A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 5. (Szeged, 1999)

VISTY Lilla: A Gizella-kereszt ötvösszemmel

Készítését illetőleg többféle teória áll fenn: egyesek szerint a test viaszból kiformált modell utáni aranyöntvény, más források szerint az egész domborított mű, de fennáll az a vélemény is, hogy a Krisztus öntött és cizellált részekből van összeállítva. E megállapításokat és indoklásaikat ismerve, ezen kívül a Krisztust megvizsgálva — melyet a keresztről nem lehet leemelni, így a munkafolyamatokra árulkodó jeleket sem lehetséges megpillantani — legvalószínűbbnek az tűnik, hogy öntés útján készülhetett. Az öntött egész készítési folyamata: az egy viasztömbből gondosan kiformált testet, a lábtartóval, a glóriával és a két nőalakkal együtt, elkészítése után hátulról gondosan kivájták, öntőcsatornát vastagabb drótból illesztettek hozzá, majd tűzálló anyaggal többször bevonták (Theophilus szerint trágyával kevert agyag, amit vízzel elkevertek, és így ecsettel könnyen és ami nagyon fontos, minden kis résbe, hajlásba felvihető), miközben az agyagot a napon szárították. Ezután a drót öntőcsatornát kihúzva, a formát tűzbe téve a viaszt kiolvasztották, majd szénnel gondosan körülrakva elkezdték felhevíteni, míg az egyenletesen izzani nem kezdett, a „Amikor látod, hogy a forma kívülről izzik, tedd az olvasztandó sárgarezet [a mi esetünkben aranyat] tartalmazó edényt tűzre, fújtasd először enyhén, majd egyre jobban, amíg teljesen folyékonnyá válik. Amikor ez megtörtént, keverd meg alaposan görbe, fanyelű vassal, és az edényt másik oldalára fordítva tölts hozzá újból sárgarezet és melegítsd, így csinálj mindaddig, amíg megtelik. Ezután újból keverd meg a görbe vassal, és tisztítsd meg a széntől, fújtasd alaposan a fújtatóval, és borítsd be nagy széndarabokkal. Ezután a köveket eltávolítva emeld ki a formát a tűzből, és ronggyal kenj rá óvatosan agyagot, amit vízzel bőségesen — olyan hígra, mint a seprő — kevertél el. Ezután a kemence mellett, amelyben olvasztasz, áss egy gödröt, rakd bele a formát, rakjál köréje földet, és egy alul sík fával sűrűn döngölve tömörítsd. Nyomban kezedbe véve egy többszörösen összehajtogatott és egy hasított fába bedugott rongydarabot, vedd le az edényt görbe végű fogóval a tűzről, és a rongyot odatartva, amelyik a piszkot és a hamut visszatartja, öntsd bele a formába" (Theophilus LX. fejezet). A formát a fém megszilárdulása után kiásták és hagyták kihűlni, majd az agyag eltávolítása után megvizsgálták az öntvényt. Ha valami nem folyt ki, viasszal rámodellírozták, majd agyaggal bevonva ráöntötték. Az öntvényt reszelővel megmunkálva a felületeket cizellálással dolgozták ki. Ez a megoldás elég kézenfekvő, és a 11. század feszített Krisztus-alakjainak készítési módjára támaszkodik. Nehéz magyarázatot találni a kereszt-nimbus öntésére, amikor ezt a síkban, egy lemezből leszabva és cizellálva, majd enyhén domborítva sokkal egyszerűbb elkészíteni, majd a fejhez forrasztani. Ezenkívül jól láthatóak a cizellálás nyomai, amit a fejen lévő állapotban elvégezni nehéz lett volna, mivel az alsó harmadban, a fej miatt, alig fértek volna hozzá a munkadarabhoz. A román kori bronz Krisztusokat megvizsgálva feltűnik a lábtartó suppedaneum formai eltérése is. Ez az ék alakú kivitelezés egyáltalán nem volt általános, a felfeszített Krisztus lábait többnyire deszka formájú suppedaneumon nyugtatja, mely vagy egy karikával van ellátva, vagy át van lyukasztva a felszerelés elősegítésére. Másik elterjedt megoldás a két láb közötti tér, bokától lefelé fémmel való összekötése, melyet szintén átfúrtak a fölszereléshez. A néhány esetben lefelé kidolgozott lábtartó talapzat tömör vagy alig kivájt a stabilitás elősegítése érdekében. Ezek kimunkálása sem közelíti meg a Gizella-kereszt talapzatának kivitelezését, mely gondosan kidolgozott, indamintás mű. A kereszt összeszerelése az alkotóelemek elkészülése után következett. A fedőlapokat egymás után, szegecseléssel szerelték fel a tölgyfamagra, ami igen kemény fa. Miután a szegecsek is színaranyból készültek, melyek lágysága köztudomású, a fát elő kellett fúrni. A fa és az aranylemezek lyukjainak természetesen egybe kellett esniük. Ezt úgy oldották meg, hogy az oldalak középlemezeit az alapon, azok pontos helyére való felfektetés után, a szeg (a hátoldalon valószínűleg a köldökben lévő, mely központi szerepet játszik) pontosan bejelölt helyénél, egy hegyes poncolóval lyukat ütöttek úgy, hogy a poncoló vége halványan bejelölje a fán a fúrandó lyuk helyét. Itt fúrtak be a fába kézi fúróval, majd a lemezt a fára és a formára szabott selyemre szegeitek. így még meg volt a lehetőség az aranylap forgatással való központosítására. A továbbiakban a három réteget egyszerre fúrták át és szegeitek. Három réteget és selymet említettem, melynek magyarázata, hogy a kereszt fája és az azt fedő aranylapok között egy réteg selyem található. Ennek oka, más korabeli tárgyon való használata nem ismeretes. Esetleg a két, értékében oly különböző fő alkotóelem közötti átmenetet képviseli? Az oldalrészen körbefutó, betűkkel cizellált aranyszalag felszerelése volt az összeszerelés legelső mozzanata. Erre a megállapításra a kereszt fá-