A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HARKAI István: Újabb késő rézkori leletek Hódmezővásárhely-Bodzáspartról

megfelelő mennyiségű 14

C-es adattal ebből a korszakból. A kostolaci elemek bodzásparti jelenléte miatt néhány szót kell szólnunk a kostolaci kultúra és a badeni kultúra kapcsolatáról, melyről az idők során két, homlokegyenest eltérő vélemény alakult ki.

22 Az egyik szerint, amelyet M. Garasanin, Banner János és Kutzián Ida vallott, tulajdonképpen a badeni kultúra késői, helyi csoportjáról van szó, míg a többi kutató (V. Milojcic, E. Neustupny, V. Nemejcová-Pavúková, Korek J., Ecsedy I., Bondár M.) attól független, önálló kultúrának véli. Ma az utóbbi vélemény az elfogadott, és a kostolaci kultúra hordozóit dél felől, az egykori Jugoszlávia területéről, a nagy folyók mentén, a Kárpát-medencébe érkező népességgel azonosítják, akiket talán a vucedoli kultúra nyomása késztetett az észak felé tartó vándorlásra (ROMAN-NÉMETI 1978, 151). Magyarországon nem számolhatunk hosszú és önálló kostolaci időszakkal, a kostolaci népesség a késő badeni időszakban érkezett és települt meg hazánkban (BONDÁR 1984, 80; BONDÁR 1998, 16; ECSEDY 1984, 98).

23 Nálunk a Duna mentén — főként a Duna-könyökben — és kisebb számban a Tisza mentén találjuk meg telepeiket (Szentendre-Papsziget, Szentendre-Pannónia-telep, Szigetcsép-Tangazdaság, Keszthely-Fenékpuszta, Alattyán-Kiskert, Lakitelek-Szikra stb.).

24 Kostolaci temetőt jóval kevesebbet ismerünk, hazánk területéről eddig mindössze hármat (Keszthely, Balatonboglár, Palotabozsok) (BONDÁR 1996, 6-7, 15). Szintén megoszlanak a vélemények a kostolaci elemek bodzásparti jelenlétével kapcsolatban. Az 1960-as években még általánosan a kostolaci kultúra megtelepedését vallották a kutatók ezen a lelőhelyen (BANNER-KUTZIÁN 1961, 26; NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1968, 418).

25 Azóta viszont többen az itteni badeni népességet ért külső hatásról beszélnek, azt állítván, hogy Bodzásparton jellegzetes badeni edénytípusokon jelennek meg a jellegzetes kostolaci díszítésmódok, utóbbiak a kostolaci kultúra korai periódusából (ROMAN-NÉMETI 1978,153). Hasonlóképpen vélekedik Korek József is, aki a hazai kostolaci elemeket csak hatásként, infiltrációnként fogadja el a Baden IV periódusban, így Hódmezővásárhely-Bodzásparton is. Az utána következő, önálló hazai kostolaci időszakokban (Kostolac I, II) is Bodzáspartra csak importáruként került kostolaci kerámia (KOREK 1984,25,27). Bondár Mária szerint a Hódmezővásárhely-Bodzásparton talált kostolaci elemeket utánzó kerámia a kostolaci kultúrával kapcsolatban álló késő badeni fazekasok terméke. Itt ugyanúgy nem számolhatunk kostolaci megtelepedéssel, akárcsak Deszk, Budakalász, Kalocsa, Kiskőrös vagy Szentes-Nagyhegy lelőhelyeken (BONDÁR 1984, 76). A témával foglalkozó legutóbbi cikkében azonban a szerző már a késő badeniekkel közös kostolaci telepként említi Palotabozsok és Pécs-Vasas mellett Hódmezővásárhely-Bodzáspartot is (BONDÁR 1998,15). A probléma megoldásához az 1996-os bodzásparti ásatás nem vitt közelebb, mivel nem került elő olyan kerámia, amely egyértelműen a kostolaci kultúrához lenne sorolható, de az időbeli párhuzamosságra utaló, kostolaci hatást mutató cserepek kétségtelenül jelentkeztek az anyagban. A megye késő rézkori anyagának újabb átvizsgálása és főként újabb feltárások segíthetik a tisztánlátást a kérdésben. A másik szomszédos nagy régészeti egység, amellyel a badeni kultúra kapcsolatba került, a romániai Cotofeni-kultúra.

26 Számos Magyarországról származó cotofeni lelet említhető meg, így Hódmezővásárhely mellől Gorzsa-Köveshalom, Hódmezővásárhely-Szőlőhalom és Bodzáspart lelőhelyekről.

27 Utóbbiról néhány, a pereme és a 22 Az erre vonatkozó kutatástörténet utolsó, részletes ismertetése: BONDÁR 1996, 4-6. 23 Neustupny nyomán Korek József a Baden IV után következő, a Neustupny-féle E fázissal megegyező Kostolac I és II periódusokra tette a kostolaci népesség tényleges magyarországi jelenlétét (KOREK 1984, 25). 24 Bár újabban nagyobb folyóktól távol, Ordacsehi-Major lelőhelyen is tártak fel kostolaci telepet (BONDÁR 1998). 25 Horváth Ferenc a Dél-Alföldről 10 kostolaci lelőhelyet gyűjtött össze (bár Bodzáspart nem volt köztük), és ez alapján a kostolaci kultúra önálló jelenléiét vallja ezen a területen (HORVÁTH 1983a, 77: HORVÁTH 1983, 7). 26 Ennek kapcsán már Horváth Ferenc felvetette, hogy a cofofeni települések hiánya Magyarország területén csak a kutatás hiányosságainak tudható be (HORVÁTH 1983, 7). A magyarországi cofofeni leleteket Bondár Mária gyűjtötte össze (BONDÁR 1984, 81), és újabban ugyanő említ az elterjedési területtől még távolabbról (Budakalász, Szigetmonostor, Ipolydamásd, Ordacsehi) további cofofeni kerámiákat (BONDÁR 1998,16). Mindez azértfontos, mert így újra előkerült a más régészeti korszakokban is sok gondot okozó, örök probléma: a tárgyak csak a kereskedelem révén mozogtak, vagy ideköltöző népcsoporttal együtt kerültek az eredeti anyaterülettől távolra? 27 A gorzsa-köveshalmi leletekről Banner János valószínűsíti, hogy valójában az erdélyi Bogsánbányáról származnak és így az eredeti lelőhelynév hibás (BANNER 1956, 86).