A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

HARKAI István: Újabb késő rézkori leletek Hódmezővásárhely-Bodzáspartról

hasvonala közt karcolt hálómintával díszített fazekat sorolnak ide (BONDÁR 1984,81). A romániai kutatás a klasszikus badeni időszakot a Cotofeni I-II-vel véli párhuzamosnak, a Cotofeni III elemek hiányoznak a romániai badeni lelőhelyekről (ROMAN 1976, 100-101; ROMAN 1976a, 145; ROMAN 1977, 195). Roman és Németi szerint a késő badeni bodzásparti anyag és a bánáti Cotofeni II közt találhatunk kronológiai megfeleléseket (ROMAN-NÉMETI 1978, 152). Ezt a vélekedést elfogadja Nemejcová-Pavúková is azzal a fenntartással, hogy a Baden III—IV nehezen feleltethető meg a Cotofeni-kultúra valamelyik periódusának, hiszen ez a kapcsolatok megszakadásának az időszaka (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981,294). Korek József a Hódmezővásárhely környéki darabok közül a szőlőhalmi leleteket a Cotofeni II-vel, a gorzsa-köveshalmiakat a Cotofeni III-mal párhuzamosítja (KOREK 1984a, 162-163). Nekünk úgy tűnik, hogy az újabban előkerült bodzásparti leletek néhány azonos formai jegy, így az agyagkanál, az edényperemen levő többszörös, függőleges bordadísz és a magasan a perem fölé emelkedő szalagfüles merice jelenléte alapján inkább a Cotofeni III periódussal mutatnak párhuzamosságot. Bondár Mária a Cernavodä-Boleráz-időszak mellett ugyancsak a késő Baden-Cotofeni III idején lát érintkezést a két kultúra között (BONDÁR 1984, 8l).

28 Endrődi Anna pedig budapesti lelőhelyek anyagközlése során említ Baden IV periódusba sorolt edényeket Cotofeni III analógiákkal.

29 A 3. objektumban előkerült szarvasmarha-temetkezés kapcsán szükséges ezt a témát is röviden érintenünk.

30 A badeni kultúra marhatemetkezéseit már Banner János is rituális célúnak vélte (BANNER 1956, 207). H. Behrens a szokás gyökereit a Trichterbecher és a gömbamfora kultúrákéihoz hasonlóan az elő-ázsiai királysírokban kereste (BEHRENS 1963, 35). Makkay János szerint a badeni állattemetkezéseket a társadalmi és vagyoni különbségek kifejezésére végezték (MAKKAY 1963, 14). Korek József az önállóan eltemetett állatsírokat állatáldozatokkal hozza összefüggésbe (KOREK 1980,18). A badeni és a kostolaci kultúrák huszonnégy lelőhelyéről ismertünk eddig rituális állattemetkezést (ENDRŐDI 1992, 66), ezt gyarapíthatjuk most egy újabbal. A bodzáspartihoz hasonló, levágott fejű, összehúzott lábú borjú eltemetésére Sarovceból ismerünk jó párhuzamot, bár ott az állatot ÉNy— DK-i tájolással a bal oldalára fektették (KOREK 1980, 17). Magyarországon a Tahitótfalu-Váci révnél feltárt marhatemetkezésnél hiányzott a koponya, valamint a jobb oldali hátulsó lábszár a lábközépcsonttal és az ujjpercekkel (VÖRÖS 1985, 17), a káposztásmegyeri 30. objektumban pedig az eltemetett borjú koponyája és végtagjai. Az ilyen módon eltemetett állatoknál a kutatók rituális csonkítást tételeznek fel (ENDRŐDI 1992, 67). Végső összefoglalásként felvetődik a kérdés: mi mondható el egy régészeti kultúráról, illetve annak egy szeletéről egy kis felületű ásatás korlátozott mennyiségű leletanyaga (összesen 463 kerámiatöredék) alapján? Régész elődeink kitartó munkája eredményeként az idők folyamán nagyjából összeállt egy, a valóságot valószínűleg nagyjából fedő, bár néhol még finomításra szoruló tipológiai sor, amelybe már csak be kellett illesztenünk az általunk feldolgozott leletanyagot, és így eggyel szaporítottuk a Pavúková-féle Baden IV időszakba tartozó leletek sorát. Csakhogy a továbblépés innen, legalábbis ekkora anyag alapján, nagyon nehéz, hiszen pontosabb időbeni helyzetükről, a szomszédos régészeti kultúrákhoz való viszonyukról 14

C adatok hiányában nem tudunk mit mondani. Az elkövetkező időkben egyrészt az eddig előkerült leletanyag közlésére, másrészt tervszerű, a rétegtani viszonyokra nagyon ügyelő feltárásokra van szükség, ahol a társtudományok bevonásával a radiokarbon mellett más, komplex vizsgálatokat is el lehet végezni. Ezáltal nemcsak a badeni kultúra 28 Ennek konkrét megnyilvánulása a leletek közt egy Bodrogkeresztúrról ismert edény Cofofeni III analógiákkal, a Lakitelek-Szikrán előkerült cofofeni kerámiatöredékek az ózdi, cofofeni hatást mutató lelőhely anyaga (BONDÁR 1984, 67, 69, 77), valamint késő badeni korú lelőhelyeken (Budakalász, Szigetmonostor, Ordacsehi-Major) előforduló fazekak, peremükön karcolt farkasfogmintával, melyeknek szintén a Cofofeni-kultúra késői szakaszából ismerjük a párhuzamait (BONDÁR 1998, 12). 29 Ezek a kerámiatípusok a díszítetlen tálkák és a három, benyomott pontsorral díszített, virágcserép alakú edények (ENDRŐDI 1997, 129-130; ENDRŐDI 1998, 106). 30 A marhatemetkezésekkel nem kívánok bővebben foglalkozni, mivel ez a témája Endrődi Anna és Vörös István a Késő rézkori állattemetkezések Magyarországon című, még kéziratban levő munkájának.