A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

a leletekben (FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 60, No. 792). A következő ismert lelőhely a Krecsmarik Endre által ismertetett Békésszentandrás-Pálinkás-ér (Krecsmarik Kákapuszta néven említette) mellett fekvő temető. Az itt lévő halottakat Krecsmarik helyszíni szemléje előtt már megbolygatták. A magaslat valamikor rézkori sírt, illetve népvándorlás kori leleteket is rejtett (MRT 8, 88). Az itt talált temető azonban bizonyosan a 10. században kezdődhetett, s folytatódott a következő évszázadban is. A 10. századra utal a Krecsmarik által ismertetett lovassír, melynek mellékletei közt még megtalálható az előkerülésekor is rossz állapotban lévő vas csikózabla és vaskengyel, melynek „fültöredékei trapéz idomot mutatnak" (KRECSMARIK 1913, 31). Az előkerült szórványleletek egy része is arra utal, hogy a dombtetőn kiforgatott sírok a temetőt használó közösség 10. század végén eltemetett tagjait rejtették. A helyszínre érkező kutató már csak a kubikusok beszámolójából tudta meg, hogy addig 35-40 sírt találtak, amely szám az ottléte alatt további 5 sírral nőtt. Ezek a sírok jórészt melléklet nélkül kerültek elő, kivéve az 1., koporsós halottat, aki mellett egy Árpád-kori érmét leltek. Az előkerült leleteken felbuzdulva Krecsmarik 1912 őszén, szeptember végén további 5 sírt bontott ki, melyek jórészt szintén melléklet nélkül kerültek elő. Az összes lelet egy bronz haj karika volt. A Krecsmarik által feltárt és a helyszíni szemle idején megfigyelt sírok a temető 11. századi részét alkothatták. Erre utal a munkások által feltárt sírban lelt, valószínűleg halotti obulusként adott, Árpád-kori pénzérme, melynek a „betűnyoma" I. András vereteihez köthető Krecsmarik szerint (KRECSMARIK 1913, 28). E lelőhely közelében egy alacsonyabb magassági ponton, amely neve ma Békésszentandrás-Szőlők-mellye, feküdt a következő 10-11. századi temető. A lelőhelyről előkerült 4 sírból származó leletek közt voltak szarmata darabok is, és egy 10. századra datálható, préselt ezüstrozetta, valamint pántgyűrű (MRT 8, 79; JUHÁSZ 1996, 157).

56 Békésszentandrás határához is köthető még egy azonosítatlan lelőhelyről előkerült régiség. 3 db „ovális alakú díszítésekkel ellátott aranylemezről" van szó, melyeket Krecsmarik Endre említett meg utólagos beszámolók alapján. Ö ezeket a lemezeket honfoglalás kori süvegdíszeknek tartotta, ezt azonban sajnos a leletek hiányában sem megerősíteni, sem megcáfolni nem lehet. Ha a lemezek tényleg a 10. századra keltezhetők, akkor egy gazdag honfoglalás kori temető emlékeit jelezték, s nem elképzelhetetlen Jankovich B. Dénes felvetése sem, hogy esetleg ez a lelőhelye a szarvasi ismeretlen lelőhelyü karperecnek is (MRT 8,97). Szarvas körzetében tovább sűrűsödnek a leletek. A legnyugatibb lelőhely a mai településtől délre fekvő Szappanos, ahol a nagy kiterjedésű neolit telepen négy 10-11. századi köznépi sír került elő. Az első középkori sírt még 1913-ben találta itt Krecsmarik, aki ekkor még a Körös-kultúra halottjának vélte a sírban nyugvó nőt (G sír), majd az 1915-ben folytatott ásatások alkalmával fellelt gyermekcsontvázat (H sír) már mint „honfoglalás kori időkből származó" leletet jegyezte fel. A következő középkori sír 15 évvel később, az utolsó ásatása alkalmával került elő. Ekkor egy újabb gyermeksírt (I sír) fedezett fel, amelynek a koponyája mellett „sárgarézből készült halántékgyűrű" volt. A kutatók szerint minden bizonnyal a középkori sírok közé tartozhatott a J sír is, amelynek csak a karcsontja maradt meg (MRT 8, 382-383). A hajkarika nyomán a temető minden bizonnyal all. században volt használatban,

57 azonban arról, hogy voltak-e előzményei, s az 1100-as években meddig használták, semmi biztosat nem tudunk. A következő lelőhely a dolgozatban elemzett Tessedik Sámuel utca. A feltárt 11 sír tanúsága szerint az ide temetkező közösség tagjai a 10. század második felében kezdtek ide temetkezni, s még a 11. század elején is használták a temetőt. A temető jó része minden bizonnyal a folyamatos építkezések során, már a 19. században megsemmisülhetett. A temetőhöz közel, attól mintegy 300 méterre, a mai Bacsó Béla utcában, 1926-ban, építkezéskor talált sírt Krecsmarik Endre honfoglalás korinak vélte. A melléklet nélkül előkerült csontváz pontos korát, egyéb leletek híján, igencsak bajos meghatározni, s így a korszakba sorolása is kérdéses. Abban az esetben, ha a sír mégis ehhez az időszakhoz tartozna, akkor sem a Tessedik Sámuel utcai temetőnek egy újabb sírjáról lenne szó, mert a két hely 56 Makkay János és Jankovich B. Dénes a terepbejárások alkalmával számos Árpád-korra keltezhető edénytöredéket talált. A terület viszonylag közel fekszik a Pálinkás-érhez (500 m), ezért a topográfia munkatársai nem tartották elképzelhetetlennek hogy valójában ezen a területen helyezkedett el a Krecsmarik által 1913-ban lokalizált kákapusztai temető. 57 AS végű bronz hajkarika a Magyar Nemzeti Múzeumba került (MNM Népvándorláskori Napló 11. 106), az azóta elveszett hajkarika leltári száma: MNM KO 1952.28.1.