornától (locul „canal"), Maté Iuliu révén, s a múzeum 1967. évi vásárlásának köszönhetően került a gyűjteménybe.

37 19. Kályhacsempe (3. kép 9; 8. kép 1 ). Ez is az előző típusba sorolható, világosbarna színű, kékesszürke törésfelületü, szemcsés anyagú, mázatlan kályhacsempe bástya33 Anyaga, kidolgozása, festése hasonlósága alapján az előző két töredékhez sorolható. 34 A forma igen általános, és sok helyen előfordul. Az alább említett pécskai és simándi hasonló töredékeken kívül vö. még pl. SZATMÁRI 1994. 4. kép 1-3; SZATMÁRI 1997, 4. kép 1-3, 8. kép 1-3; MRT 10,149.

1.1-4, 151. t. 6, 11, 152. t. 1, 3-4, 153. t. 7, 155. t. 1-2,156. t. 1, 3, 157. t. 1-2; GYUCHA-MEDGYES1-SZATMÁR11999, 37. kép, 123! 35 Ld. az előbbi jegyzetet! 36 Hasonló típust képviselhetett pl. a korábban közölt erdőhegyivel (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277, 1. kép 8, 6. kép 8; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 86, Pl. VIII, Fig. 1, 2). A további párhuzamokhoz ld.: HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 277; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 97, HJ., továbbá: PUSZTAI 1995, 1. kép 7-8, 2. kép 1-2. 37 Ld. a 34. jegyzetet!