A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HUREZAN G., Pascu – SZATMÁRI Imre: Az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye II.

6. Kályhacsempe (2. kép 6; 6. kép 12). Négyszögletes, áttört előlapú, világosbarna színű, szemcsés anyagú, kékesszürke illetve szürkésbarna törésfelületű, mázatlan kályhacsempe jobb alsó sarkának töredéke. Alul sima, széles, oldalt viszont csak keskeny léckeret szegélyezi. Az alsó keret belső szélével párhuzamosan vízszintes borda fut, e fölött pedig egy 2 cm széles felületet ferde, egymásba forgatott háromszögeket kialakító, egyenes bordák töltenek ki. A háromszögek fölött a csempe előlapját egyenesre vágták, a saroknál viszont törésfelület látható. Az előlap felületén kisebb foltokban itt is fehér foltok — meszelés nyomai vagy a talajból származó meszes lerakódások — látszanak. A hátoldalnak csak az előlaphoz ragasztott keskeny töredéke maradt meg, eredetileg azonban ez félköríves lehetett. A töredék mérető ma.: 3,5 cm, mérhető sz.: 7,5 cm, hátmélysége: 2,3 cm, az előlap v.: 1 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4474/3. Pécskáról való, vétel útján került a múzeumba Maté luliutól, 1967-ben.

25 7. Kályhacsempe (2. kép 7; 7. kép 1). Zárt előlapú, világosbarna színű, mázatlan, valószínűleg négyszögletes kályhacsempe kékesszürke törésfelületű, szemcsés soványítású darabja. Talán a csempe egyik szélének töredéke. Vaskos, domború díszítésének részlete csekély méretű ahhoz, hogy az eredeti formát meg lehessen határozni, így a kályhacsempén a minta pontos elhelyezkedése is bizonytalan. Az előlapot díszítő megmaradt részlet háromágú, domború formát mutat, melyek közül kettő hosszú, lekerekített végű, egy pedig rövidebb, laposabb s elkeskenyedő. A kályhacsempe feltételezett egyenes széle elvékonyodik, s kissé előrehajlik, de mindenütt töredezett szélű. A kissé kormos felületű hátoldalon megmaradtak a negatívba nyomkodásból eredő ujjnyomok, a fazekasmester ujjlenyomataival együtt. Az előlaphoz ragasztott hátoldalból semmi sem maradt meg, annak formájára semmilyen töredékrész nem utal. Mérhető ma.: 6,7 cm, sz.: 7,9 cm, v.: 0,6-2 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4474/4. Pécska határa, vétel Maté luliutól, 1967.

26 8. Kályhacsempe (2. kép 8; 7. kép 2). Mázatlan, áttört előlapú, világosbarna színű, kékesszürke törésfelületű, szemcsés anyagú kályhacsempe közepének töredéke. Alsó és felső széle törött, két másik szélének ívelt vonala pedig levágott. Előoldalán csúcsban végződő, háromszög alakú bordák, ezek két oldalán pedig talán levélmotívumok láthatók. Eredeti díszítése bizonytalan, mint ahogy az sem egyértelmű, hogy a törött felületek közül melyik esett eredetileg fölül, s melyik alul. Az előlap hátoldalán jól kirajzolódnak az agyaglap negatívba nyomkodásából visszamaradó ujjnyomok, a kályhásmester ujjlenyomataival együtt. Az agyaglap hátoldala foltosán kormos, ami furcsa, hiszen a csempe előlapja egyértelműen áttört volt. A kályhacsempe előlaphoz ragasztott hátoldalára vonatkozóan semmilyen adattal nem rendelkezünk. A töredék mérhető ma.: 6 cm, sz.: 9,8 cm, v.: 1,2-1,8 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4474/5. Pécskáról származik, ez is Maté luliutól, vásárlás útján került a múzeum gyűjteményébe, 1967-ben.

27 9. Kályhacsempe (?) (2. kép 9; 7. kép 3). Két, eddig teljesen külön tartott, eltérő leltári számokkal kályhacsempeként beleltározott, viszont egymással egyértelműen összeilleszthető, s a feldolgozás során összeragasztott, világosbarna színű, durva anyagú, vaskos agyaglap töredéke, amely ha nem is volt egyértelműen kályhacsempe, mégis lehet kályha tartozéka, díszített tapasztása. Eredeti funkciója, szerepe azonban bizonytalan. Egyik oldala kétségtelenül igényesen formázott, íves bordadíszítéssel és mellette lévő sima, szintén ívelt szélű, homorú felülettel tagolt. A bordadísz felülete önmagában is megosztott, egy vékonyabb illetve egy vastagabb, egymás mellett ívelten futó, lekerekített tetejű bordából áll. A mindenütt töredezett szélű agyaglap hátoldala teljesen sima, egyenes, helyenként pedig kormos is. Mérhető h.: 15,5 cm, sz.: 6 cm, v.: 1,2-2,4 cm (15-16. század). CMA ltsz.: M.F. 4474/6, 4539/4. A leltárkönyvi bejegyzések szerint mindkettő származási helye Pécska határa, s Maté luliutól vásárolta meg a múzeum. A vásárlás időpontja a bejegyzések szerint — a leltári számok sorrendjében — 1967, illetve 1969.

28 10. Kályhacsempe (2. kép 10; 7. kép 4). Négyszögletes, zárt előlapú, világosbarna színű, mázatlan kályhacsempe egyik sarkának szürke törésfelületű, szemcsés anyagú töredéke. Nem lehet pontosan eldönteni, hogy a csempe melyik sarkán helyezkedett el. Egyik szélén sima, a másikon ennél keskenyebb és lekerekített szélű léckeret határolja. Az előlapot kerek rozetta díszíti, melyet domború bordákkal alakítottak ki: az egyes szirmokat a körbe foglalt kisebb, a körívre támaszkodó, csúcsaikkal a kör közepe felé fordított háromszögek jelképezik. A rövid, egyenes bordákból kialakított háromszögek középső felületét a csempe előlapja képezi. A külső szélén bemélyített vonallal kísért rozetta összesen hat, háromszög alakú szirmot egyesített, a csempe sarkát pedig kisebb, domború dísz töltötte ki. Egyedül ez utóbbinak a felületén maradt meg a kályhacsempe előlapját egykor díszítő barnásvörös festés apró részlete. A csempe hátoldalát keskeny — az előlappal együtt 2,2 cm széles és 1,1-1,5 cm vastag — agyagszalag jelenti, amelynek széle lapos, enyhén lekerekített. A kályhacsempe szélét egyenesen, de hátrafelé szűkülve kissé ferdén vágták le, s itt az oldalsó felületét sár25 Hasonló ehhez az alább részletezett M.F. 4539/14. leltári számú töredék (4. kép 5; 8. kép 12), illetve az előbb említett M.F. 4493/3. számú darab alsó széle (2. kép 5; 6. kép 11). 26 Pontos párhuzama nem ismert. 27 Jellegében és kidolgozásában rokonságot mutat az alább felsorolt, szintén pécskai, M.F. 4539/10. leltári számú kályhacsempe-töredékkel (4. kép 2; 8. kép 9), de megemlíthetők a sorban a csorvási darabok is (SZATMÁRI 1999,133,21. kép 1-4). Lehetséges viszont az is, hogy olyan kályhacsempe felső, gótikus megformálású részének töredéke, mint amilyen a budai, pécsi vagy éppen a Szarvas környéki lehetett, természetesen népies kivitelben (HOLL 1958, 261, 83-84. kép; SZATMÁRI 1985, 77, XI. t. 5). 28 Pontos megfelelőjét nem ismerjük.