A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)

előforduló rajzok méretének megállapítását segítik elő, hiszen Márki Sándor néha a pontos méreteket mellőzve csak a rajz „természetes nagyságára" hívta fel a figyelmet. A rajzok kiváltképpen azokban az esetekben értékesek, ahol a leírásból nem lehetne egyértelműen rekonstruálni a tárgyat, vagy pedig a lelet már elveszett. A jegyzék több, valóban elkallódott tárgyon kívül eddig elveszettnek hitt tárgyakról is tudósít bennünket. Segítségével sikerült az utóbbiak egy részének nyomára bukkanni. Bejegyzései révén találtuk meg például az aradi múzeum középkori gyűjteményében azokat a simándi kályhacsempe- és kályhaszemtöredékeket, amelyek egy részéről Méri István is adatokat kaphatott az 1950-es években (MÉRI 1957, 198. 134. j.). Ezek a darabok az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteménye legutóbbi ismertetéséből sajnálatos módon szintén kimaradtak (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 285, 46. j.; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a. 98-99, 46.}.), S további részletes feldolgozásra várnak. Közéjük tartozik például egy mázatlan, indásvirágos motívumokkal díszített kályhacsempetöredék (87. sorszám); egy festett, tálka alakú kályhaszem (90. sorszám); egy másik mázatlan, sima léckerettel határolt, virágos díszítésű kályhacsempe-töredék (91. sorszám); egy szintén mázatlan, áttört díszű kályhacsempedarab (92. sorszám); egy kályhacsempe pártázatából származó töredék, melynek pontos rajzát is láthatjuk a jegyzékben (93. sorszám); egy kályhaszem sarokdísze (94. sorszám) és egy rajzon szintén bemutatott, barnával festett, csúcsdíszes, háromszög alakú, teljesen ép kályhaszem (a jegyzékben 102. sorszám alatt, de az új leltári száma a 101. sorszámú tárgy mellett szerepel). Valamennyi Simándról származik, közelebbi helymegjelölés nélkül, vagy Simánd Törökkert illetve Török-puszta nevű részéről. Feldolgozásuk fontosságát a térségben — Méri István felvetése szerint éppen Simándon — működő késő középkori fazekas-kályhás központ meghatározása teszi még hangsúlyosabbá (MÉRI 1957, 198). A tárgyak azonosítását megnehezítette a jegyzékben feltüntetett elnevezésük, hiszen ezeket Márki Sándor még nem kályhacsempéknek vagy kályhaszemeknek nevezve leltározta be, hanem „domborműves cserépdarab, féltányér, bábsütőminta, díszített cserépdarab, mézeskalács-sütőminta, agyagdíszítmény, török edény" megjelölésekkel. A kályhacsempék bábsütőmintáknak való meghatározásaival az Arad monográfiában is találkozunk (MÁRKI 1892.423,430). Az elnevezésre illetve a kályhacsempék ezen téves meghatározására már Méri István is felhívta a figyelmet (MÉRI 1957, 198, 134. j.). A Márki Sándor által készített, s legutóbb előkerült líceumi jegyzék az aradi múzeum késő középkori kályhacsempe- és kályhaszemgyűjteményének korábbi, már nyomtatásban is megjelent feldolgozását (HUREZAN-SZATMÁRI 1998; HUREZANSZATMÁRI 1998a) néhány ponton új, és apró módosításokat is szükségessé tevő adatokkal egészíti ki. Ugyanakkor feltétlenül szükség mutatkozik a líceumi jegyzékben új (mai) leltári számokkal megjelölt leletek azonosítására, mert egyelőre csak részben lehet a líceumi tárgyakat a mai gyűjteményben megtalálni és azokat a régi sorszámokhoz rendelni. A kályhaszemek és kályhacsempék meghatározása szempontjából is óvatosságra int a múlt század végi változatos és különböző elnevezéseik mellett az, hogy egymással azonos mai leltári számok egymástól teljesen különböző tárgyakon is előfordulnak. Feltűnő továbbá, hogy az eddig publikált 26 aradi nyilvántartású kályhaszem illetve kályhacsempe közül mindössze kilenc azonosítható a Márki-féle lajstrom valamelyik tételével — az 5., 88., 89., 95., 103., 161., 242., 306. és 308. sorszámú —, holott túlnyomó részük a múlt század végén került elő, s jutott végül a múzeumi gyűjteménybe (HUREZAN-SZATMÁRI 1998, 276-281; HUREZAN-SZATMÁRI 1998a, 84-91). Ezek egy részénél azonban csak az utólag kiosztott leltári számok jelentik az azonosítás alapját, a leírások egybevetése során viszont több esetben ellentmondásokkal találkozunk.

15 Számolni kell azzal is, hogy az aradi múzeum gyűjteményének alapját nemcsak a líceum régiségtárának beolvasztása jelenthette, hiszen a Márki Sándor által többször emlegetett Kölcseyegyesület gyűjteményéről vagy az aradi polgári iskola régiséggyüjteményéről éppúgy, mint Török Béla simándi magángyűjteményének sorsáról szinte semmit sem tudunk, a többi magántulajdonban volt leletről nem is beszélve (MÁRKI 1892. 3^1. 11,14, 16,28,37). A líceumi jegyzékben utólag megjelölt, összesen 69 új leltári szám között három olyan van, amely külön-külön kétszer is előfordul: a 10. és 109. sorszámnál az inv. feud. 7, a 96. és 307. sor15 Ld. alább, a megfelelő sorszámoknál!