A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

tömör félgömbös és gömbös fejű, valamint nagygömbös fiilesgombok nem szabályosan, hanem körben a gyöngyök közé fűzve helyezkedtek el. Karperecek. A szarvasi temetőkben számos karperectípus fordult elő. A Tessedik Sámuel utcában, az 5. sírban eltemetett nő mindkét alkarját díszítette egy-egy darab. A balon egy kerek átmetszetü, pödrött végű, bronz huzalkarperec, a jobbon pedig egy kerek átmetszetü, hegyesedő végű, bronz huzalkarperec volt. A pödrött végű huzalkarperec végeit a pödrött végű pántkarperecekhez hasonlóan alakították ki. A karperec két végét szétkalapálták, majd hurkokat formáztak rajta. Két karperec volt a Velki-halmon is, igaz ezek az ékszerek nem a Dienes István által vezetett ásatás során kerültek elő, hanem még a 20. század elején, Krecsmarik Endre ásatásakor. A Krecsmarik által feltárt 5. sírban egy fonott bronz karperec és egy kerek átmetszetü, hegyesedő végű bronz huzalkarperec került elő (DIENES 1989). A kerek átmetszetü, hegyesedő végű bronz huzalkarperec a 10. századi leletek egyik legáltalánosabb típusa. A korábbi elképzelések szerint ez a típus a 10. század második negyedében jelent volna meg a leletanyagban, s a század második felében fokozatosan megvastagodott (SZABÓ 1980, 62-66,112-113). Az újabban feltárt temetők tükrében azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez a karperectípus egy a század kezdetétől all. századig folyamatosan és változatlan formába fennmaradó forma. A kerek átmetszetü darabok megfigyelhetők all. századi sírokban is, amint arra többek között a csekeji (REJHOLCOVÁ 1995) vagy a gyulavarsándi (MEDGYESI 1995) leletek is utalnak. A két szarvasi darab kialakításában és méretében is általánosnak tekinthető. Viszonylag ritka darabnak számít a pödrött végű huzalkarperec. E karperectípust Pálóczi-Horváth András korábban a pödrött végű haj karikák nyomán kialakított „formai kísérletezésnek" tartotta, amely átmenetet képez a kerek átmetszetü, hegyesedő végű bronz huzalkarperecek és a pödrött végű lemezkarperecek között (PÁLÓCZI 1971, 9). Elképzelését nagyban módosította Mesterházy Károly anyaggyűjtése, aki összegyűjtötte a publikált honfoglalás kori sírokban előkerült darabokat, s megkereste az ékszer párhuzamait is (MESTERHÁZY 1991, 156, 164). Kutatása nyomán egyértelművé vált, hogy a karperecforma délről, a Balkán területéről került a Kárpát-medencébe. Mesterházy a szarvasi karperecet s a hasonló kialakítású darabokat a 10. század első felére keltezte. A Kárpát-medencében talált darabokkal együtt előkerült más tárgyak azonban nem erősítik Mesterházy elképzelését a tárgy használati idejével kapcsolatban, mint ahogy a magyar szállásterületektől délre fellelt ékszerek is inkább későbbi, 11. századi leletek társaságában kerültek elő (JOVANOVIC-KASTELIC 198I, 240). A Tessedik Sámuel utcai temetőtöredék is a későbbi, 10. század második feléhez köthető keltezést erősíti. Az ékszer a Kárpát-medencében szórványosan még all. század második felében is előfordult, ahogy arra a Szent László-éremmel keltezett noszai darab is utal (STANOJEV 1989, 70). Szarvas-Ószőlőn, a Krecsmarik Endre által feltárt 3. sírban egy másik ritka karperectípus fordult elő. A fonott karperec végződéseit egymásba csavarodó bronzhuzalból alakították ki. Ilyen karperec, a szarvasin kívül, mindössze két lelőhelyről ismert: Vácról (HAMPEL 1905, III. Taf. 411. 2) és Valkóvárról, a 139. sírból (DEMO 1996, 70). A karperectípus nem volt olyan általánosan használt forma, mint az egyszerűbb kialakítású, hurkos-kampós, fonott ékszerek. A ritkaságának oka valószínűleg a bonyolultabb készítésmód volt. Az eddig előkerült darabokat a kutatás északi importárunak határozta meg, melyek a 10. század második felében jutottak a honfoglaló magyarokhoz (MESTERHÁZY 1993,456); ezt az északi megjelenésük is megerősíti (STENBERGER 1958, 96; STENBERGER 1947, 13). A Tessedik Sámuel utcában előkerült még egy 1,2 cm széles és 2,7 cm hosszú ezüstpánt töredéke is, melyet Dienes egy kiszélesedő végű pántkarperec darabjának vélt. A lelet karperec töredékeként való meghatározása bizonytalan, ha karperec volt is, a pödrött végű pántkarperecek közé, s nem a kiszélesedő típusba tartozik, a visszahajlított végződés alapján. Valószínűleg azonban nem karperecről, legfeljebb egy másodlagosan felhasznált töredékről van szó. A lemezt nem rendeltetés szerint használták, hanem a ruhára varrták, amit erősít az előkerülés helye, s az is, hogy a lelőkörülmények során Dienes nem említ más olyan töredékeket, amelyek esetlegesen az ékszer további maradványaiként azonosíthatóak. Veretes lábbeli. A honfoglaló magyar női viselet legérdekesebb darabjai mindenképpen azok a női csizmák és saruk, melyek nyomai általában a rangosabb hölgyeknél maradtak fenn. Az első ilyen lábbelire Nyáry Jenő báró akadt még a múlt század végén, a pilinyi temető feltárásakor (NYÁRY 1873, 20). A veretek rendeltetését sem ő, majd ezt köve-