A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

BARBU, Mircea – HUREZAN, Pascu – SZATMÁRI Imre: Márki Sándor és az aradi líceum régiséggyűjteménye (1882-1887)

romokat hosszú időn át, szinte egészen a 20. századig, kőbányaként használták, mert nem tulajdonítottak nekik túlzott jelentőséget. Arad környékén az első „régészeti kutatások" — amelyekről pontosabb adataink vannak — néhány pankotai lakoshoz fűződnek, akik 1847 táján a helybeliek által török várként vagy régi kolostorként emlegetett pankotai vár romjai között kincskeresésbe fogtak. Annak ellenére, hogy régi falakra és sírokra bukkantak, a kutatásokat nem folytatták, mert értékesíthető leleteket, kincseket nem találtak. 1862-ben római kori pénzek kerültek elő Barzán (Bîrsa), s ez 18621863-ban ismét kincskereső ásatásokat eredményezett Pankotán.

5 Az első rendszeres Arad környéki feltárások Rómer Flóris (1815-1889) nevéhez fűződnek. A Nemzeti Múzeum megbízásából látott munkához, hogy felkutassa a Maros alsó szakaszán található régészeti leleteket, lelőhelyeket. 1868-ban Bulcson végzett régészeti kutatásokat, a Mocsonyi-kastélytól mintegy 200 méterre lévő Várhelyen (HÜGEL s. a. Bulcs/Bulci 2-4. sz. lelőhely). 1870-ben Hampel Józseffel együtt dolgozott Pécskán, s ekkor készítették el a glogováci bazilika első felméréseit is (DÖRNER 1978. 16). Rómer Flóris kutatásainak eredményeit Parecz István is felhasználta történeti monográfiája jegyzeteiben. Szerinte a Szemlak és Pécska között található „domb" katonai célokat szolgálhatott, sáncokkal vették körül, és nagyon magas volt (PARECZ 1871, 77). Rómer Flóris jelentése alapján a Budapesti Műemlékvédő Bizottság 1873-ban Molnár Pál mérnököt bízta meg azzal, hogy készítse el Pécska és Glogovác topográfiai felmérését (DÖRNER 1967, 15-16). A régmúlt emlékeinek előkerülése hatására aradi értelmiségi körökben már 1862-1863-ban felmerült egy olyan társaság létrehozásának szükségessége, amely a múlt feltárt értékeinek megőrzésével illetve értékesítésével foglalkozik. A szándék azonban végül mégsem vált valóra (HÜGEL s. a). Miközben az aradi értelmiségi körök az 18481849-es szabadságharc eseményeinek rendszerezésével és relikviáinak gyűjtésével foglalkoztak, Déván 1870-ben Téglás Géza lerakta a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság alapjait (1DR 1975, 59, No. 38). Emellett Ormos Zsigmond kezdeményezésére 1872-ben Temesváron is megalakult a Történelmi és Régészeti Társaság (MEDELET-TOMA 1997,16). Arad és Lippa legnagyobb líceumai szintén ekkor kezdték meg — a Kulturális és Közoktatásügyi Minisztérium didaktikai anyag gazdagítására vonatkozó utasításait követve — a régészeti gyűjtemények létrehozását és a könyvtárak bővítését. Ezek a gyűjtemények Aradon jobbára pénzérmékből, medálionokból és az 1848-1849. évi szabadságharc relikviáiból álltak. 1876-ban Kövesdi Ignác, az Aradi Császári és Királyi Főgimnázium (ma Moise Nicoará Líceum) tanára az iskolai könyvtárban megnyitott kiállításon mutatta be a líceum kronológiai sorrendbe szedett gyűjteményét. A nagyrészt medálionokból és pénzérmékből — köztük ókori darabokból — álló, 270 darabot számláló kiállítás nagy hatással volt az aradi közönségre, sőt ennek eredményeként ajándékozott később Török Béla is a líceumnak 226 könyvet és 26 régi tárgyat.

6 Az 1870-es évek második felében az aradiak terepkutatása még mindig egy helyben topogott, annak ellenére, hogy Török Gábor, Arad megye alispánja is arra biztatta fiát, hogy gyűjtse össze a távoli múlt emlékeit. Az Arad megyei Újpáloson (Pauliçu Nou) 1873-tól 1877-ig folyó községrendezési munkálatokat is ezért Varga Ferenc pap és Miletz János bencés szerzetes, a Temesvári Régészeti Társaság tagjai felügyelték. Az itt előkerült, s általuk megmentett értékes neolitikus és bronzkori leletek azután természetesen a temesvári múzeum tulajdonába kerültek. Jellemző, hogy pl. 1877-ben az újpálosi temető környékén folyó régészeti ásatások költségeinek biztosítását maga Varga Ferenc vállalta (MEDELET-TOMA 1997, 18-19, 21, 83). Vázlatosan ilyen kulturális környezet fogadta Márki Sándort Aradon az 1877. évi letelepedése idején. Az iskola, melyben tanított, egyike volt a térség legfontosabb s legtekintélyesebb tanügyi intézményeinek. Márki Sándor egy későbbi megjegyzése szerint Aradon „volt akkor az ország legjobb középiskolai tanári kara" (SZEBENYI 1969. 1203). Kollégái közül leginkább Jancsó Benedekkel és Dömötör Lászlóval volt szoros együttműködésük. A líceum híres tanárai közé tartozott továbbá loan Goldis, és Antolik Károly is. Fontos időszak volt az Aradon eltöltött csaknem tíz esztendő Márki Sándor életében, hiszen az ezt megelőző, diplomaszerzésig tartó iránykereső évek után kétségkívül itt indult el igazán történetírói pályája. A már 5 Arad környékének régészeti kutatástörténetét legutóbb Peter Hügel foglalta össze (HÜGEL s. a). Az 1847. és az 1862-1863. évi adathoz l. HÜGEL s. a.: Pankota I. sz. lelőhely. 6 Ld. alább, a líceum jegyzékének bevezetőjében!