A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)
D. MATUZ Edit: A Szeged-Algyő 258. kútkörzet területén feltárt preszkíta temető
24. Sarkad. Szórványként kora vaskori, balkáni típusú bronz övszorító korong került elő (GYUCHA 1999). 25. Gyula-Remetepuszta. Egy bronzzabiát ismertetnek ebből az időszakból (GALLUS-HORVÁTH 1939, LXVI. t. a-b). 26. Hódmezővásárhely-Solt-Palé. A Párducz Mihály által feltárt gödrök anyagát V. Szabó Gábor „kései Gáva - mezőcsáti típusú település" emlékanyagának tartja (V. SZABÓ 1996, 18, 38-39, 44. kép 6, 45. kép 4). AZ ALGYŐI PRESZKÍTA TEMETŐ JELENTŐSÉGE Preszkíta időszaknak a Ha B2, 3 - Ha C eleje, a Kr. e. 9. század második felétől a 7. század elejéig tartó időszakot tekintjük. A korszak problémáit — új, keleti etnikum megjelenése a Kárpát-medencében, ami a késő bronzkorban általános hamvasztásos temetkezés után csontvázas temetkezési szokások, új típusú bronz- és vastárgyak, lószerszámok és fegyverek, az ún. „trák-kimmer" vagy „keletkárpáti" típusok nagy területen való elterjedésével járt együtt — számos kisebb-nagyobb tanulmány dolgozta fel (többek között: 26 PATEK 1968a; KEMENCZEI 1980; KEMENCZEI 1981; PATEK 1982; KEMENCZEI 1988; KEMENCZEI 1988a; KEMENCZEI 1989; PATEK 1990; PATEK 1993). A közelmúlt kutatásai nyomán a preszkíta vezetőréteg megjelenésére a Dél-Alföldön a sarkadi, keleti és déli elemeket magába olvasztó, helyi műhely meglétére utaló depó előkerülése utal (GYUCHA 1996). Észak-Magyarországon, Kompolton hitelesen megfigyelhető preszkíta telepjelenséget (kút) is találtak (D. MATUZ-SZABÓ-VADAY 1998). A korszak problematikájához tartozik az alaplakosság viszonya a hódítókhoz. Az Alföldön a gávai kulturális rendszer összeomlott, de a népesség nagy része tovább élt a preszkíták megjelenése Után is (V. SZABÓ 1996, 38^10; V. SZABÓ 1999, 70). Erre utalnak a szkíta korig megmaradó gávai kerámiatípusok, a csongrád-saroktanyai és a Hódmezővásárhely-Solt-paléi edények, a két nép keveredve feltehetően a szkíta kori alaplakosság részévé vált. A dél-alföldi preszkíta lelőhelyek felsorolásánál láttuk, hogy a temetők Szeged (Öthalom, Tápé, Algyő) és Csongrád környékén (Vendelhalom, Saroktanya, Felgyő, Csépa) a Tisza-Maros és a Tisza-Körös összefolyásának stratégiailag fontos helyén csoportosulnak. A többi lelet (Szentes, Pusztamérges, Dóc stb.) bizonytalan, de jelzésértékűnek tekinthető. A bevándorlás útvonala feltehetően a Maros és a Körös völgye lehetett, erre utal az itt talált szórvány kerámia- és fémleletek sora. Szeged környékéig Marosleiele, Szőreg, a Maros menti, a Csongrád környéki csomópontig Gyula, Doboz, Békés, Gyoma, Sarkad, Biharugra, Körösladány a különböző Körös-ágak menti útvonalat jelezheti. Az itt talált leletek nem egyidejűek, feltehetően több bevándorlási hullámmal számolhatunk, ami kis létszámú, de hatásában nagy jelentőségű csoportok betelepedését jelentette a Kárpát-medence déli felébe. Az algyői temető jelentősége az, hogy a DélAlföld legnagyobb sírszámú, teljesen feltárt preszkíta temetőjének tekinthető. Az egy női, egy nő/férfi(?) és hat gyereksír feltehetően egy család vagy egy szorosan összetartozó kis közösség temetője lehetett. A csontvázak háton fekvő, nyújtott helyzetben, egy esetben (19. sír) enyhén zsugorítottan, több esetben állatjárás miatt különböző mértékben bolygatottan feküdtek. A temetkezési rítust tekintve a dél-alföldi temetőkben a nyújtott csontvázas sírok (néhány bolygatott) mellett egy urnasír (Felgyő) és egy halomsír (Gyoma) volt. Az algyői sírok tájolása döntően DNy-ÉK, három esetben ÉNy-DK. A temetőtérkép tanúsága szerint egy félkörívben ívelő sort alkottak, balról jobbra (D-ről, É-ra) haladva: 63. sír, 82. sír, 88. sír, 83. sír, 85. sír, 53. sír, amiből a 19. női és a 86. gyereksír lóg ki Ny-i, illetve K-i irányban (2. kép). A két felnőtt, a 19. (3. kép 1) és a 85. (5. kép 1) sírban találták a legkevesebb és legjellegtelenebb mellékletet, kivéve a 88. gyereksírt, aminek nem volt melléklete, csak szórvány kerámiaanyag került elő a sírokból (6 kép 1; 8. kép 4-5). A gyereksírok közül legjelentősebb a 82. sír (4. kép), ahol a fémleletek nagy része és a csontamulettek (7. kép 1-8), illetve a 83. sír (3. kép 4), ahol a turbántekercses tál, perem fölé magasodó fülű csésze, függesztőedény (8. kép 1-3) és egy vas karperec (7. kép 9) volt. Az embertani meghatározás szerint mindkét 26 Kemenczei T.: A Kárpát-medence keleti kapcsolatai a Kr. e. 8. században. Nagydoktori értekezés. Budapest 1993. (Kézirat.)