A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

lyukakat alakítottak ki rajta. A sír további leletei: egy aranyozott ezüst, mandula alakú veret, kéttagú csüngős ruhaveretek, csizmaveretek (HORVÁTH 1993, 325, 339; HORVÁTH 1996). A viszonylag kevés lelet szórtan, a magyar szállásterület különböző pontjain került elő. A sírokba eltemetett nők a mellékleteik alapján a honfoglaló magyarok középrétegéhez tartoztak. Az ilyen díszeket viselő asszonyok gyakran kéttagú csüngős kaftánvéretekkel díszítették ruháikat, és veretes lábbelit viseltek, s ahogy a sírok egy része jelzi, nem egy esetben kedvenc hátasukat is velük temették. Az ingnyakdíszekkel előkerült tárgyak alapján ezek a sírok a 10. század középső harmadára, annak is inkább a második felére tehetők. Erre utal a buji sírban talált kéttagú csüngős kaftánveret vagy a szarvasi sír temetőn belüli helyzete is. A szarvasi sírban talált 5 db vékony aranylemezből préselt ingnyakdíszen kívül a leletek közt volt még egy ezüstlemezből kialakított darab is. Ezt a darabot a leltározáskor Dienes István még az 1. sírhoz kötötte, később azonban elbizonytalanodott, s a kérdéses leletek közé sorolta (DIENES 1989, 419). Az ezüstből préselt darab kialakításában ugyanolyan, mint az aranylemezből készítettek. Az aranyakhoz hasonlóan hosszában gerinceit, s szegélyét is ugyanolyan gömbsorból álló díszítés övezi. A kialakítása mellett az 1. sírhoz köti az ezüst darabot az is, hogy a 2. sírban az ingnyakat kéttagú csüngős veretek díszítették. A 2. sírban eltérő volt a ruha nyakának a díszítése, mivel a kéttagú csüngős veretek általában nem keveredtek rombusz alakú ingnyakdíszekkel. Egyetlen kivétel talán a Mezőtúrról közölt leletanyagban volt, Szőke Béla szerint (SZŐKE 1962, 76). A mezőtúri református gimnázium diákjai és tanárai által megtalált leletegyüttes azonban nem egy sírhoz tartozott. Erre utal, Supka Géza közlésén kívül, a trapéz alakú, vállas kengyel és a különböző gyűrűtípusok is. Valószínűleg tehát itt sem egy sírhoz tartozott a rombusz alakú ingnyakdísz és a kéttagú csüngős veret (SUPKA 1909, 266-267). A veret tehát mindenképpen az 1. sír leletei közé tartozott. Azt azonban már soha nem tudjuk meg pontosan, hogy az ezüstdísz egy elveszett aranyveret pótlására készült-e utólag, vagy pedig az aranylemezekkel együtt préselték, és mint középső veret az aranyból készült ingnyakveretek megosztását jelölte-e a ruhán. Ez utóbbi elképzelés mellett szól az is, hogy a rombusz alakú ingnyakdísz-veretsorok, ha formájukra és kialakításukra nézve hasonlóak is voltak egymáshoz, a különböző lelőhelyekről előkerült darabok csak ritkán egyeztek meg teljesen. Ezt a megfigyelést jól alátámasztja a szarvasi, illetve a közelben előkerült békésszentandrási veretsor. A szarvasi veretsorhoz nem a területileg és időrendileg is talán közelebb eső, Békésszentandrás-Pálinkás ér lelőhelyről, szórvány leletként múzeumba került veretek hasonlítanak. A bronzból készült békésszentandrási daraboknál az ingnyakdísz közepén egy kiemelkedő dudor látható, melyet egy lekerekített rombusz alakú keret szegélyez. A szegélyt nyitott, hosszúkás, lekerekített téglalap alakú gyöngysor díszíti, amely a rombusz két, oldalsó sarkán félkörré terebélyesedik. Az alsó és a felső sarkot szintén egy-egy félkörös sáv díszíti. Az ingnyakdíszek közepén végigfutó gerinc kevésbé kiemelkedő, nem úgy, mint a szarvasi daraboknál (MRT 8, 64-65, 88; JUHÁSZ 1996, 157, 167, 1. kép 8). A bronz ingnyakdíszek viszonylag ritkán fordultak elő az eddig feltárt leletek közt, ilyen bronz veretsor csak Szeged-Makkos erdő 64. sírjából ismert (FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, No. 959; RÉVÉSZ 1996, 94, 366. j.). A szarvasi darabokhoz talán a Szentes-Nagyhegy-Kispatéi út leleteihez tartozó ingnyakveretek állnak a legközelebb, azonban a szentesi darabokat nem csak hosszában, hanem keresztirányt is gerinceitek (BÁLINT 1991, 254, Taf. LXIV 31-35). A békésszentandrási veretsor előképei leginkább a Kiskunhalas-Inoka-pusztán előkerült rombusz alakú ingnyakdíszekben találhatók meg, amint arra már Krecsmarik Endre is felhívta a figyelmet (KRECSMARIK 1913, 32). A Kiskunhalason előkerült veretsor jóval finomabb kidolgozású, mint a békésszentandrási. Addig, amíg a békésszentandrási daraboknál a középső, dudoros gombot csak egy szabálytalan keret veszi körül, a kiskunhalasi véreteknél a gombdísz kerete szabályosan kialakított, amely hosszában mindkét oldalon végigfut a tárgyakon. A szegélyt díszítő gömbsor a békésszentandrási daraboknál elnagyolt, a kiskunhalasiaknál legtöbb esetben szabályos, kör alakú. A Kiskunhalason lelt ingnyakveretek alsó és felső végét lezáró kör alakú gyöngydísz is jól kivehető, s egyben mutatja, hogy a békésszentandrási véreteket készítő, kevésbé képzett mester honnan másolta a rombusz két végét lezáró, félkörré silányuló díszítést (HAMPEL 1902; WICKER 1989 I, 24; WICKER 1989 II, 107-108). Az eltérések alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a rombusz alakú ingnyakdíszek esetében is egyedi sorozatokat készítettek a hajdani mesterek, s nem voltak tömegtermékek