A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

részén megtalált öt sír (6—10. sír) all. századra helyezhető. A feltárt sírok soros elrendeződésűnek tűnnek. A temető nyugati szélén fekvő sírok két sorba rendeződnek, míg a keleti részen feltárt öt kései sír egy sort alkot. A leggazdagabbnak a tulajdonos által megtalált és Palov által megmentett 1-2. sír tekinthető. A két nő bolygatott sírja közül minden bizonnyal a lóval, lószerszámmal és rombusz alakú, arany ingnyakdíszekkel eltemetett nő tekinthető a rangosabbnak. Mögötte áll a kéttagú csüngős ingnyak véretekkel és ezüst ruhaveretekkel elhantolt, a 2. sírban nyugvó hölgy. Lényegesen szegényebb volt az ezektől délebbre lelt 3. sírban nyugvó nő, akinek a melléklete mindössze két bronzhuzalból kialakított sima hajkarika volt. A 4. sírban nyugvó gyermek mellől nem került elő egy tárgy sem, míg az 5. sírban nyugvó férfinak a közösségen belüli helyzetéről, összehasonlítás híján, csak keveset mondhatunk. A bolygatott sírban lelt tegez és 4 db nyílcsúcs mindenesetre arra utal, hogy az eltemetett katonáskodott. A Krecsmarik által megmentett sírok is ebből az időszakból valók. A temetőn belüli helyzetük azonban temetőtérkép híján, s a későbbi nagyfokú bolygatás következtében ma már nem állapítható meg. A sírokban talált leletek, a sima haj karika, a fegyvermelléklet, a kutyacsontok, a fonott bronz karperec mind arra utalnak, hogy e halottak a 10. század második felében lelték meg végső nyughelyüket. A pogány temetkezési szokásokra utalnak a 3. sírban talált kutyacsontok és a 7. sírban lelt lócsontok. A sírok közül a legkiemelkedőbb a 7. sírban nyugvó férfi volt. Az eltemetett mellett nem csak a fegyvereit helyezték el, hanem a lovát és a lószerszámzatát is. A másik két, feltehetően férfisír (2., 4. sír) ennél lényegesebben szegényebb mellékletű volt. A 2. sírban lelt vastárgyról Krecsmarik feltételezte, hogy tegez vasmerevítésének a része volt. Amennyiben elfogadjuk Krecsmarik elgondolását, akkor minden bizonnyal ez is egy fegyvermellékletes sír volt. A 4. sírban nem került elő semmilyen tárgy. Ennek oka minden bizonnyal a Krecsmarik által említett bolygatás lehetett. A szerény mellékletű női sírok (1., 3. sír) tárgyai jórészt hosszú ideig változatlan formában meglévő ékszerek (sima hajkarika, kerek átmetszetü, hegyesedő végű bronz huzalkarperec) voltak. A 3. sírban lelt egyik karperec arra utal, hogy e sírok is a század második felére keltezhetők. A fonott, spirálisan összetekert végű bronz huzalkarperec a kutatás álláspontja szerint a 10. század második felében került a honfoglaló magyarokhoz (MESTERHÁZY 1993,456,467). Az előkerült két gyermek (5-6. sír) mellett nem volt melléklet. A temető kései, 11. századi részét alkották a 6—10. sírok. A feltárt öt sír nagy része melléklet nélküli temetkezés volt. A kései datálásra nem csak a 6. sírban nyugvó hölgy bordázott S végű bronz haj karikája utal, hanem a síroknak a korai temetkezésektől való távolsága is. A temető használatának a kezdete a 10. századra tehető. Az azonban, hogy már a század első felében is temetkeztek-e ide, nem állapítható meg. A feltárt sírok leletanyagának többsége a 10. század folyamán általánosan használt tárgyakból áll. Nem állapítható meg teljes bizonyossággal az sem, hogy a 1-2. sírt a század első vagy második felére keltezhetjük-e. Valószínűleg a 10. század középső harmadában temették el a két nőt. A temetőt a Tessedik Sámuel utcai sírmezönéi lényegesen tovább használták. A sírok egy része minden bizonnyal 10. századi, amint erre a 6. sírban lelt haj karika is utal. A temetkezés lezárása, a megnyitáshoz hasonlóan, nem állapítható meg pontosabban.