A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

FÓTHI Erzsébet – LŐRINCZY Gábor – MARCSIK Antónia: Régészeti és antropológiai kapcsolat az eurázsiai steppe és egy kora avar kori, kárpát-medencei népesség között

tett elvégezni. A megtartási állapot a jó és a nagyon rossz között változik. Az anyag töredékes állapota és a sok posztmortálisan torzult koponya a metrikus analízist nagymértékben nehezítette. Az életkor és a nemiség meghatározása az antropológiában szokásos módszerek szerint történt (ACSÁDI-NEMESKÉRI 1970). A széria demográfiai adataiból a népesség két jellegzetességét emeljük ki: 1. Magas a gyermekkori halálozások aránya (47%), a fiatalkorúakkal együtt eléri a 60%-ot. 2. A nők száma lényegesen magasabb (119), mint a férfiaké (83) (58%, illetve 42%). A két nem közötti igen jelentős eltérés valószínűleg összefügg a nagyszámú üres sírral, azaz a közösséghez tartozó férfiak egy része máshol van eltemetve. Az egyéni életkorokat figyelembevéve megállapítható, hogy az infans I korcsoportba tartozók között legtöbben 1-2, illetve 4-5 éves korban haltak meg, míg az infans II korcsoportúak közül 7-8 éves korban. Az ifjúkorban elhalt egyének megoszlása egyenletesnek tűnik. A férfiak életkorcsoport-megoszlása alapján a maturus korcsoportba tartozók vannak a legtöbben, ezt követi az aduitus korcsoport. A nők viszont —- a férfiakkal ellentétben — a fiatalabb felnőtt korban haltak meg. A taxonómiai analízis eredményeit figyelembevéve, a széria egyénei legnagyobb arányban europo-mongolidok, kisebb részük europid, illetve mongolid jellegegyüttest mutat. Az anyag töredékessége miatt legtöbb esetben a típusok megállapításánál a morfológiai vizsgálatot kellett előtérbe helyezni, melyhez felhasználtuk Lipták Pál munkáját (LIPTÁK 1959). A népesség a következőkkel jellemezhető: nagyon gyakori a hirtelen összeszűkülő, kissé hajlott homlok, a kevéssé ívelt vagy vízszintes lefutású sutura squamalis, körte vagy lekerekített formájú foramen magnum, proximalisan keskeny, disztálisan kiszélesedett, „homokóra" alakú, gracilis orrcsontok, széles biorbitális távolság, az orrhát gyengén domború vagy egyenes, alacsony vagy közepesen kiálló volta, fossa, illetve sulcus prenasalis jelenléte, továbbá közepes vagy erős alveolaris prognathia, a torus mandibulars és a torus palatínus gyakori előfordulása, a gyakran megfigyelhető lapát alakú metszőfogak, egészében lapos arckoponya (kitöltött fossa canina, frontális helyzetű járomcsont, kevéssé kiálló orrhát), gyengén fejlett glabella, sekély horizontális és verticalis profilozottság, alacsony maxilla, rövid foggyökerek. A szegvári mongolid típusú koponyáknál ezek a morfológiai jellegek jól felismerhetők, némely koponyánál azonban az orrhát az europidokhoz hasonlóan kiálló. Az europo-mongolid leleteknél a fentiekben leírt morfológiai variációk némelyike fordul csak elő, leggyakrabban a torus mandibularis, lapát alakú metszőfogak, a kitöltött fossa canina, sulcus vagy fossa prenasalis, széles arckoponya, avagy a hirtelen beszűkülő homlok. Az antropológiai jellegek kevert előfordulásából arra következtetünk, hogy a szegvári népesség megközelítően azonos mértékben europid és mongolid népesség keveredéséből jött létre. Több esetben megállapítható, hogy az europid része az alapnépességnek nagy valószínűség szerint a pamiro-fergániai típushoz tartozott. A népesség mongolid részére, a fentieken kívül, az alacsony termet és a gracilis arcfelépítés jellemző. A temető embertani anyagában a leginkább figyelemreméltó vonás a nagy gyakoriságban megfigyelhető mesterségesen torzított koponyák előfordulása. Magyarország történeti anyagában nem ritka a deformált koponya, de mindezidáig ez az egyetlen ilyen népesség, amely a kora avar korban élt, és ezt a szokást gyakorolta. A jelenség kizárólag a nők körében figyelhető meg. 32 esetben írtuk le a jelenséget, ez a jó megtartású koponyák több mint 50%-át jelenti. Más szóval a nőknek több mint a fele torzított koponyájú volt. A deformáció egyetlen esetben sem fordult elő a férfiak és a gyerekek között. A deformált koponyájú egyének között, az elhalálozási életkoruk alapján, a 23-40 életévet megértek vannak a legnagyobb gyakoriságban, de említésre méltó, hogy 7 egyén juvenis (18-22 év) korcsoportú. Mindebből az következik, hogy a koponya torzulását okozó szándékos vagy véletlen jelenség nem a lányok korai, hanem késői gyerekkorával kapcsolatos. A torzítás típusa minden esetben cirkuláris. A deformáció következtében a homlok meredeken hátrafutó, a bregma régió előtt kissé megemelkedik, ezt a sutura cononalis területén egy sekély depresszió követi, majd a parietális csont kismértékű kiemelkedése és az obelion tájék egyenes lefutása következik, ami által a nyakszirti régió felső fele lapos lett. A koponya a torzítás ellenére sem planoccipital, mert a nyakszirt alsó fele megőrizte az eredeti görbült formát. A koponya a nem torzított koponyákhoz képest megrövidült és megmagasodott. Fontos megjegyezni, hogy a torzítatlan koponyák is rövidek. Itt is az az általánosan megfigyelt jelenség mutatható ki, hogy a deformáció iránya nem ellentétes a leggyakoribb típussal, a feltételezhető szépségideállal, hanem azzal egyirányban hat. A torzítás mértéke minden esetben enyhe volt. A koponya defor-