A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

Florin GOGÂLTAN: The Southern Border of the Otomani Culture

ROMAN-NEMETI 1990 Roman, P. - Németi, I.: Date preliminare asupra cercetärilor arheologice de la Carei-"Bobald"

. — Einleitende Angaben der archäologischen Forschungen von Carei-"Bobald". Thraco-Dacica 9 (1990) 39-47. ROSKA 1941 Roska, M.: A gyulavarsándi (Arad

m.) Laposhalom rétegtani viszonyai. La stratigraphie de la colline Laposhalom de Gyulavarsánd (Dép. Arad). FolArch 3-4 (1941) 45-61. ROSKA 1942 Roska, M: Erdély régészeti repertóriuma 1. Őskor. - Archäologisches Repertórium von Siebenbürgen I. Urzeit. Thesaurus antiquitatum transsilvanicarum, Tom I. Praehistorica. Kolosvár 1942. ROTE A 1993 Rotea, M.: Contributii privind bronzul timpuriu ín centrul Transilvaniei. — Contributions à l'étude du Bronze Ancien dans la Transylvanie Centrale. Thraco-Dacica 14 (1993) 65-86. SCHALK 1992 Schalk, E.: Das Gräberfeld von Ilernádkak. Studien zum Beginn der Frühbronzezeit im nordöstlichen Karpatenbecken. UP A 9, Bonn 1992. SOROCEANU 1991 Soroceanu, T.: Studien zur Mures-Kultur. Internationale Archäologie 7, Buch am Erlbach 1991. SOROCEANU-RADU 1975 Soroceanu, T. - Radu, O.: Santierul arheologic Cornesti (Jud. Timis). Sapâturile din 1973 si 1974. — Archäologische Ausgrabungen der Jahre 1973 und 1974 in Cornesti (Kr. Timis). Tibiscus 4 (1975) 33-40. SZÉKELY 1997 Székely, Z.: Perioada timpurie si íncepulul celei mijlocii a epocii bronzului ín sudestul Transilvaniei. — The Early Bronze Age and the Beginning of the Middle Bronze Age in SouthEastern Transylvania. Biblioteca Thracologica 21, Bucuresti 1997. TASIC 1984 Tasié, N.: Die Verbicioara-Kultur. In: Kulturen der Frühbronzezeit des Karpatenbeckens und Nordbalkans. Hrg.: Tasié, N. Beograd 1984, 83-92. TASIC 1998 Tasié, N.: Die Entwicklung der Bronzezeit im Raum des Eisernen Tores (Djerdap). In: Die Kulturen der Bronzezeit in dem Gebiet des Eisernen Tores. Kolloquium in Drobeta-Turnu Severin (22.-24. November 1997). Bucuresti 1998, 33-46. AZ O TOMANI-KUL TÚRA ELTERJEDÉSI TERÜLETÉNEK DÉLI HATÁRVONALA Florin GOGÂLTAN A romániai Bánság középső bronzkorának kultúráit elemezve, az Otomani-kultúra déli elterjedési területét tekintve különböző kutatók neveivel fémjelzett hipotézisekkel szembesültem. Az újabb régészeti ásatások eredményei, valamint a temesvári, aradi és verseci stb. múzeumok raktárában található, közöletlen régészeti leletanyag és a már közzétett adatok alapján a középső bronzkori telepek elhelyezkedésének új térképét vázolhatjuk fel DNy-Romániában (15. kép). Megfigyelhető, hogy a romániai Bánság nyugati peremét (Maros-Aranka vidéke) a Maros-kultúrát kialakító népesség lakja. A kultúra legjelentősebb telepe a pécskai lakódomb. Annak ellenére, hogy az anyagi műveltség különböző termékei keletebbre is eljutottak, a Maros-kultúra központi területe mégis a Maros lorkolatvidékén található. A középső bronzkorban a romániai Bánság nagyrészét a Come^ti-Crvenka-csoport népesíti be. A régebben feltárt mezőzsadányi és temesnagyfalui telepek anyagának a FényGomila lupului lelőhelyen a 90-es évek során végzett régészeti ásatások eredményeivel való összevetése lehetővé tette a Corneçti-Crvenka-csoport kerámiamüvességének tipológiai besorolását. E csoport elterjedési területét vizsgálva több. a Marostól északra fekvő telepet sikerült felfedeznem. Ezek közül említésre méltó a maroscsicséri telep. Mivel számos párhuzam fedezhető fel a Marostól északra fekvő telepek anyaga és a székudvari teli tel épülés kerámiája között, valamennyi telepet az Otomani-kultúrába sorolták. A kérdés megoldásának kulcsát a székudvari lakódomb jelenti. Tudor Soroceanu jóvoltából tanulmányozhattam a Kolozsvári Történeti Múzeumban őrzött, a Roska Márton által Székudvaron folytatott régészeti ásatások anyagát. Az itt közölt rajzok azonban csak a főbb edénytípusokat, illetve díszítőelemeket mutatják be. Az anyag tudományos értékét csökkenti a rétegtani megfigyelések hiánya. A megmaradt leletegyüttesekre nem alkalmazható a statisztikai elemzés módszere, mivel Dórin Popescu nem rétegenként, hanem mélység szerint közölte a régészeti anyagot. D. Popescu későbbi ásatásának anyagát időközben átszállították az aradi múzeumba. 1997-ben alkalmam nyílt tanulmányozni ezeket a leleteket is, és megállapíthattam, hogy a két lelőhely anyaga ugyanabba a kultúrába vagy csoportba sorolható, mivel a megszólalásig hasonlít a kolozsvári múzeumban őrzött Roska Márton-féle ásatásból származó kerámiához. Mivel a közeljövőben aligha kerül sor a székudvari település újabb kutatására, a meglévő adatok alapján kell tárgyalni az Otomani-kultúra elterjedési területének déli hatái-vonalát érintő problémákat. A székudvari település anyagát a Corne$ti-Crvenka-csoport két jellegzetes telepének (Mezőzsadány és Fény) kerámiájával, illetve a gyulavarsándi és a Berettyó-völgyben fekvő, Sz. Máthé Márta által feltárt telltelepek anyagával vetettem össze. A székudvari telep problematikáját új megvilágításba helyezte az a tény, hogy az itt kiásott kerámiát Roska Már-