A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

AZ ELEMZETT TEMETŐK FÖLDRAJZI ES TORTENETI-REGESZETI KÖRNYEZETE, HELYÜK A RÉGIÓ 10-11. SZÁZADI LELETEI KÖZT A Körös folyók menti területen a mai napig megfigyelhetők a hajdani árterek, nagy területű mocsarak, szigetek helyei (JANKOVICH 1996, 305-307; RÉVÉSZ 1997, 180; HAVASSY 2000, 16). A szabályozáskor szárazra került részeket sok helyen még a mai napig élő vizek szabdalják. A nagy kiterjedésű vízjárta területek meglétének magyarázata, hogy a Hármas-Körös, amely ezen a területen bővül ki a Berettyóval, lelassulva nagy hordalékhalmokat rakott le. A 10. században e vidéken, hasonlóan más korabeli magyar szállásterülethez, a honfoglalók a folyó, jelen esetben a Körös vagy a nagyobb víz borította területek mellé települtek (MRT 8, 6. térkép). A topográfiai kutatások nyomán jól kirajzolódik az a homokos hátság, amely a Hármas-Köröstől délre, kelet-nyugati irányban húzódik (KOVALOVSZKI 1960, 36). E területről már Anonymus is megemlékezett, aki gesztája szerkesztésekor arról szólt, hogy a Mén-Marót ellen hadba vonuló Árpád vezér serege a Körös folyón Szarvasnál (Szarvas-halomnál — Möns Cervinus) kelt át.

54 Anonymus adata ez esetben jól összevethető a régészeti leletekkel. A Szarvas-halom, amely a hajdani Szarvas település központját alkotta, szintén ilyen magasan fekvő rész volt. Ez a kiemelkedés, hasonlóan a mai Tessedik Sámuel utcában fellelt temető helyéhez, azon területhez tartozik, ahol már a 10. században jelentős népesség telepedett meg. Ezen a vidéken, a Körös bal partján, a mai Öcsödtől keletre, a nagyobb halmokon, homokdombokon húzódik a 10—11. századi temetők sora. A területen egymást követő temetőket néha csak pár száz méter távolság választotta el, de átlagosan 3 km-re vannak egymástól. Dél felé haladva, Mezőberény irányában egyre elszórtabb temetkezések jelzik az itt élő csoport hajdani szálláshelyeit. A Körös folyó mint természetes határ, e csoportot egyben elválasztja a szeghalmi térség területén megtelepült csoporttól is, ami szintén jól körülhatárolható az eddig ismert leletek elhelyezkedéséből. Öcsöd határában három temető ismert, de ennél minden bizonnyal több 10—11. századi temető lehet még itt. A Kováshalom lelőhelyen, többéves tervásatás során feltárt neolit település felett az ásatást vezető Raczky Pál egy 11. században kezdődő köznépi sírmezőt talált. A feltárt 91 sír leletei a 12. század első feléig használt temetőre utalnak (RACZKY 1987, 64).

55 Valamivel korábbi időszakból származnak az 1900-as évek elején, a közelben, Békésszentandrás-Mogyorós-halom lelőhelyen Csallány Gábor által, a folyószabályozáskor megmentett leletek. A Csallány által feltárt fegyveres férfit a 10. század második felére keltezi a melléklete. A sírban talált leletek: egy kard, 1 db nyílcsúcs, trapéz alakú vállas kengyelpár, oldalpálcás zabla és bronz karperec. A leletegyüttes egy szarmata temető sírjai közt volt, egy kései avar temetkezéssel egyetemben (CSALLÁNY 1899; MRT 8, 59, 61, 14-15. j.). Öcsöd határában került elő az a sír is, melynek veretes övét Csal lánynak csak nagy nehézségek árán sikerült megszerezni, s azt is csak két részletben. Sajnos a 15 db bronzverettel díszített öv pontos lelőhelyét már ő sem tudta, így a lelőhely azonosítása ma még nehezebb (CSALLÁNY 1905, 35-36; SUPKA 1908, 281; BÁLINT 1991, 245, No. 202, 240. Taf. LXII. 14-16). Minden bizonnyal nem a fentebb említett két lelőhely valamelyikéről származott a lelet. A Kováshalomról biztos nem, mert az oda temetkezők csak all. század első felében nyitották meg temetőjüket, míg az övveretes sír biztosan 10. századi temetkezéshez tartozott. A szentesi múzeum gyűjteményébe, a század elején, szintén Öcsöd megjelöléssel került be két kisebb és két nagyobb haj karika. A leletek a honfoglalás kori leletkataszter megjegyzése szerint a Kendereshalomról, Bakay Endre szőlőjéből valók (FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 60. No. 790). Nem tudni pontosan, hogy mely lelőhelyhez tartoztak azok az öcsödi leletek, melyek pontos megjelölés nélkül kerültek be a szentesi múzeum gyűjteményébe. A leletanyagból (nyakperec, S végű haj karika, bronz karperec) annyi azonban kiderül, hogy vagy valamelyik, a 10. század második felében, all. század elején használt temetőből valók, mint a Kendereshalom vagy a Kováshalom, esetleg a ma Békésszentandrás határához tartozó Pálinkás-ér menti lelőhely, de az sem elképzelhetetlen, hogy egy ezektől különálló temető emléke őrződött meg ezekben 54 „ ipsi precedentibus Siclis una contra Menumorot equitare ceperunt fluvium Cris in Cervino Monte transnataverunt et inde equitantes iuxta fluvium Teker u castra metati sunt" (SRH 1, i02-103, I.j.). 55 A temető megismerésének lehetőségéért Raczky Pálnak és Laszlovszky Józsefnek tartozom köszönettel.