A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)

Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887) történettudományi kar dékánja volt, s tevékenységének erre az időszakára esett a kolozsvári egyetem Szegedre való átköltözése (1921) is. így ezt követően az 1921/1922. tanévtől szegedi tanárként, s az egyetem prodékánjaként folytatta életét. Az 1914-től kezdődő tíz év óriási történelmi megrázkódtatásai azonban bizonyosan mély nyomokat hagytak Márki Sándorban is, melyek hatására — egyes életrajzi írók szerint — élete utolsó éveiben meglehetősen visszahúzódóvá vált. Eletének utolsó négy évét Szegeden töltötte, s 1925. július l-jén Gödöllőn halt meg. Az 1920-as és 1930-as évek politikai rendszere nem méltányolta kellőképpen Márki Sándor munkásságát, s a Magyar Tudományos Akadémián is csak 1941-ben tartották meg a halála utáni emlékbeszédet. Lukinich Imre ekkor Márki Sándort az alföldkutatás egyik megalapítójának nevezte (LUKINICH 1941, 6), s e kijelentés kétségkívül ma is megállja helyét. A Békés megye történetével foglalkozó első történetírói generációnak tekinthető Haan Lajos (1818-1891), Mogyoróssy János (1805-1893) és Göndöcs Benedek (1824-1894) tevékenységével részben párhuzamosan alkotott, jobbadán azonban az őket követő második történetírói generáció tagjai közé kell őt sorolnunk (MÁRKI 1893, 289-290). Ebben a csoportban említhetjük pl. a békéscsabai születésű Zsilinszky Mihályt (18381925), a füzesgyarmati származású Csánki Dezsőt (1857-1933) és a gyulai Karácsonyi Jánost (18581929), de talán még ide sorolhatjuk a Békésen született Veress Endrét ( 1868-1953) is. Márki Sándor nemcsak maga foglalkozott mindig vissza-visszatérve szülőföldje történetével, hanem tanítványait — kiknek sorában ott találjuk pl. a róla megemlékező Lukinich Imrét, valamint Gombos F. Albint és Banner Jánost — is erre buzdította. Scherer Ferenc ma is mértékadó, kitűnő Gyula monográfiája s közvetve Veress Endrének az ezt kiegészítő oklevéltára szintén így születhetett meg (SCHERER 1938, 21-23; SCHERER 1971, 516). Gazdag életművét, egyes megjelent munkáit az elmúlt évszázad különböző politikai rendszerei mindig másként ítélték meg, reális és teljes értékelésre azonban még senki sem vállalkozott. így ez Márki Sándor halálának közelgő 75. évfordulóján is várat magára. Több százra tehető cikkeinek, tanulmányainak, köteteinek teljes bibliográfiája sem készült még el. Az öt legbővebb bibliográfiai válogatást eddig — még Márki Sándor életében — Szinnyei József, majd Márki Sándor halála után közvetlenül e munkát kiegészítve Ferenczy Miklós, valamint az utóbbi évtizedekben Némedi Endre és Kovách Géza, illetve Klukovitsné Paróczy Katalin, Rácz Béláné és Szabó Éva állította össze (SZINNYEI 1902, 615-630; FERENCZY 1927, 139-150; NÉMEDI-TELEK-ZIELBAUER 1970, 15-29; KOVÁCH 1976, 219-228; KLUKOVITSNÉ-RÁCZ-SZABÓ 1992). Kéziratainak megmaradt része az aradi városi könyvtárban, a szegedi egyetemi könyvtárban, a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában, az Országos Széchényi Könyvtárban és a kolozsvári egyetem könyvtárában vár a további feldolgozásra (KOVÁCH 1961; SZEBENYI 1969. vonatkozó lábjegyzetek; KOVÁCH 1975. 51; KOVÁCH 1976, 21, 51, 3. j.). A Békés Megyei Levéltárban most megjelenés előtt álló részletes, személyes naplójának feldolgozása és kiadása

3 viszont bizonyosan újabb adalékokkal szolgál majd Márki Sándor életművének árnyaltabb megismeréséhez és értékeléséhez. Ezenkívül remélhetőleg egyértelművé tesz olyan ténybeli ellentmondásokat is, amelyek a Márki Sándor életével foglalkozó írásokban például egy-egy témában vagy konkrét — esetenként életrajzi — adat kapcsán előfordulnak.

4 * Az aradi líceum régiséggyüjteményének alábbi közreadása indokolttá teszi, hogy Márki Sándor 1887-1886 között Aradon töltött éveiről, az általános életrajzi adatok felsorolásán kívül, külön is szóljunk, valamint azokról a régészeti kutatásokról, múzeumalapítási próbálkozásokról, törekvésekről szintén, amelyek aradi tevékenységét megelőzték, s így törvényszerűen hatással is voltak rá, amikor Aradra költözött. Az Arad környékén végzett régészeti kutatások kezdetének időpontját a szakirodalom alapján elég nehéz pontosan megállapítani. Az itt található régi 3 Erdész Adám szíves szóbeli közlése. 4 Születésének napját pl. 1853. március 23-ra, 25-re, 27-re, sőt április 27-re is teszik (SZINNYEI 1902, 614; LUKINICH 1925, 329; BANNER 1961, 3, 10, 32; BANNER 1971, 27; KOVÁCH 1976, 8, 28-29), halála időpontját pedig 1925. június 30-ra és július l-re is helyezik (BANNER 1961, 3, 10, 35; KOVÁCH 1976, 29).