A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

LANGÓ Péter: Honfoglalás kori temetők Szarvas területén

sírt talált egy észak-déli sorba rendeződve, egymástól többnyire szabályos távolságra. A feltáró igyekezett a feltételezett második sírsort is meglelni, azonban a síroktól 4-6 méterre húzott újabb kutatószelvények „ nem mutattak semmiféle temetkezési nyomot". Ezt követően Gazdapusztai feltártnak vélte a temetőt, már csak azért is, mert mint írja: „A házigazda azonban azt mondta, hogy a feltételezett területen többször ásott vályogos gödröt, de soha nem talált sírokat".

1 Gazdapusztai feltárását követően, a régészeti topográfia szarvasi kötetének előkészülete során 1976-ban a Régészeti Intézet munkatársa, Jankovich B. Dénes végzett terepbejárást a területen. Jankovich Dénes úgy vélte, hogy a Gazdapusztai Gyula által nem kutatott keleti részen, ahonnan a már említett 1915-ös lelet is származik, további sírokat is rejthet a föld. További sírok előkerüléséről ő sem tudott, melynek véleménye szerint az is lehetett az oka, hogy: „a belterületi lakosság általában eltitkolja a leletek előkerülését, attól félve, hogy egy bekövetkező régészeti ásatás károkat okoz a ház körüli kertben" (JANKOVICH 1989,449). Az 1980-as évek elején Juhász Irén végzett leletmentést a területen, s további két sírt tárt fel, valamint sikerült rögzítenie egy korábban szétdúlt sír nyomait (JUHÁSZ 1996,162). 1. sír:

2 T.: DNy-ÉK. M: 90 cm.

3 A feldúlt sírban valószínűleg férfi, nyújtott, háton fekvő vázát találták meg a bejelentők. A csontváztöredékeit és a leleteket a megtalálók felszedték és bevitték a szarvasi múzeumba. Mell.: 1. Bemondás szerint a váz oldalánál vasszablya pengéjének rossz megtartású töredékei (2. kép 5). E keskeny töredékeknek egyik szélükön vastagabb fokuk, a másikon vékony élük van. Minden bizonnyal szablya töredékei, a két töredék összeülik. Az egyik töredék 4,3

X

2,6 cm, a másik: 7x3 cm-es méretű. Ltsz.: 78.1.2.

4 2. A találók bemondása szerint a halott „mellén" ló nyírcsontjai (2. kép 1-3) (pata feletti csontjai).

5 Az egyik csonton középen, hosszában a felfüggesztésre szolgáló 4 mm átmérőjű és 1,4 mm hosszú lyukat fúrtak. A felfüggesztett darab felülete kopott, a többi természetes felülettel rendelkezik. Az átfúrt darab mérete: 4,6x1,4 cm, a másik két darabé: 4,3*1,5 cm, valamint 4,7x1,6 cm. Ltsz.: 78.1.1. 3-4. A bemondás szerint a lócsontok mellett, a csontváz lábánál került elő a vas kengyelpár (2. kép 4, 6). Az egyiknek három darabja: fül alatti nyakrész két szárral (az egyik szár egészen a talp indulásig megvan), a szár és a talp találkozásának töredéke, a talp kis töredéke. A másik kengyelből csak a fúl alatti nyakrész maradt meg. A két kengyel egyforma lehetett. A töredék legnagyobb sz.: 2,9 cm, a legnagyobb ma.: 2,5 cm. Ltsz.: 78.1.3. 5. A sírban lócsontok is voltak, melyre a megtalálók elmondásán kívül az előkerült állkapocs is utal (DIENES 1989, 448). 2. sír: T.: DNy-ÉK. M.: 78 cm, csvh.: 178 cm. Háton fekvő, jó megtartású férfiváz. A halott feje a bal oldalára fordul, a karok nyújtva a test mellett, azzal párhuzamosan fekszenek (3. kép 1). Mell.: A bal vállnál tegez maradványait találták, melyeket Gazdapusztai Gyula „in situ" kiemelt. A tegezt 1966-ban Dienes szabadította meg a földtől. A közel 40 kg súlyú „in situ" leletet azonban már korábban megbontották. Dienes ezek nyomán a tegez szétszedése mellett döntött, s előzetes félelme beigazolódott: „a tegez igen-igen rossz fenntartású szájrészének egyes töredékes darabjai külön vannak kiemelve és csomagolva, semmi értelme nincs tehát annak, hogy így e csonka tegezrészietet in situ formájában őrizzük és mutassuk be" (DIENES 1966a, 1). A tegez maradványai. 1. Csont fedéllemez (4. kép 1): téglalap alakú, két, egymással párhuzamosan ívelődő hosszabb oldallal. Hátlapja, valamint egyik hosszanti oldalának éle irdalt. Egyik oldalán a szokásos vasalás van rászegecselve, melynek derékszögben lefelé hajló vége letört. A csont másik vége roncsolt, látszik rajta a vaspánt rozsdája, valamint a szegecslyuk helye, két darabból ragasztották össze. H.: 8,7 cm, sz.: 3,4 cm. Ltsz.: 78.2.1.a. 2. A tegez szájáról való csontkeret L alakú darabja (4. kép 2). Felül egyenes, szélesebb (9 mm), merőlegesen keskenyebb, 6,5 mm-es lécben folytatódik. A léc vége letörött, feltehető, hogy a széles léc másik végéhez is hasonló, keskeny léc kapcsolódott. A megmaradt rész egy darabból van kifaragva (5 darabra roppant szét, ragasztott), egy különálló, keskenyebb darabka talán a keret másik ágához való. A lécek hátoldala irdalt. Az összefüggő nagyobb darab lécei enyhén görbülnek, s nem lehetetlen, hogy már eredetileg is ilyenek voltak, úgy feküdtek oda a tegez szájához. A szélesebb csontléc végein, a keskenyebb csak a felső végén volt pontkörökkel díszítve. A pontkörök egymástól való távolsága: 3 mm. 3. A tegez száját rögzítő vasabroncs három darabja (5. kép 1-2). Az enyhén ívelt vastöredékek közül 2 db összeilleszthető. Az összeilleszthető 2 db együttes h.: 3,6 cm, szélességük 1,3 mm. Ltsz.: 78.2.I.e. 4. Felső tegezfül (5. kép 3). A tegez jobb oldaláról való vaspánt, amely közepén laposra kalapált és kissé kiszélesedik. Erősen töredékes darab, a közepén kettétörve. A tegezfúl mérhető h.: 9,7 cm. Ltsz.: 78.2.Ld. 5. Alsó tegezfül (5. kép 4) a tegez jobb oldaláról. Egyik végén keskeny, 7 mm-es vaspánt, amely aztán ki1 Gazdapusztai Gyula jelentése, valamint ásatási naplója a Szarvas-Tessedik Sámuel utcai honfoglalás kori lelőhelyen végzett ásatásokról. MNM RégAd 463. Sz. VII. 2 A leletek leírása Dienes István leltárkönyvi bejegyzésein alapul. 3 Az ásatási naplóban és a sírlapokon Gazdapusztai Gyida a tájolást csak vázlatosan említette. 4 A leletek a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban vannak. 5 A három darabból egyet utólag, a bolygatott sír átvizsgálásakor talált meg Gazdapusztai Gyula (Gazdapusztai Gy. : Honfoglaló ősökről vallott a szarvasi föld. Békés Megyei Népújság, 1957. december 13., 5.)