A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 6. (Szeged, 2000)

D. MATUZ Edit: A Szeged-Algyő 258. kútkörzet területén feltárt preszkíta temető

4) került elő Algyőn. A klasszikus, behúzott peremű, széles turbántekercses díszítésű tálakat a késő halomsíros, korai urnamezős kultúra használta már a Reinecke BD idején. A váli kultúra idején széles körben elterjedt (PATEK 1968,102), általános díszítőmotívummá vált a késő bronzkor, kora vaskor folyamán (KEMENCZEI 1984,67), a Ha C periódusig élt. A csonka kúpos testű, csak a peremre korlátozódó keskeny turbántekercses díszítés Észak-Magyarországra, a tiszántúli területekre jellemző. A preszkíta anyagban mindkettő megtalálható, a széles turbántekercses díszítés ritkább (KEMENCZEI 1988, 91, 94, 2. kép 8; KEMENCZEI 1989, 58, 66, 5. ábra 4, Füzesabony-Csörszárok: 4 7. ábra 2; PATEK 1990, 13. t. 4.), a keskeny, csak a peremre korlátozódó változat gyakrabban fordul elő (KEMENCZEI 1988,92-94,4. kép 2, 5. kép 11; PATEK 1990, 6. t. 3; PATEK 1993. Abb. 15. 8.). Mindkét variáció megtalálható a Bosut-csoport anyagában (TASIC 1972, Fig. 4. 4; MEDOVIC 1978, Taf. XXXI. l-ll, Taf. XXXVII. 1-8), a Stoicani-csoportnál (PETRESCU-DIMBOVITA 1953, PI. IX. 6a), és tovább él a szkíta anyagban is (GALÁNTHA 1981,50,54, 11. kép 1). A perem fölé magasodó egyfülű csésze (8. kép 2 és feltehetően a 6. kép 1) analógiáit keresve megállapíthatjuk, hogy az enyhén kihajló peremű, ívelt hasú, perem fölé magasodó fülű csészetípus a kárpát-medencei késő bronzkori, kora vaskori népeknél általánosan előforduló forma (PATEK 1968, 109, Taf. VII. 47. típus; KEMENCZEI 1984, 69). Gyakran megtaláljuk a preszkíta sírokban is (KEMENCZEI 1988, 2. kép 5; KEMENCZEI 1989, 8. ábra 2; PATEK 1990, 7. t. 6, 21. t. 6, 8; PATEK 1993, Abb. 28. 10, Abb. 31. 28). Egyenes nyakú változata is ismert (KEMENCZEI 1988, 3. kép 9, 4. kép 8; KEMENCZEI 1989, 5. ábra 3; PATEK 1990, 2. t. 4, 6. t. 2), amit nem tekintenek külön típusnak. Aroktö-Dongóhalmon (KEMENCZEI 1988,91,94, 2. kép 8) és Mezőcsáton egy-egy gyereksírból (PATEK 1993, Abb. 29. 15) a vállán vízszintesen síkozott forma került elő. A mi csészéink enyhén kúpos nyakúak, ami már újabb formavariáció. Kúpos nyakú változatokat találunk a Bosut-csoport hagyatékában (MEDOVIC 1978, Taf. XXXIX. I; TASIC 1988, Abb. 4. 1, 7) és a Stoicani-csoportnál (PETRESCU-DIMBOVITA 1953, Pl. IX. 26a; HANSEL 1976, Taf. IX. 8). Az enyhén kihajló peremű, tojásdad testű, profilait aljú csupor, aminek nyakán egymással szemben két lyuk található (8. kép 3), függesztőedény lehetett.

5 A mi edényünkkel méreteiben és formailag is megegyező függesztőedényt találtak Szilvásvárad-Töröksánc Kyjatice földvárában szórványként, a különbség az, hogy ott négy átfúrás található a perem alatt (D. MATUZ 1999, 22. kép 5). Nagyon hasonló, két lyukkal átfúrt peremű edény az urnamezős kultúra Sághegyről származó darabja (PATEK 1968, 141, Taf. XVIII. 12). A függesztőedény a késő bronzkor különböző kultúráiban ritkán előforduló típus, a preszkíta anyagból nem ismert. Formailag hasonló, csak kissé öblösebb urna Füzesabony-Homokbányából egy gyereksírból került elő, amit Kemenczei Tibor már a mezőcsáti kultúra késő bronzkori hagyományokra épülő új kerámiaformájának tartott (KEMENCZEI 1989, 60, 66, 7. ábra 5). Kissé hasonló a füzesabony-kettőshalmi 42. (gyerek) sírból származó csupor (PATEK 1990, 11. t. 15) vagy egy mezőcsáti női sírból előkerült csupor (PATEK 1993, Abb. 27.4) is. Formailag analóg darabok a szerémségi Sarengradból származnak (VINSKIGASPARINI 1973, Tab. 114. 4, 8), hasonló, csak öblösebb forma ismert a Stoicani-csoport anyagából (PETRESCU-DIMBOVITA 1953, Pl. IX. 6. f ). A 86. sírban volt egy kisméretű agyagkarika töredéke (8. kép 8). Nagyobb méretű agyagkarikák találhatóak a dunántúli urnamezős kultúra (PATEK 1968, Taf. XXV. 20, Taf. LXXIII. 5, 7; KŐSZEGI 1988, 20. t. 8, 22. t. 12-13 stb.) és a gávai kultúra (KEMENCZEI 1984, 72, Taf. CXLVIII. 18, Taf. CLVII 17, 21; V. SZABÓ 1996, 36, 21. kép 17-18, 39. kép 11 stb.) anyagában. Előfordul a BoSUt-CSOportnál (MEDOVIC 1988, Sl. 168. 4, Tab. XVIII. 6, 9) is. A kárpát-medencei preszkíta sírokban nincs analógiája. Funkciójuk nem tisztázott, elképzelhető, hogy hálókorongok voltak, de kultikus jelentőségük sem kizárt, az algyői darab kis mérete és az a tény, hogy nem telepről, hanem egy gyereksírból került elő, ez utóbbit támasztaná alá. Szórványként találtak a temető területén egy balra dőlő, ferde bevagdalással tagolt peremtöredéket (9. kép 3). A Kyjatice-kultúra észak-magyarországi földvárainak késői, a Ha B periódus második felére datálható anyagában jelentek meg hasonló — de duzzadtabb peremű, a perem alatti plasztikus bordán is jobbra dőlő ferde bevagdalással díszített — formák, amit a Basarábi-Bosut-kultúrkörrel 4 Gyereksír. 5 Trogmayer Ottó közlése nyomán (TROG MAYER 1983, 96, 17. grafikai melléklet) az edény pereme alatt végigfutó vízszintes lyuksort képzeltek el, aminek alapján a Keleti-Kárpátokon túli erdős steppevidékkel való kapcsolatot tételezett fel Kemenczei Tibor (KEMENCZEI /989, 66; KEMENCZEI 1993, IV. kerámia). Egy ilyen töredék a Kyjatice-kultúra erődített földvárából, Cserépfalu-Mésztetőről került elő (KEMENCZEI 1988, 93, 5. kép 7), de az algyői edény peremén csak két lyuk van.