A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

LA NGO Péter lönböznek a már ismertetett 1. sír pitykéitől. Eltérést jelent a sima, mélyített perem. Méretüket tekintve is kisebbek, mint az előbb ismertetettek. Míg a Szarvas-Velki-halom 1. sírjában a veretek nagysága 1,6 cm volt, ezek a veretek 1,7 cm átmérőjűek voltak. A díszekről megállapítható, hogy mind a két esetben hosszabb ideje használták azokat sírba tételüket megelőzően. Ha kézbe vesszük a darabokat, akkor az is jól látszik, hogy az 1. sírhoz tartozó veretek valamelyest kopottabbak, s akad köztük sérült darab is. A mélyített peremű veretek azonban kevésbé voltak viseltesek. Eltért a két veretsor rögzítési módja is: míg a mélyített peremű daraboknál szalagfüleket alakítottak ki, addig az 1. sírhoz kapcsolt nagy és kisebb méretű véreteknél szegeccsel és bronz ellenzőlemezekkel fogatták fel a véreteket. Ezek nyomán úgy vélem, talán tovább csökkenthető a sírhoz nem köthető, bizonytalan lelőkörülményü tárgyak száma, a Velki-halomnál feltárt temetőrészlet esetében. A mélyített peremű veretek ezek szerint minden bizonnyal a 2. sírban nyugvó hölgy ruháját ékítették, s nem kapcsolódtak az 1. sírhoz kapcsolt díszekhez. Vékony ezüstlemezből préselt rozetták. A préselt ezüst, ritkán arany ruhadíszek főként a Maros-Tisza-Körös-vidéken és a Duna-Tisza közének középső sávjában élt csoportok viseleti tárgyai voltak (DIENES 1965, 145; BÁLINT 1971, 80-81; BÁLINT 1991, 135, Taf. XLIV 5, 265). Ezek a díszek általában a ruha gazdagságát emelték ki, de voltak olyan ezüstrozetták is, melyek a tegez fúggesztőszíjának a díszei voltak. Nem egy esetben szövetmaradványok is előkerültek a kaftándíszként használt rozettákhoz rozsdásodva (BÁLINT 1971, 72-73; GULYÁS 1971, 116-119; T. KNOTIK 1971; BÁLINT 1991, 108-109). A dolgozatban vizsgált szarvasi temetők közül két sírból kerültek elő ilyen ezüstrozetta töredékei. A Tessedik Sámuel utcában, a 7. sírban eltemetett férfi bal válla mellett vált ismertté egy töredékes darab. A megmaradt töredékek alapján csak annyi állapítható meg, hogy a rossz minőségű ezüstből készített rozetta szegélye domború volt és a peremét enyhén behajlították. A Velki-halomnál előkerült rozettáról is keveset tudunk. Az egyik rozetta épen maradt, míg a másikból már csak 10 apró töredék tanulmányozható. A ruhadíszpár ez esetben is a megbolygatott két sír valamelyikében volt, ezen daraboknál az már eldönthetetlen, hogy melyikben. Minden bizonnyal az egyik hölgy kaftánját vagy valamelyik kiegészítő ruhadarabját díszítette a két veret. A préselt ezüstrozettákat aranyozták, majd négy helyen átlyukasztották. Ezek a lyukak szolgálhattak a szív alakú mintázattal és gyöngy sordíszes szegéllyel díszített ékszerpár rögzítésére. A kutatás álláspontja szerint elsősorban a rangosabb középréteg asszonyai viseltek ilyen ékszereket és — ha kisebb arányban, de — előfordultak köznépi temetőkben is (BÁLINT 1991, 139, 248. j.). Fülesgombok. A fúlesgombok a 10. századi magyarságnál, még a leggazdagabb sírok esetében is, kivétel nélkül bronzból készültek. Általában nyomott gömb alakúak és díszítetlenek. Előfordulnak még üreges testű gombok, illetve füles félgombok. A leletanyagban kisebb számban, de megfigyelhető az öntött, gyűrűs testű dudorsorral díszített gombforma is (MESTERHÁZY 2000, 211). A szarvasi temetőkben a két leggyakoribb típus a tömör és az üreges testű változat volt. Ezeknek a gomboknak a segítségével sok esetben megállapíthatóak a különböző szabású ruhák közti különbségek is. Sajnos azonban a szarvasi leletek nem szolgáltak ilyen megfigyelés lehetőségével. A két temetőben egy-egy sírból kerültek elő. A Velkihalomnál a feltárt sírok közül a leggazdagabb két sír valamelyikében lehetett a két félből öntött bronz fülesgomb. A fülesgomb és a hasonló kialakítású félgomb érdekessége, hogy nem a szokásos módon, két hosszába öntött félgömbből készült, hanem két, keresztbe metszett darabból. Az egyik gomb forrasztása gyengébbre sikeredett, így annak már csak az alsó fele jutott el a múzeumba. Az ép darabon azonban jól látható, hogy a hosszába öntött daraboktól eltérően, a fület nem a gombbal együtt öntötték, hanem utólag forrasztották hozzá. A Tessedik Sámuel utcai temetőrészben 5 db fülesgomb volt. A gombok egy sírból, az 5. sírban fekvő nő nyakláncáról, vagyis nem eredeti viseleti helyükön, hanem nyakék részeként kerültek elő. Szőke Béla összefoglaló munkájában úgy vélte, hogy a gyöngyök közt előkerülő gombok az ing nyakának a begombolását szolgálták, s elvetette annak lehetőségét, hogy „gyöngysorba foglalva, mint csüngők szerepeltek" (SZŐKE 1962, 79). Ezzel szemben azonban Zdenek Vanának volt igaza, aki munkájában megemlítette, hogy voltak olyan sírok, melyekben a gombok, a gyűrűkhöz hasonlóan, a nyakéket díszítették (VANA 1954, 70). Ezt igazolják azok a leletek is, ahol az apró tárgyak a nyakperecre voltak felfűzve (SZÉLL 1943, 180-181, LX. T. 5-6, 8). A gombok nyakláncként való felhasználása jól megfigyelhető Gazdapusztai Gyula sírlapján is, ahol a