A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)

Napjainkra a füzet csaknem teljesen szétesett egyes lapjaira, s a lapok szélei nagyon sok helyen hiányosak, gyűröttek. A szakadozottság miatt a szöveg már több ponton olvashatatlan. Az egész jegyzék végig — az első betűtől az utolsóig — Márki Sándor kézírásával, s tintával készült. Idegen kéztől származó beírások, jelölések a füzetben csak a jegyzék lezárását követően, attól nyilvánvalóan jóval későbbi időben, a líceumi gyűjteménynek a mai múzeumi nyilvántartásba vétele során keletkeztek. Ezek viszont minden esetben jól elkülöníthető, a szöveges részeknél egyértelműen román nyelvű, ceruzás bejegyzések, melyek szinte kizárólag az új múzeumi nyilvántartási jelzetre utalnak. A jegyzék illetve a füzet belső tartalma két részből áll. Az első három oldalon Márki Sándor bevezetője olvasható, melyben leírja, hogy az iskola az 1874/1875. tanévtől gyarapodó érem- és pénzgyűjteménnyel rendelkezett, s ennek mintájára kezdeményezték egy régiségtár létesítését is. A tudatos gyűjtés mellett Török Béla simándi földbirtokos és régiséggyűjtő ajándékozása útján az iskolába került régiségek vetették meg az új gyűjtemény alapjait. A bevezető szöveg keltezése 1882. augusztus 23, az aláírás pedig: „Dr. Márki Sándor, a régiségtár őre."

10 Bár az első régészeti leletek Török Béla ajándékaképpen már ez év májusában megérkeztek, a jegyzék bevezető szövegének keltezése után néhány nappal kerülhetett csupán sor ezek tényleges leltárba vételre, hiszen az iskola igazgatója Márki Sándornak az első 45 tárgyat csak 1882. augusztus 31-én adta „őrizetül" (vö. a jegyzék 45. sorszámánál lévő bejegyzést). A bevezetőből egyértelműen kiderül az is, hogy a régiségtár létrehozatalát elsősorban a tanári szemléltetőeszközök szerzése s nem a régészeti gyűjtés szempontjai motiválták. Márki Sándor tehát elsősorban tanári beállítottságából eredően, az oktatás eszközanyagának kiegészítése miatt szorgalmazta a régiségtár létrehozását, s csak másodsorban vehetjük ezt a régészet iránti vonzalma megnyilvánulásának.

11 Később azonban e gyűjtemény helytörténetírói feldolgozásainak is egyik forrásává vált. A jegyzék második része a sorszámozott tételekben egymást követő régiségek leírásából áll, a 4. oldaltól az utolsó, 85. oldalig, s az egyes tárgyakhoz illetve tételekhez kapcsolódó információkat nyolc függőleges, egymástól vonalzóval meghúzott vonalakkal elválasztott oszlopba rendezve tartalmazza. A nyolc-nyolc oszlop a kinyitott füzet egymással szemben lévő két-két oldalát foglalja el. Az egyik oldalon az első függőleges oszlop a sorszámé (leltári számé), a második a tárgy leírásáé, a harmadik jelöli a darabszámot, majd a másik, az előző oldallal szemben lévő oldalon következik a negyedik oszlop a tárgy lelőhelyére és előkerülésének idejére vonatkozóan, ezt követi az ötödik oszlop a lelet vagy tárgy előkerülésének körülményeivel, a hatodik az adományozó nevével és lakóhelyével, a hetedik az adományozás időpontjával s végül a nyolcadik oszlop a jegyzeteknek biztosít helyet. A jegyzék vége felé a leletek helyére, idejére és az előkerülésük körülményeire vonatkozó adatok már közös oszlopba kerültek. A jegyzékben összesen 339 tétel (sorszám, leltári szám) található. Az utolsó adományozás időpontja 1887. május 10-e, s ezt a jegyzéknek a pótleltárra utaló lezárása követi. Apótleltár — ha volt is ilyen — nem maradt meg. Úgy tűnik azonban, hogy Márki Sándor távozásával a régiségtár gyarapodása is elapadt, s nyilvántartásának további gondozása is véget ért. Ezt jelentheti például az is, hogy a 323. illetve a 330. tétel 1885. december 24-re vonatkozó bejegyzése után 1886-ban — Márki Sándor Budapestre költözésének évében — egyetlen tárgyi gyarapodás sem történt. A 331339. számú legutolsó tételeket viszont ismét ő vette leltárba, pedig ezek kivétel nélkül mind 1887. évi adományozások voltak. Márki Sándor tehát Aradról való távozása után is kerített még alkalmat arra, hogy a vélhetően utolsó ajándékozások tárgyait beleltározza a líceum régiséggyűjteményébe. Kétségkívül előfordulhatott ugyanakkor az is, hogy 1886 vagy 1887 után még szórványosan kerültek leletek a líceumba, s azok leltározatlanul jutottak a gyűjteménybe (MÁRKI 1892,17, l.j.). A líceumi régiséggyűjtemény későbbi sorsára csak következtethetünk. Az aradiakat illetve a Kölcsey-egyesületet a Temesváron 1889. október 27én felavatott új múzeum is nyilvánvalóan arra ösztönözte, hogy Aradon szintén létesítsenek múzeumot, elsősorban a város középkori és újkori tör10 Márki Sándor a líceum régiségtárának létrehozataláról később megemlékezett az Arad monográfia előszavában is (MÁRKI 1892, V. oldal). 11 Márki Sándor korszerű pedagógiai szemléletmódjára már korábban, többen is felhívták a figyelmet (WKINICH1941,13-14; SZEBENYI1969, 1201-1214; SZÉKELY 1971, 18; KOVÁCH 1976, 46-50).