A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

töredék is. A közel 10 cm hosszú töredék a szablya pengéjének egy rossz megtartású darabja. A fegy­ver a lószerszámos, lovas férfisír mellékleteként került elő. A szarvasi temetőkbe temetkező 10—11. századi közösség a leletek alapján A Tessedik Sámuel utcában előkerült sírok soros elrendezésűek. A sírsor valószínűleg mind északi, mind pedig déli irányba folytatódott. Ezt erősíti a Juhász Irén által 1988-ban feltárt két sír is. A sírsor déli részén minden bizonnyal több sír elpusztulha­tott a Béke utcai lakóház építésekor. Kérdéses ma­rad az is, hogy egy sírsor alkotta-e a temetőt, úgy, mint ahogy az megfigyelhető volt már a bezdédi (JÓSA 1896; LÁSZLÓ 1944; RÉVÉSZ 1991, 621, 634), kenézlői II. (FETTICH 1931; LÁSZLÓ 1944, 128-134, 143-149; RÉVÉSZ 1991, 622, 637) vagy a karosi III. te­mető (RÉVÉSZ 1996, 33-38, 40, 196-198) esetében, vagy pedig esetleg több sírsor is volt. Annak lehetőségé­re, hogy további sírok is tartozhattak a temetőhöz, nem csak az 1915-ben megtalált, illetve a Juhász Irén által feltárt vázak utalnak, hanem az ásatás­ról készített helyszínrajz is (1. kép 2). A rajzon jól láthatók Gazdapusztai mértani rend szerint húzott kutatóárkai, melyek a megtalált első sírt követték mindkét irányban. Ezek alapján még az sem bizo­nyos, hogy egy szabályos sírsorból állt a temető, s nem pedig sírcsoportokból. A temető egyes sír­jainak bolygatottsága miatt, illetve a temető rész­leges feltárásából kiindulva teljes bizonyossággal nem állapítható meg, hogy mely sír rejtette a kö­zösség vezető személyét. A veretes öv alapján min­den bizonnyal ez a személy a 8. sírban eltemetett férfi lehetett. Ezt a sírt a feltárt sor déli végén ta­lálta meg Gazdapusztai. Az sírsorban eltemetett további férfiak nagy része mellett (1., 2., 6. sír), egy kivételével (7. sír), megtalálható volt a ló, a ló­szerszám és a fegyvermelléklet. Ezek a harceszközök a legtöbb esetben, három sírnál, nyílcsúcsokból és a nyílvesszők tárolására szolgáló tegezből álltak, egy esetben pedig egy szablya töredékéből (1. sír). A szablyás sír esetleges más fegyvermellékletéről a nagyfokú bolygatottság miatt nem rendelkezünk in­formációval. A mellékletek alapján e férfiak fegyve­res, a hadi vállalkozásokban szerepet kapó személyek lehettek. A katonai szerep fontos volt az eltemetettek, illetve azok családtagjai számára is, amint arra a fegyverek utalnak. A 7. sírban nyugvó férfi szegé­nyes melléklete (egy ezüstrozetta töredéke) alapján elválasztható a fentebb említett férfiaktól. A női és gyermeksírok melléklete szegénye­sebb, mint a férfisírok alapján várnánk. Egy sírból sem került elő lócsont vagy lószerszám. A leggaz­dagabb női sír az 5. sírban eltemetett, gyöngysor­ral, karperecekkel díszített ruhát viselő hölgy volt. A másik két női sír jóval szegényesebb mellékletű. Az ezüst haj karikával és 3 db apró ezüstpity kével a 9. sírban eltemetett nő ugyanúgy a sírsor szélén he­lyezkedett el, mint a Juhász Irén által feltárt 10. sír­ban nyugvó hölgy. A gyermeksírok is szegényesek voltak. A női sírokhoz hasonlóan e sírokban is a leggyakoribb tárgynak a gyöngy számított (3., 4. sír). Nem állapítható meg, hogy hány család hasz­nálta a temetőt. A temetőről készült helyszínrajz alapján kecsegtető lehetőségnek látszik az egymás mellett lelt 8., 5. és 4. sírt egy családnak tartani. E lehetőség mellett nem csak a sírok egymáshoz való közelsége szólhatna, hanem az is, hogy a legjelen­tősebb 8., férfisír mellett, a női sírok közül az 5. sír a leggazdagabb. Antropológiai és szerogenetikai elemzések hiányában azonban e feltevés nem dönt­hető el. A temető megnyitásának időpontja a teljes te­mető ismeretének hiányában nem állapítható meg. A 2. sírban talált trapéz alakú vállas kengyel és az 5. sírban talált pödrött végű bronz huzalkarperec alapján a Gazdapusztai által feltárt sírok a 10. szá­zad második felére helyezhetők. A többi sírban ta­lált melléklet nem mond ellent ennek a keltezés­nek, mivel ezek a 10. században általánosan használt típusok voltak. Nincs egy olyan archai­kusnak tekintett tárgy sem, ami alapján a feltárt sí­rok bármelyike az első generációhoz kapcsolódna. Nem tekinthető ilyennek a zablapecek sem, amely egyedi jellege ellenére mindennapi tárgy lehetett, amint arra Dienes István tanulmánya is figyelmez­tet (DIENES 1966, 221-227). A temető lezárását jelentő időszak ugyanazon okból kifolyólag nem állapítható meg, mint ami miatt a megnyitás ideje. A Juhász Irén által feltárt, melléklet nélküli gyermeksír és a csak kauricsi­gát tartalmazó 10., női sír alapján nem elképzelhe­tetlen, hogy a temetőbe all. században is temet­keztek. A Velki-halmon feltárt temetőrészletről a le­írásában már említett okok miatt szintén kevés in­formáció áll rendelkezésre, nem különíthetőek el a területén kisebb csoportok, családok. A temető­töredék két részre bontható. Az 1-5. sír és a Krecs­marik által feltárt sírok a temető korábbi, 10. századi részére keltezhetőek, míg a temető keleti

Next

/
Thumbnails
Contents