A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)

ténelmének tárgyai, s főként az 1848-1849-es szabadságharc ereklyéi méltó elhelyezésére.

12 A régiségek kedvelői, s köztük leginkább Dömötör László, megpróbáltak érvelni annak érdekében, hogy a líceumi régészeti gyűjteménynek is — amelyet Márki Sándor kezdett 1882-ben nyilvántartásba venni -— a jövendő múzeumban legyen a helye, de a javaslatot elutasították. Az indoklás szerint a régészeti gyűjtemény túlságosan szegényes volt ahhoz, hogy a múzeumban helyet biztosítsanak számára.

13 így került sor arra, hogy 1892 őszén a színház épületének emeletén berendezzék az 18481849. évi szabadságharc ereklyemúzeumát, melynek ünnepélyes megnyitóját 1893. március 15-én tartották meg.

14 Az aradi múzeum alapítása így 1893-ra tehető, de a mai épülete csak 1911-1913 között épült föl. Minden valószínűség szerint ennek átadásával nyílott mód arra, hogy az új múzeum gyűjteményébe a líceum régiséggyüjteményének egészét is beolvasszák. Kétségtelen ugyanis, hogy ez a leletegyüttes képezte az új városi múzeum régészeti gyűjteményének magját. A múzeum 1913. évi átadását követően tehát a líceum régi gyűjteménye és annak a Márki Sándor által összeállított jegyzéke is biztosan az új múzeumi gyűjteménybe került, hiszen megmaradt részei ma is itt találhatók. Az új múzeumi nyilvántartás kialakításának megfelelően azután valamikor a líceumi jegyzéket is át kellett vezetni az újba, s vélhetően ekkor kerültek a régi lajstromba az ott látható másodlagos bejegyzések. Az átleltározásnak egyértelműen tételes ellenőrzéssel, revízióval is együtt kellett járnia, de erről semmilyen dokumentum nem maradt fenn, csak a Márki-féle gyűjteményi lajstrom füzetének utólagos bejegyzéseiből következtethetünk erre. Amennyire ma még kideríthető, a jegyzéknek a tárgyak leírására szolgáló rovatában lévő szövegek ferde, ceruzás áthúzása leginkább két dolgot jelenthet: egyrészt azt, hogy a tárgy nem volt már meg 1913-ban, illetve a gyűjtemény új leltárba vételének időpontjában sem, tehát eleve nem került át a mai múzeumba, másrészt pedig azt, hogy az átvezetése az új múzeumi gyűjteménybe megtörtént, s ezekben az esetekben a jegyzet rovatban megtaláljuk a ma érvényes leltári számot is. Az áthúzások értelmezése azonban nem mindenütt egyértelmű. A másodlagos bejegyzések között több helyen kétféle leltári számot is találunk. Ennek oka az, hogy az aradi múzeumban ma kétféle szám jelölhet egy-egy tárgyat. A teljes gyűjteményben elfoglalt helye szerint — ezt jelzik a jegyzékben található 'D' betűk (= Depozit) — illetve az egymástól elkülönített, szétválasztott szakgyűjteményekben elfoglalt helye szerint. Az utóbbiakat jelzik a jegyzékben lévő „Inv. feud." (= feudális kori gyűjtemény leltári száma) és ennek különféle változatai, rövidítései (Muz. feud; M.F; N° MF), vagy a „Muzeul 1848" (= 1848-as gyűjtemény) illetve az „M. O." (= Muzeul Oras - városi gyűjtemény) bejegyzések. Jelenleg elkülönül egymástól például a régészeti gyűjtemény és az ún. feudális kori gyűjtemény. Azokat a tételeket, ahol a Márki-féle jegyzékben sem kihúzás, sem a leltári számra utaló bejegyzés nincs, a régészeti gyűjteményben kell keresni. A lapszéleken látható körbe foglalt pont általában a tárgy mai meglétét jelöli, míg a római szám mellett szereplő arab szám (pl. 11/65) a szűkebb (régészeti) gyűjteményen belüli elhelyezésére utal (lásd pl. a 38, 83, 114. sorszámnál). A jegyzék gépelt átírásának közzétételében igyekeztünk megőrizni a betűhív írásmódot, de ahol magyarázat vagy értelmező jellegű kiegészítés vált szükségessé — pl. a rajzok esetén —-, ott a saját megjegyzéseinket, a megjegyzést tevő szerző nevének monogramját is feltüntetve, szögletes zárójelek közé tettük. Márki Sándor írása, egyes betűinek alakja következetes formátumú, szövege jól olvasható. A lapszéleken azonban a szöveg több helyen sérült, és hiányos. Ezeken a pontokon az olvasat néha gondot okozott, s a szövegösszefüggés alapján vagy kiegészíthető volt, vagy — volt ilyen is — az eredeti szöveget már nem lehetett rekonstruálni. Kevés idegen s főleg régies vagy táj szónak gyanítható kifejezésnél, jelölésnél nemcsak az értelmezéssel voltak gondjaink, hanem az olvasattal is (pl. 214. sorszám: lat, font, col-coll; 131. sorszám: görelylyel vegyes kavicstalaj). A jegyzékben található másodlagos, Márki Sándor kézírásánál későbbi, idegen kéztől származó bejegyzéseket, szövegeket minden esetben dőlt betűvel jelöltük. A jegyzék gépelt szövegében a margókon külön feltüntettük az eredeti dokumentum különböző oldalszámait is. A szöveg fakszimiléje mellett megtalálható lépték a leírásban többször 12 Lanevschi, Gh.: Palatul cultural din Arad. Kézirat. 13 Az aradi miízeum régészeti gyűjteményének archívuma (ASIV) I. No. 9-9/b. 14 Lanevschi, Gh.: Palatul cultural din Arad. Kézirat.