A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

egyik leggyakoribb forma a lapított gömb alakú, csurgatottan bordázott gyöngy. Ilyen, üvegből készített gyöngy 4 db volt a 3. sírban, az 5. sírban nyugvó nő nyakláncán pedig három. Mindkét esetben barna üvegből készítették ezeket a tárgyakat. A gyöngyökre világosbarna zegzugvonalakat csurgattak, s a vonalak közé sárga pöttyöket helyeztek. Ez a gyöngy típus szinte az egész 10. században előfordult a honfoglaló magyaroknál, a vezető és a középréteg sírjaiban ugyanúgy, mint a köznépi temetőkben (SZŐKE 1962, 52-53). Pontos előképei nehezen állapíthatók meg, mivel hasonló gyöngyöket használtak már a szarmaták, de ehhez hasonló technikájú gyöngyök előfordultak avar sírokban is (SZŐKE 1962, 110, 512. j.). A 4. és az 5. sírban összesen 4 db henger alakú, csurgatottan bordázott gyöngy került elő. A 4. sírban 1 darab, míg az 5. sírban 3 db ilyen gyöngyszem volt. Az előkerült darabok szürke színűek voltak, míg a csurgatottan zegzugos bordázat mind a négy esetben fehér. A hosszúkás, hengerded formájú csurgatott gyöngyök általában ritkán jellemzik a Felső-Tisza-vidék gazdag, 10. század első felére keltezhető sírjait, ilyen az eddig közölt temetőkből csak Kenézlőn volt (FETTICH 1931, 87). Általában a köznépi temetők leletanyagában fordul elő ez a típus. Az előzményeket keresve sokáig ennél a típusnál is az avar kori gyöngyök, illetve a honfoglalást megelőző időszakban, a Kárpát-medencével szomszédos területek gyöngykészítő műhelyei kerültek előtérbe. Szőke Béla úgy vélte, hogy ez a típus a lapított gömb alakú, csurgatottan bordázott darabokhoz hasonlóan „megismétlődő hullámokban mindig Kelet felől jelenik meg Közép-Európában, s legutoljára a honfoglaló magyarsággal jelennek meg a Kárpát-medencében " (SZŐKE 1962, 53; STUKOVSKÁ-PLSKO 1997). Az 5. sír nyakláncán volt még egy korong alakú, sötétszürke üveggyöngy, a 4. sírban pedig egy egytagú kásagyöngy. A 3. sírból egy, valószínűleg házilag készített, bronz gyöngyszem is előkerült. A gyöngyök a legtöbb esetben az áll alatt kerültek elő, így általában gyöngysorként, a nyakat díszítő láncként rekonstruálhatók. A gyöngyök azonban nem csak láncba fűzve, hanem a ruházatra varrva (SZŐKE 1962, 89; RÉVÉSZ 1996, 81), esetleg a hajfonatkorong fuggesztőszíját díszítve is előfordulhattak a nők ruházatán (DIENES 1972, 42; DIENES 1986, 103; FODOR 1996, 185-190). Arra, hogy a szarvasi darabok mégis inkább hagyományos nyaklánc-funkciót töltöttek be, nemcsak a helyzetük enged következtetni, hanem a 3. sírban talált bronzgyöngy, valamint az 5. sírban a nyakláncra fűzött további leletek is (a bronz fülesgomb és a kauricsigák, valamint az egyedi, valószínűleg másodlagosan felhasznált veret, amely a nyaklánc központi dísze volt). Ruhadíszként esetleg a 4. sír henger alakú gyöngye képzelhető el, ez ugyanis a gerinc alól, a 4—5. csigolya környékéről került elő. Azonban ennél a gyöngynél sem zárható ki, hogy a nyaklánc dísze volt, s csak a sírba fektetés nyomán kerülhetett arra a helyre, ahol évszázadokkal később, az ásatás során előkerült. Kauricsigák. A Szarvas-Tessedik Sámuel utcai 5. sír nyakláncát a gyöngyökön kívül 3 db kauricsiga is díszítette. 2 db pedig a Juhász Irén által feltárt 10. sírból került elő. Kauricsigák már az 1880-as években is előkerültek honfoglalás kori sírokból (LAKNER 1889, 267). Azóta a 10. századi darabokkal többen is foglalkoztak. Szőke Béla jelentős leletlistát közreadva az addig közölt darabokról, a lelet eredete és az ebből levonható kereskedelem körül kialakult vitát is ismertette (SZŐKE 1962, 54-55; SZŐKE-VÁNDOR 1987, 62). Az elmúlt időszakban a csigák lakóhelye (gyűjtési helye) és szerepe körül kialakult polémia nyomán jelentősen bővült a kérdés irodalma. A vitát Gedai István dolgozatai váltották ki (GEDAI 1996; GEDAI 1997), felvetésére Kovács László válaszolt, aki kitért a csiga — régészeti leletek közt előforduló — fajaira, azoknak a különböző korokban betöltött szerepére is (KOVÁCS 1999; KOVÁCS-VAD AY 1999). A kauricsigák származásának kérdése a szarvasi leletek leltározásakor Dienes Istvánt is foglalkoztatta. Dienes István a Természettudományi Múzeum Föld- és Oslénytárának kutatója, Nagy István Zoltánnak a véleményét kérte ez ügyben. Dienes a szakvéleményt követően úgy látta, hogy: „A magyarok egyaránt hozzájuthattak a cyprea csigákhoz Levédiában, de helyben is. Gyakori Erdélyben, a Dunántúli-középhegységben, az Északi-középhegységben a fossilis miocén kori (14-16 millió éves) rétegekben"?

1 Kovács László a régészeti leletanyag számbavételekor Radócz Gyula geológus, képet ad Torben Sode tanulmánya, amely egyben azt is bemutatja, hogy nem volt szükség olyan technikai innovációra ezeknek a díszeknek az elkészítéséhez, amelyekkel a magyar mesterek ne rendelkeztek volna (SODE 1997). 37 Ld. 20. j!