A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

FÓTHI Erzsébet – LŐRINCZY Gábor – MARCSIK Antónia: Régészeti és antropológiai kapcsolat az eurázsiai steppe és egy kora avar kori, kárpát-medencei népesség között

mációját egy, a homlok és a nyakszirt közötti kötés okozta. Valószínű, hogy ez valamilyen szoros fejviselet: sapka vagy a homlokra szorított és a tarkó tájékán megkötött kendő lehetett. Néhány esetben eminentia praebregmaticum is megfigyelhető volt, azaz a homlok felső szakaszán, közvetlenül a koronavarrat előtt egy kidudorodás volt. Ez arra utal, hogy ezekben az esetekben lehetett egy másik kötés is a nyakszirt és a fejtető között. Taxonómiai szempontból a torzított koponyájú egyének 59%-ban europo-mongolidok, 22%-ban europidok, míg 18%-ban mongolidok. Típusmegoszlásuk nem különbözik a közösség többi részétől. Egyéb, itt most részletesen nem tárgyalt antropológiai jellegzetességeik (termet, anatómiai variációk, fejlődési rendellenességek, patológiás elváltozások) alapján sem különülnek el a nem torzított egyénektől. Ugyanakkor a demográfiai mutatóik lényegesen kedvezőtlenebbek, mint a nem deformált szubpopulációé. A torzított koponyák arci részét és a mandibulákat tanulmányozva az is megállapítható, hogy a torzítás ezeken a területeken elváltozást nem okozott. Az embertani analógiák kutatása során, a szegvári torzított koponyákat összevetettük más régészeti korból származó, ugyancsak torzított koponyákkal. A vizsgálat köre a kárpát-medencei anyagon kívül kiterjedt néhány khorezmi, kirgíziai és mongóliai mintára is. Magyarország területéről eddig közel száz torzított koponya került publikálásra. A leközölt esetek többségét összehasonlítottuk a szegváriakkal. Az alábbiakban, a részletek mellőzésével, csupán a következtetéseinket közöljük. Béres Mária Apátfalván két hun kori sír tárt fel (BÉRES-VÖRÖS 1998). Az egyikből egy nő erősen torzított koponyája került elő. Úgy találtuk, hogy ez a koponya mind a torzítás technikája, mind a koponya eredeti antropológiai típusa alapján közeli hasonlóságot mutat a szegvári nőkkel. A magyarországi szarmata temetőkben ritkán ugyan, de előfordul deformált koponya. Erre példa az eddig nem publikált Madaras-Halmok temető 209. sírja, amely Kőhegyi Mihály ásatása volt. A koponya ugyan kissé töredékes, de annyi megállapítható, hogy a torzítás cirkuláris, az arckoponya töredékei pedig azt jelzik, hogy a taxonómiai típus europo-mongoloid. Ebben az esetben is a szarmaták közé került hun egyénre gondolunk, aki a szegvári nőkkel azonos típusú. Pap Ildikó a régészeti mellékletek alapján gótalánnak tartott Keszthely-Fenékpuszta 5. századi lelőhelyről származó 21 cirkulárisan deformált koponyát írt le (PAP 1983; PAP 1984; PAP 1985). Az összehasonlítása szerint a Keszthely-Fenékpusztán eltemetett népesség legjobban a kelet-európai szarmata népességre hasonlít. Morfológiai összehasonlító vizsgálataink szerint a szegvári népesség határozottan eltér a keszthelyitől. A kiszombori gepida temető embertani vizsgálatát Bartucz Lajos végezte el (BARTUCZ 1936). Megállapította, hogy a népességben az uralkodó komponens a magas termetű, hosszú koponyájú, magas és keskeny arcú nordikus típus volt. Ezeket tekintette a valódi gepidáknak. A mongolid és mongoloid összetevőket a gepidák között tovább élő hunokkal azonosította. A gepidák között igen elterjedt volt a koponyatorzítás szokása (az 54 vizsgált koponyából 21 deformált volt), amit a velük élő hunoktól vettek át. A torzítás a népességre jellemző minden csoportban előfordult, de legnagyobb arányban az alacsony termetű mongoloidok között. A kiszombori temető torzított koponyái közül jelenleg csupán néhány vizsgálható. A 45. sírban talált férfikoponya tipikusan nordikus, erősen torzított, véleményünk szerint ez a férfi a valódi gepidákat reprezentálja. A 234. sír koponyája viszont a szegváriakhoz rendkívüli mértékben hasonló: széles dacryon, kissé „felfújt" orr, alacsony maxilla, alveoláris prognathia jellemzi. Ez az egyén szerintünk a gepidák között tovább élő hunokat reprezentálja. A kiszombori koponyákat a szegváriakkal összevetve megállapítottuk, hogy anyagunk a kiszombori temető europo-mongoloid csoportjával nagyfokú egyezést mutat. Ez a hasonlóság az embertani típus és a torzítás technikája alapján mutatható ki, ugyanakkor a koponyatorzítás mértéke eltérő, a kiszomboriaknál lényegesen erősebb, mint a szegváriaknál. Fontos megjegyezni, hogy a szegvári népességben nincs nordikus típus. A késő avar korból mindössze egy torzított koponya ismert (WENGER 1972). A Tiszavasvári-Petőfi utcai, 8. századi temetőből származó aduitus korú nőt mind a torzítás módja, mind a koponya morfológiai jellegei és a taxonómiai típusa alapján a szegváriakhoz hasonlónak tartjuk. A Kárpát-medencén kívül talált deformált koponyák közül azokat említjük, amelyeket a szegváriakhoz nagymértékben hasonlónak találtunk. Az Aral-tó közeli Dzetyasar-kultúrához tartozó temetőkről több antropológiai közlést ismerünk (KIÂTK1NA 1993; KIÂTKINA 1995). Részletes kraniometriai és morfológiai leírást közöltek Altynasar-4,