A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

LA NGO Péter csigaszakértő segítségével megállapította, hogy a honfoglalók általában gyűrűs- és pénzkaurit hasz­náltak. Ez a két csigafajta pedig nem a fossilis leleteken, hanem a déli tengerekben, illetve az At­lanti-óceánban fordul elő (KOVÁCS 1999, 67). Csüngős nyakláncdísz. A Tessedik Sámuel utcai 5. sír nyakláncának középső dísze egy kisméretű, pal­mettadíszes csüngő volt. A lelet a 10. századi tár­gyak közt egyedi. Lehetségesnek tartották, hogy egy kéttagú csüngős veret másodlagosan felhasz­nált darabjából alakították ki. 38 A tárgy ily módon való értelmezését azonban már Dienes István elve­tette, mert a kéttagú csüngős ingnyakdíszeknél, a készítésükből adódóan, általában csak az egyik ol­dalán található díszítés, ezzel szemben a sírban ta­lált csüngődísz mindkét oldala mintázott. Ruhára varrt díszítmények: Rombusz alakú ing­nyakdíszek, kéttagú csüngős veretek. A Tessedik Sámuel utcában talált sírokból nem került elő sem ingnyakdísz, sem pedig kéttagú csüngős veret. A Velki-halmon feltárt sírokban azonban mindkét le­lettípus megtalálható volt. A Velki-halmon meg­bolygatott első két sírban az egyik eltemetett nő ru­háján rombusz alakú ingnyakdíszek, a másiknak pedig kéttagú csüngős ingnyakveretek voltak. A rombusz alakú ingnyakdíszek leginkább épp ezen a területen, a Maros-Körös-Tisza környékén, valamint a Duna-Tisza közének az előbbivel szomszédos sávjában kerültek elő. A Kárpát-me­dence más területein ritkábban ismert ez az ékszer. Az ingnyakdíszeket valószínűleg a sarkokon kiala­kított négy lyukon keresztül varrták fel egy bőr­szalagra, majd pedig ezt a szalagot erősítették fel a nyitott ing szegélyére (ROSKA 1914, 134; DIENES 1965, 147-149; KŐHEGYI 1980, 212-213; KÜRTI 1980, 334, 28. j.). A szarvasi darabok viseleti módjára követ­keztetni utólag már nehezen lehet, mivel a sír boly­gatott volt, valószínűleg a Sándorfalva-Eperjes 19. sírban, illetve a Karos 11/47. sírban megfigyelt vi­seletekkel rokonítható (FODOR 1985, 25; RÉVÉSZ 1996, 83, 94, 42^43. kép). Az ingnyakdíszek alkalmazása elsősorban a 10. századra, annak is inkább az első és a második har­madára esett (SZŐKE 1962, 26, 76-77; BAKAY 1978, 141; BÁLINT 1991, 136). Kisebb számban a század máso­dik felére keltezett temetőrészekben is előfordultak (BÁLINT 1991, 263). Ezek a veretek általában rango­sabb, nemegyszer lovassírokból kerültek elő. Elter­jedési területük pedig valamivel szűkebb, mint a kéttagú csüngős véreteké (BÁLINT 1991,136). A szar­vasi darabokhoz hasonló, aranyból préselt veretsor eddig e síron kívül mindössze három honfoglalás kori lelőhelyen került elő: Bana-Ördögásta-hegy 2. sír: 1 db rombusz alakú ing­nyakdísz. Az aranylemezből préselt veret közepén egy rombusz formájú dudor látható. A dudort kör alakú a veret síkjából kiemelkedő gyöngysor díszíti. A dísz szegélye tö­redékes (MNM KO 59.4.I.A.). A lóval és lószerszámmal eltemetett nő mellékleteinek azonban csak a töredékei ke­rültek elő: 2 db kerek ezüstveret és egy vas hevedercsat az ingnyakdíszen kívül (KISS-BARTHA 1970,225,233, Pl. XXVI, 9; FODOR 1996, 363). 39 Buj-Gyeptelek: 11 db vékony, rombusz alakú ing­nyakdísz. Az aranylemezből préselt díszek közepén egy kerek dudor ül, melyet kör alakban egy gyöngysordísz övez. A középső díszítményt rombusz alakú keret szegé­lyezi, amit egy újabb gyöngysordísz vesz körül. E külső, a szegélyen végigfutó gyöngysordísz szintén rombusz ala­kú. A lelet egy Ny-K tájolású 67-76 év körüli nő sírjából került elő. A sír további leletei: aranyozott bronzkarika, vékony aranylemezből préselt ruhaveret, kéttagú csüngős ezüst ruhaveretek, kerek és háromszögletű lábbeliveretek (CSALLÁNY 1970, 294-295; FODOR 1996, 142; ALMÁSSY­ISTVÁNOVITS-KURUCZ 1997, 106-107). Kecskemét-Városföld-Farkas-tanya 3. sír: 3 db vé­kony, rombusz alakú ingnyakdísz. Az aranylemezből pré­selt veretek domborodó felületűek, a peremük lefelé haj­lik. A díszek közepén egy kör alakú dísz látható, melyet egy gyöngysor és egy kerek borda övez. A középső díszít­ménysort egy rombusz alakú szegély keretezi. A dombo­rodó szélek felé lenyúló rovátkolt díszítés zárja a díszeket. Ezt a rovátkolt díszt a felső harmadában egy vékony borda keresztezi, míg a veret alsó harmadában a peremnél, apró 38 A kéttagú csüngős veretek másodlagos felhasználásáról: SZÔNYI-TOMKA 1985, 115-117, összegyűjtve az ide kapcsolható le­leteket. A gyűjtés kiegészíthető még a nemrég közreadott tengelici honfoglalás kori temető szórványként előkerült véreiével (ÓDOR 1995, 199, VI. i. 17a-c). A temetőt Odor János a 10. század elejére és a század középső harmadára keltezte, azonban az előkerült kéttagú csüngő töredéke, valamint a feltárt 26 sír leletei inkább a kései, a 10. század második felére történő dotá­lást erősítik (ÓDOR 1995, 200). A kéttagú csüngős veretek másodlagos felhasználásáról még a Tiszalúc-Sarkadpusztán fel­tárt 11. századi temető 163. sírja kapcsán: KOVÁCS 1986, 221. 39 Az itt talált két sírral legutóbb Vékony Gábor foglalkozott (VÉKONY 1999,198-202). Ő a banai 1. sírban eltemetett férfi sírját Árpád vezér nyughelyének tartja. Elképzelése számos problematikus elemet tartalmaz, melyekre azonban jelen dolgozat­ban nincs mód kitérni. A leletanyag azonban nem képvisel olyan kvalitásos, a korszak kiemelkedő sírjaitól elkülöníthető le­letanyagot, ami alapján a Felső-Tisza-vidék gazdag vezetőinél rangosabb személyre lehetne következtetni.

Next

/
Thumbnails
Contents